Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-09 / 45. szám
XIII évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, november 9. 45. szám. RÁKOS VIDÉKE "TnRSflXVfLAl'U fföZOAZBÍlSAGI HETILAP RflKOSSZÉMTnihfiLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJÍfc « MÁTYÁSFÖLDI NVARALÓTULAjDÖNOSQK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI EB JÓTfiKOHYSJtSt EQYEBQLE^ RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK» ÉR HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPIRTARSULATi A2 ANNA'TELEP EQYESOLETk A PÚLOAfU DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYi KBREKPAROR Kön HIVATALOS üÁPf» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kákossz en I mill ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 8 kői Fél évre ......................4 , Ne gyed évre.................2 EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatai Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér Rákosszentmihály társadalmi élete. Minden községnek és városnak meg vannak a maga specziálitásai Egyik a paprikájáról, vagy papucsairól, másik a gyümölcséről, van sok, amely a boráról, a szép asszonyairól s nem egy van, mely az örökös dáridójáról hires. Községünknek ugyan még csak 10 esztendős múltja, van de máris erősen halad azon az utón, hogy társadalmi helyzete s íőleg álláspontja révén, nevezetességre tegyen szert. Ez a kifejezés : .társadalom“ — már magában vévé a férfi és nő együttes életét jelenti. A Pallas Lexikon szerint: ,A társadalom az emberek egyesülése terjedelmesebb csoportosulásban, közösen valósítandó anyagi és szellemi céljaik előmozdítása végett. Az ősállapottól csak lassan fejlődhetett ki a tulajdonképeni törzs, melynek családi formája a törzsházasság a vele együtt kifejlő anyai joggal, úgy, hogy a család alkotja a társadalom ősformáját. Tehát az atyai jogon alapuló patriár- kális szervezettel biró törzsek egyesüléséből létesül az állam, de mivel ez egymagában a társas élet minden részletébe beavatkozni nem bir, létesül a társadalmi élet, melynek legterjedelmesebb formája az emberiség fogalmában van adva/ Bocsássanak meg nekem eme hosszú idézetért, de én be akarom bizonyítani, hogy nem, amint esetleg sokan gondolják, az itt mindenben mellőzött asszonyok nevében szólok, hanem inkább a községünk iránt érzett szeretet az, mely behatóan enged foglalkozni e témával. Bebizonyított dolog az, hogy virágzó városok, fejlődő országok csak azok, melyekben erősen fejlett társadalmi élet van. Községünk 10 éves múltja csak nem régen lett ösmertetve. Csodálatosan sok történt e 10 esztendő alatt. De, Istenem, mennyi minden szépet és nemeset lehetne létrehoznunk, ha társadalmi életünk arányban lenne azzal a sokféle ürügygyei, melylyel férfiaink buzgólkodnak, a baráti viszony, a mennél gyakoriabb együttlét okáért. De amint fentebb hangoztattam, a férfiak tömörülése nem képezhet társadalmi életet, minthogy az emberiség vagy a család, mint a társadalom ősformája, sem áll csupán férfiakból. A multkorában szeretett elnökünk gyönyörűen fejtegette, hogy bizony igen sokan közülünk nem vágynak ama füstös, átléphetetlen szentélyekbe, ahonnan ki vannak zárva a nők. Hát bizony nemi Hanem igenis intelligens nőkhöz méltóan ki kell vennünk a részünket a község felvirágoztatása érdekében. Vannak itt is hölgyekkel ékes kis körök, én azonban a község zömének különös helyzetét értem. Szeretném t a folyton szereplő férfiak mellől az örök homályban leledző nőt, nőiességének, anyai és egyéb hivatásának teljes épségben tartása mellett, a felszínre hozni, hogy ! mi, asszonyok, karöltve, menten minden kicsinyes, felü- } letes dologtól, a mindennapi élet salakjától, egy nagy, j de közös czélt szolgálva, tömörüljünk ! Sorakozzunk a jótékonyság zászlója alá. Van e faluban minden, de minden. Vannak sport egyleteink, kaszinónk, név és névtelen társaságunk ; ifjú és vén fiuk, rabló és nem rabló lovagok, pipázók és nem pipázók, de jótékonysági tényeket ezek közül egyik sem gyakorol. A magyar védő egyesület az egyetlen, amely a maga kis kereteiben csendben munkálkodva, a magyar ipar pártolását, szegény munkásnők segélyezését tűzte ki czéljául, de bizony — tekintve községünk tízezernyi lakosságát — férfi társaságaink óriási látogatottságát, ez az egyesület vajmi kevés méltánylásban részesül. Pedig lehet-e szebb, nemesebb és tökéletesebb módja a 'jótékonyság gyakorlásának, mikor a dolgozni akaró szegény népnek munkát adunk és ezzel egyrészt a magyar ipart pártoljuk, másrészt pedig a szegény munkást keresethez juttatjuk. Mutassuk meg hát hölgyeim, hogy mig itt a többi társaskörökben csak az élvezeteket, a szórakozásokat hajszolják, mi a kellemest összekapcsolva a hasznossal, mint a harezban egy nemzet katonái, egy czélt szolgálva találkozzunk a jótékonyság szent oltáránál. Hiszen annyian vagyunk jobbmódban, de ha nincsenek is fölösleges fillérjeink, van mélyen érző szivünk a szegény elhagyott, fázó didergő gyermekek iránt. S ezekre itt rajtunk kívül senki sem gondol, különösen a mióta a vasárnapi asztaltársaság is megszűnt, az egyetlen, mely szegény kis gyermekek egy részét évente felruházta. Szolgáltunk már mindenféle czélt; alkottunk tűzoltóságot, összeszereztünk közös erővel más mindenféle dolgot, de még egyszer sem harsogott végig a kis falun e szózat: .Anyák, asszonyok, leányok, akiknek szivében fellángol a szánalom, különösen a hideg idő beálltával, jöjjetek, segítsünk e szegény kis teremtéseken. Hiszen csakis a nő, csakis az anya, csakis a gyöngéd asszonyi érzés tudhatja megvalósítani azt, hogy szervezetté tömörülve, ne hagyjuk elpusztulni kis falunk szánandó csemetéit. Mutassuk meg, hogy nekünk nem kell selyem ruha, hogy együtt lehessünk, nem kell témának alacsony pletykálkodás, hanem egy magasztos Istennek tetsző emberbaráti czélt akarunk szolgálni. Gondoljuk el, hogy amíg a mi kis gyermekeinket meleg öltözetben, féltő gonddal bocsájtjuk ki a zord téli napok alatt s mig ezek a hidegtől pirosra csípett arczocskával keresik fel a jó meleg szobát, amazokat a Lapunk mai száma 18 oldal.
