Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-14 / 50. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 5Ö. szám. Milyen bizalommal néztünk az estély elé, minő hittel voltunk eltelve Rákosszentmihály közönsége iránt! S ez a közönség cserben hagyott bennünket. Azt hittük ott lesz mindenki, aki épkézláb s ime találtunk ott egy kis csoportot. Ott találtuk azokat, akik mindenütt ott vannak, ahol kötelességteljesitésről, nemes eszméről, emberbaráti szeretetről van szó, ott vannak, ahol áldozni is kell. Hogy ezek olyan kevesen vannak Rákosszent- mihályon, igazán nem hittük. Ilyenkor, amikor nem személyről, nem pártról, nem egyesületről van szó, akit lehet gyűlölni, vagy amelyet lehet üldözni és utálni, hanem szenvedő gyermekekről, akiket sem megvetni, sem gyűlölni nem szabad! Tudjuk azonban azt is, hogy a gyülölködőkön és önzőkön kívül sokan voltak olyanok, akik valamely fontos oknál lógva nem jöhettek és sokan olyanok is, akik puszta közönyből maradtak el. Azt gondolták: hisz lesznek elegen nélkülem is. így pedig nem helyes gondolkodni. Az egyesek nélkül nincs társadalom, nincs társadalmi erő. Egyébként az est lélekemelő volt. A Maul vendéglő nagytermében középütt két hosszú sorban 56 gyermek ült. s mind, mind várta a Mikulást. Á czigány indulójának hangja mellett futott be elsőnek a nagy krampusz, az irigy és büntető ördög, aki a virgácsával suhintott egyikre, másikra még a közönség soraiban is, kiengesztelésül azonban marékszámra szórta a czukrot az apróság közé. Egy pillanat alatt az egész sereg a íöldön kotorászott. A másik pillanatban tele volt a terem piros papirossal s a gyerekek szája mohón nyelte a czukor- kákat. Utána nemsokára jött a Mikulás, a jó öreg bácsi, aki nyájasan kikérdezte a tudományból is egyik másik kis nebulót. A háta mögött azonban ott kullogott a csábitó kis ördög is, akit néhányszor rendre kellett utasítani. Mivel a jó Mikulás nagyon meg volt elégedve a kicsinyekkel: behozatta az ajándékokat is, s következett a ruhakiosztás. Ki czipőt, ki kabátot kapott, aszerint, amire inkább volt szüksége. Kiosztottunk 28 téli kabátot, 33 pár czipőt, és 33 pár harisnyát 56 gyermek között. Volt olyan is, aki czipőt is, kabátot is kapott. Utána elvonultak a gyerekek, előbb azonban két lányka kedves költeményben mondott áldást a jólelkü adakozókra. Egy kis gyermek a megajándékozottak közül a következő kis beszédet mondta: „Szeretve tisztelt Jótevőink! Örömtől sugárzó arcz- czal és könnyes szemekkel áll itt e szegény és árva kis csapat. Boldogoknak érezzük magunkat, mert hisszük, hogy az Isten keze érintette, simogatta meg szivünket; de talán kétszeresen boldogok lehetnek azok, kik jó szivükkel és filléreikkel erre az érintésre és simogatásra lehajlitották hozzánk az Isten kezét. Az ur szavát veszem ajkimra, mikor azt mondom: „Bizony mondom nektek, hacsak egy pohár vizet adtok is a szükölködőknek, nem marad jutalmatlanul.“ És Önök többet adtak nekünk egy pohár viznél és amennyivel többet adtak, annyi ezerszeresen fizesse azt vissza a szegények és árvák gondviselő Atyja!“ Mi is őszinte szívvel köszönjük. Isten fizesse meg! Költségeink ugyan nem térültek meg, de akad még talán jósziv s utólag csatlakozik az adakozókhoz. Elszámolásunk itt következik: Bevételek: Mesedélutánok jövedelme kamattal: 118.56. Adományok : Lippe Ödön Sándor 106.30, Névtelenek 100.—, Kis otthon asztaltársaság 20.—, Dr. Maár Zoltán 20.—, Függetlenségi 48-as kör 10.—, Szabó Józsefné 10.—, Fazekas Alajosné 10.—, Karácsony Lajosné 10.—, Karácsony Lajos 10.—, Schwarzl József 1.0.—, Böhsl Ferencz 10.—, Holló család 10.—, Lippe Ödön Sándorné 9. , Dr. Schlauch Lajosné 10.—, Schwertzig Antal 9.—, Lederer és Sebők család 8.40 Dr. Halász Ferencz 8.-—, Ruppert Vilmos 5.—, Korompay Béláné 5.—, Krenedits Sándor 5.—, Bognár N. 5.—, Maul vendéglős 5.—, Szőke Béla 5.—, özv. Pillér Rafaelné 4.—, Horthy Rezsőné 2.—, Strumpf Miczi 2.—, Balázsovich Zoltán 2.40, Meyer Ferenczné 2.—, Mallitza Miczi 1.—Kenessey Béláné 1.—, Csendes István 1.—, Szabóiparok szöv. 1.—, Weidlich Oszwaldné 1,—, Dr. Endrényi Tivadar 1.—, Mateides N. 1.—, Makray Aurélné 1.—, Wolenszky Gyula 1.— korona. Schwerde Mária —.50, Komarnika Mária —.50, a Mikulás-estély jegybevétele 91.—, összes bevétel 632 kor. 46 fillér. Kiadások : 28 darab téli kabát 428.—, 33 pár czipő 288.—, czigány 38.40, czukor a gyermekek részére 11.68, nyomtatványok stb. 29.14, összes kiadás 795 korona 22 fillér. Fedezetlen maradt 162 korona 76 fillér. Természetbeni adományokról részletes elszámolás a jövő számban. Pár szó a szabad líceumról. Véletlenül és akaratlanul tanúja voltam egy szükebb- körü társaság beszélgetésének a villamoson, amikor is a szabad líceum megnyitó előadásáról nyilatkoztak a résztvevők. Az egyik ur védte, sőt dicsérte az intézményt, a másik igen kicsinyes leszólásokkal és akadékoskodó észjárással mindenképen ellene volt. Körülbelül 12 éve működöm a szabad tanitás terén s igy jogot és kötelességet érzek magamban, hogy a szabad líceumról némi felvilágosítással szolgáljak azoknak, akik magát az intézményt nem ismerik s annak evidens hasznát nem is tapasztalhatták. Magát az intézményt most már védeni egyesek czéltudatos rejtett okból, avagy a nem ismerésből származó támadásai ellen teljesen felesleges, mert a szabad líceum már rég kiállotta a tüzpróbát. Emellett bizonyít az állam erkölcsi és tekintélyes anyagi támogatása, a hatóságok résztvevő érdeklődése, a közönség lelkesedése és széleskörű részvétele. Én csak egy dolgot óhajtok jelen soraimmal megvilágítani. Azt mondotta egyik kiváló egyetemi tanárom, hogy mindenkitől lehet és kell tanulni! Ha konkrét tudományos és tapasztalati igazságokat nem is sajátítunk el valakitől, de az illető okos beszédje folytán gondolatok ébredhetnek lelkűnkben, amelyeket tovább fejlesztve ismereteink számát növelhetjük és tudásunkat megítélhetjük. Nemes ambicziók nélkül nem élhet senki, aki kulturembernek akarja magát tartani. Akinek nincsenek nemes ambicziói, az az ember egyik kiváló írónk szerint olyan, mint egy jól táplált házi állat. A legszebb és legtisztább ambiczió az igazi kultur- emberre nézve a tudásvágy. A modern pedagógusok szerint az iskola legfontosabb kötelessége nem annyira sok tudást adni a gyereknek, hanem az agyvelejét fegyelmezni, gondolkozásmódját irányítani és a tudás szeretetét beléje oltani. Az a sok adat, szó és szám, amellyel egyes tanárok szeretik teletömni az iskolában a gyermek agyát, pár hó múlva a vizsgák után elpárolog ; de a jó tanításból meg kell maradni az érdeklődésnek a tudományok iránt, meg kell maradnia a tudásvágynak. Sajnos azonban, hogy épen ezt kevesen viszik francia nyelvoktatás. Madame R. Hensel a télen is folytatja a francia nyelvoktatást, úgy az iskolában, mint saját lakásán. Magán-tanulókat, azonkívül gyermekeket csoportban tanít, mérsékelt árak mellett. Jelentkezni lehet mindennap délelőtt saját lakásán: József-utcza 25.
