Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-31 / 22. szám
XIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1914. vasamap, május Bl. 22. szám. RÁKOS VIDÉKE TARSADflU*!»«* KÖZQAZbflSAGI HETILAP RÁ KOS S2LENTAIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPja ft MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK- EOYESOLETE. A BUDAPEST X. KÉR. -RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK*» ÉS HITELSZÖVETKEZETE* A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP. A RÁKOSSZENTMIHÁLY (PARTARSULAX, «2 ANNA'TELEP EOYESOLETt A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS UQA Szerkesztőség és kiadóhivatal: K á ko sszentmihá ly, Szentkorona-utcza 37. Pünkösd. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 ko Fél é vre............................4 . Negyed évre......................2 EGYE S SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egybasábos petit sor ára 20 fillér A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában leszállóit a tanítványokra és ők bátorságot nyertek arra, hogy Jézus tanításait terjesszék nagyszerű képességek birtokába jutottak, amelyekkel elterjesztették az örök üdvösség vallását tizen- kilenczszáz évvel ezelőtt és a Szentlélek kegyelmének munkája gyümölcsöző maradt maiglan is. A Szentlélek Úristen ünnepén, ragyogó pünkösd napján, midőn rózsaillat járja át a meleg, kalászérlelő tavaszi levegőt, felzendül a zsolozsma az Ur milliónyi oltára előtt, hogy kegyelmét kérje, erősitő malasztjáért esdekeljen az élet megpróbáltatásokkal teli küzdelmeiben. És a kegyelem, a malaszt — meg az ember ingatag, bünrehajló gyengesége szüntelen viaskodásban áll egymással. Alig forditja a jó felé a megtisztító áldás a lelkeket, a bűn újra csakhamar szeplőt ejt tisztaságán és a kárhozat útjára sodorja. Pünkösd hajnala: vájjon betöltöd-e most is | isteni erőddel a halandók lelkét; vájjon legalább j egy kicsike, rövid időre elvégzed-e tisztitó munkádat a bűnös elmékben ? Vagy hasztalanul zendül fel a zsoltár, hiábavaló az áldozat, melyet az Ur oltárán bemutatnak ? Mert azt látjuk, hogy az emberek keresik a jót, vagy legalább a maguk és mások szinleges megnyugtatására a jónak látszatát. A templom tömve hivökkel. az emberek igyekeznek úgynevezett jótetteket művelni, szóval és külsőleg igyekeznek az üdvösség útját keresni, de ha közelebbről nézegetjük, vizsgál- gatjuk cselekedeteiket, szomorúan kell kiábrándulni: a Szentlélek munkáját várva-várjuk, óhajtjuk és reméljük, de alig-alig találjuk meg vétkes társadalmunkban. Megdöbbentő a szeretet hiánya az emberekben. Önzés, hiúság, elfogultság, irigység, féltékenység ösztönzik és kormányozzák az emberek cselekedeteit. Gyáván, kisbitüen nem bíznak egymásban, nem önmagukban. Mint, amikor még félénken összebújtak az elárvult tanítványok és nem tudtak és nem mertek küldetésük utján megindulni. Amikor még csak várták a lángnyelvek alakjában alászállott Szentlélek Úristent. Amikor még nem indultak el a felebaráti szeretet vallását hirdetni. A felebaráti szeretet vallását! Amelyért annyi millió ember életét adná ma is, de amelyet nem követ és nem ért meg tízezer között egy- egy kiváltságos sem. Vagy elég, ha hívőnek, istenfélőnek mondom magam, elég ha szorgos imákat mormol ajkam, de irigy és rosszivii vagyok és felebarátom, testvérem iránt a szeretet parancsát nem követem, önzőn és hiún kárára török és őt lebecsülöm, lekicsinylem ? . . . Minden elmélkedésnél többet ér a példa. Itthon, aránylag kicsiny társadalmunk a jótékony, jótevő, vallásos, templomozó emberek társadalma. Vájjon hányszor vétkezik naponta valamennyi tagja az igaz felebaráti szeretet elve ellen ? Hallgassa csak végig valaki azt az áradatát a mocskos, piszkos pletykálkodásnak, mely itt naponta végig hömpölyög. Hallgassa meg a gálád rágalmak tömegét, mely nem kiméi senkit és semmit, hanem keletkezik, mint a szél, ismeretlen forrásból és söpör végig — szállván el a semmiségbe. A fantáziának dicsősége az a sok képtelen hazugság, amit kis és nagy dolgokban, legbensőbb családi és hivatalos ügyekben egyformán kitalálnak és kitálalnak, mindig ismeretlen tettesek. Az emberek rendesen a jó barátjuktól hallják meg, hogy: képzeld, — de kérlek, ne izgasd vele magadat — megint mit hiresz- telnek, a villamoson, a korcsmában, a körben, vagy akárhol, a hol három ember egy csoportba kerül. Még talán a templom kapujában is. A legképtelenebb ostobaságoktól a leggazabb rágalmakig vígan burjánzik minden és mindenki letagadja, hogy a lelke mélyén mégis elhisz valamit belőlük, önkéntelenül toldanak hozzá, Lapunk mai száma 18 oldal.
