Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-30 / 48. szám
XIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, november 30. 48. szám. RÁKOS VIDÉKE TftRSaDflL/M''*» KÖZGAZDASÁGI METlLflP RÁKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJ& ft MÁTVÁSEÖLDI NYARALÓTULAJDÖNOSOR EŰVESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! ÉS JÓTÉKONYSÁGI EOYE SÜLÉT* Rákosszentmihály és vidéke első takarék* és hitelszövetkezete, a rákosszentmihálvi sporttelep, a Rákosszentmihály* IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EOYESÜLET, A POLOÁR1 DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖK HIVATALOS LÁPUL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .................8 ko Fé l évre ... . . 4 . Negyed évre.................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket félkész a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér Jlyolczvankét didergő, ruhátlan gyermek. Itt ülök ívvel a kezemben s nézem-nézem a névsort rajta. 82 nevet, amelyek közül 30—40-et ki kellene törülnöm, — mert hát nincs annyi s nem is lesz annyi pénzünk, hogy mindeniknek jusson csak egy-egy darab is. Nézem, végigolvasom, s meg újra kezdem. Nem tudom hogyan fogjak hozzá. Pedig egyszerű ugy-e? Csak át kell huzni ironnal s megvan. De a szivem úgy összeszorul, melyik legyen hát? Az az egy vonás, szúró fájdalmat jelent egy piczi szívben, egy összetört reménykedést a meleg kabátka, vagy jó czipő megtestesülésében. Az a rideg vonás, egy hosszú, hideg télnek átszenvedését jelenti kabát, czipő nélkül. Didergő kis testet fest elém, vékonyka ruhában, rosszul táplálva. 8 ez a kép úgy összezavar, hogy alig tudom a legegyszerűbb összeállítást nyélbe ütni. De hogy is ne! A 82 névből az elöljáróság megjelölt sokat, mint nagyon szegényt, a másik mellett ott van a tanítója kérő szava, ismét másoknál ékesen szól a szegény özvegy anya, vagy odább a munkaképtelen beteg apa. Egyik-másikánál ott van a megjegyzés, hogy valami rokona tartja és igy tovább! Istenem, hát ha már meg -kell lenni, hogy kimaradjon egy része a jótéteményből, hát legalább a kisebb rész legyen. Kiírok egyelőre 50-et. Ahogy lehet, előteremtünk ezeknek legalább egy- egy darabot. Egyelőre mondom, mert hiszen bízom a mi jó közönségünkben, hogy mindenki hozzájárul, ki mennyivel képes. S amig mi mesélve, fáradozva, könyörögve izzadunk azon, hogy néhány száz koronát összehozzunk, heteken keresztül, — ezalatt, csendben, észrevétlenül kigurul az országból mindennap 5—6 millió korona! 5 — 6 millió idegen országba, s idegen munkások kezébe, s nálunk száz és százezer embernek nem jut mindennapra egy korona sem. S amig ez a pénz zavartalanul kivonul, azalatt ép’ oly csöndben bezárulnak a gyárak, elnémulnak a műhelyek, üzletek oszlanak föl, bankok roppannak össze s emberek ezrei rekednek kivü!: munka, kereset, kenyér nélkül A házi tűzhelyek hidegen, érintetlenül húzódnak meg helyükön; a lakás rideg, barátságtalan, a teritetlen asztalon egy-egy száraz karaj, talán éppen az utolsó s mellette lehorgasztott fejjel a keresetnélküli családfő. Az asszony mond néha egy-egy vigasztaló, bátorító szót, de titokban könnyet törül ki szeméből, amikor vékony ruháju, rongyos czipöjü gyermekét útnak ereszti szélben, hóban — az iskola felé. Ne csodáljuk hát, hogy a kétségbeesés ökölbe szorítja a kezeket. Ne csodáljuk, ha tévútra vezethető az ilyen ember, ne csodáljuk az utczán tüntető tömeg túlzásait. Ne csodáljuk az eltévelyedéseket, mert hiszen rettenetes lehet az ilyen helyzet. Egyet azonban csodálhatunk! Azt, hogy maga a szenvedő, a nyomorúság részese sem veszi észre a nagy bajnak igazi okát. Mindenki másban keresi a hibát. Egyik a kormányban, a másik az ellenzékben, a harmadik az arisztokratákban, a negyedik a tőkében, az ötödik meg éppen a papokban, — de senki sem önmagában. Pedig többnyire úgy szokott lenni, hogy ott rejtőzik a keresett dolog, ahol nem keressük. Bizony a nagy szegénység oka is bennünk van szegényekben, kevéssé szegényekben és gazdagokban egyaránt. Mert ime a másik kép: a munkás, amikor keresete van, jól él, szinte esztelenül néha; sörre, bona is mindig jut annak is, aki nem iszákos; az asszony meg megy a piaczra s vásárol magának czipöt, ruhát, kendőt, czifrasáLapnnk mai száma 18 oldal.
