Rákos Vidéke, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
15. szám. 10. oldal. RÁKOS VIDÉKE hatod elveszni. És az utón reád eselkedő veszélyektől visszariadni, gyáván összeroskadni az újabb megróbál- tatástól! . . . Higyj! Bízzál! Ha Isten akarja, élve találsz, de ha nem, úgy akkor is meghalok, ha te itt vagy 1 Menj! Siess ! Könyörgök ! Parancsolom ! Vagy én indulok a nehéz útra! Végre engedett. Térdre borult előtte s zokogva szólt: — Atyám! Erősséged meggyőzött! Áldj meg! Én indulok í Az öreg szeretetteljes, aggódó tekintettel kisérte az ajtón tova tűnő alakját. Villám czikázása világított útjára, dörgő esattanás kisérte sietős lépteit. Férfias bátorság, erő kellett, hogy bele menjen e pokoli éjszakába. De egy nagyon hivő, töredelmes, szerető szív forró, buzgó imája kisérte minden lépését. Az egész éjt imában tölté az öreg lelkész, aztán elszenderült. Reggel, mint rendesen, bemerit a templomba vigasztalni, ápolni a betegeket. Saját nagy fájdalmait leküzdve, magával nem törődve, lelkének erős akaratával legyőzte testét. Járt betegtől-beteghez, bátorítva az ügyetogyottakat. Alkonyatkor sokszor nézett aggodalmasan a hegyek felé, ahonnét a. segítséget s ifjú barátját várta. De leszállt az est és még mindig nem jött senki — és holnap a pusztulás jön reájok. Vájjon hoz-e a fiatal ember segélyt ? Eljutott-e czéljához a rémes éjszakában ? Nem történt-e valami szerencsétlenség vele ? Gyötrelmes aggodalom emésztette. Nagyon hosszú volt az éjszaka. A használható embereket még este Összehivta és tudtokra adta Simon gyalázatos, kegyetlen szándékát. Azok rémülve, ügyefogyottan menekültek a templom oltalmába. Ö lelket öntött beléjük, hogy ne hagyják magokat és védelmezzék meg a szegény nyomorultakat. A templom köré gyűltek, elszánva, hogy védelmezni fogják. Még alig szürkült a hajnal, amikor hírül hozták, hogy elindult a Simon csapata a falu felé. Betegségétől elgyötörtén felkelt, felöltözött teljes papi díszébe. Hihetetlen erővel felkapott egy fénylő bronz Jézussal ékes keresztet, s a templom bezárt ajtaja elé állítva, elhatározta, hogy a támadók csak holttestén keresztül juthatnak a betegekhez. Egy papot, Isten szolgáját kell megölni és az Ur keresztjét félredobni! A keresztre tette kezét, könyörgő, forró imával esdekelt az Úrhoz kegyelemért. A fiatal pap még mindig nem jött vissza. Távoli lárma hallik. Kétségbeesett sikoltással fut a templom felé Áron korcsmáros, felesége és hét gyermeke. Felrohan a templom lépcsőin, az egész család követi s térdre veti magát a pap előtt: — Oh, szent atyám, ments meg minket, gyermekeimet ! Betörtek a korcsmámba Simon emberei. Meg akartak ölni! Azt kiabálták, hogy megmérgeztem a pálinkát és azért halnak az emberek. Alig tudtunk elmenekülni. Nézd, uram, nézd, szólt zokogva, már lángban áll a házam I A hajnali szürkületben messze elvilágitott az égő korcsma lángja. A pap a zsidó vállára tette kezét és szelíden szólt: — Védjen meg az Ur, szegény ember, de a templomba ne jöjj, mert ragály van ott. Menjetek az én kis házamba és húzódjatok meg ott. — Uram, engedd, hogy itt maradjunk lábaidnál! A következő pillanatban felhangzott a közeledő rablók lármás rivalgása. És segítség nem volt sehol, j Égy pár elszánt ember volt a templom körül, a többiek j gyáván elfutottak. A templom magaslaton állott, előtte rét terült el, ! közepetáján pompás, hatalmas, csodás nagyságú, százados j tölgyfa állott. A több irányból előtörő rablók ez alá ' gyülekeztek, vállukon nagy zsupp szalmát czipelve. Nem pirkadt a hajnal, az ég borult, sötét volt, hatalmas fekete, felhők gomolyogták boltozatán. Egy kis előcsapat a templom felé közeledett, aztán megállt. Az egyik rabló kinek valahonnét egy lopott puskája volt, czélba vette a papot. Az csak imádkozott mozdulatlanul. Eldördült a fegyver és a golyó nagyot koppanva pattant vissza a vaskeresztről. Bosszús káromlás hallatszott. Ismét czélzott, — ismét a keresztről pattant vissza a golyó. Döbbenet szállott a gyilkos szivébe. — A papot nem fogja a golyó sem. Az csak állott tovább is rendíthetetlenül. Beteg- j ségtől gyötrött arczczal, mint egy mártír, buzgón . imádkozott. A kis csapat visszaszaladt a fa alatt készülődő társaikhoz, rémülve magyarázván, hogy nem fogja a fegyver sem a papot. — Majd mindjárt meglátjuk! szólott Simon, hogy vájjon a tűz sem fogja ? Emberek, előre a templomhoz I i Vállra kapták a szalmacsomókat, készen az indulásra. A templomtól minden mozdulatuk tisztán látszott. Fenszóval könyörgött az Ur szolgája: — Könyörülj Uram e szegény, sokat szenvedett népen! Adj irgalmat 1 Bocsásd meg bűneiket! Szent kegyelmed szálljon feléjök! Mentsd meg Uram í — Tégy csodát! . . . E pillanatban iszonyú, szemkápráztató fényvillanás vette el az emberek szemevilágát. Irtóztató, dörgő csattanás hallatszott; majd rémült sikoltozás. Lángban állott a nagy tölgyfa s alatta villámtól agyonsujtva Simon csapata. A kevés, a mely megmenekült, ész nélkül rohant szerteszét. Térdreborulva imádkoztak a megmentettek. Áron átkarolta a pap térdeit, félőn, áhítattal rebegte: — Szent vagy, uram ! . . . Dobpergéstől visszhangzottak a hegyek. A kanyargó hegyi utón feltűnt a várt katona csapat. Jóval előttük, ' egy zászlót magasra tartva, hogy az utána jövők lássák és el ne téveszszék a hegyi utakat, az ijedtségtől lihegve futott az ifjú pap a templom felé. Hajadon fővel, homlokába hulló esőtől, verejtéktől csabzott hajjal. Tüskétől megtépett reverendája rongy czafatokban lógott le róla. — Oh 1 atyám! Te élsz! Én megkéstem, de Isten veled volt! És kitárt karjával melegen ölelte magához roskadozó öreg barátját. Hálás tekintetét az égre emelte az, és szólott: — Nézd! Nézd! A nap előtör. Virrad! . . . És holtan esett a fiatal pap ölelő karjaiba. ÁRPÁD MOZGO X , Kerepesi ut 146. sz., Zöldike-féle vendéglőben Husvét vasárnapján és hétfőjén: QUO VADIS? ÄÄ légi darabja. Kizárólagos joggai a környéken. Előadások mindkét napon 3, 5, 7 és 9 órakor kezdődnek. Rendes helyárak' Az esti előadásokra jegyek az elővételi helyen már : csak mérsékelt számban kapható. ... Cs ütörtök április 16-án: Dr. KA1SCHÁN a hipnotizáló orvos, az asszonyok réme. Dráma2felv. Lyonellek oroszlánja dráma 2 teiv. Vasárnap április 19-én: Szerelem és halál virága dráma 2 felvonásban és az idény legjobb vigjátéka Jaj, jönnek a vadak 2 felvonásban. mm- Április 16-átől a vasárnapi előadások is folytatólagosak.
