Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-28 / 39. szám

6. oldal.

rákos vidéké

39. szám.

Gazdasági cseléd jutalmazása. A földmivelésügyi miniszter a hosszabb időt egyhelyen töltött gazdasági cselédek részére 100—100 korona jutalmat és egy-egy elismerő oklevelet engedélyezett. Pest vármegyében összesen 14 en kaptak jutalmat. Gzinkota községben a jutalmat özv. Beniczky Gáborné szül, Batthyány Ilona grófnő egyik gazdasági cselédje, Német János nyerte el, aki a czinkotai uradalomban 44, éven át szolgált és szolgál még ma is egyhuzamban. A jutalomnak ünnepélyes átadása f é. szeptember hó 28-án, d. u. 3 órakor lesz Gzinkota községházának tanácstermében, mely után a czinkotai Gazdakörben a helybeli munkaadók a jutalmazott és társai részére áldomást adnak.

Katonai teherautomobilok bérbeadása- Amint értesülünk, a katonai hadvezetőség elhatározta, hogy a kincstári teher automobilok egyrészét magán feleknek bérbeadja, bizonyos föltételek mellett. Az ilyen bérbe- adott teher-automobil nyolcz óv alatt az illető bérbevevő tulajdonába megy át. A nagyobb vidéki városokban már október hónapban megkezdik a katonai teherautomobilok bérbeadását.

Atlétikai és kerékpár verseny. Rákosszentmihályi Sport Klub október hó 19-én rendezi Csömöri úti sporttelepén nyilt atlétikai és kerékpár-versenyét, melynek sorrendje a következő: D. e. 9 órakor a gödöllői országúton tartandó kerékpárverseny 5 és 10 km. távon. D. u.

órakor a R S. C. ifjúsági tagjainak versenye : ICO m. síkfutás. 1500 m. síkfutás. Magasugrás. Távolugrás. Suly- dobás. D. u. 3 órakor. Nyílt atlétikai verseny: 100 m. síkfutás 1500 m. síkfutás. 5500 m. sikfutás. Diszkoszdobás. Sulydobás. Gerelydobás középfogással. Gerelydobás szabadfogással. 4X100 rn. stafétafutás futballisták részére. A futballisták részére kiirt staféta- j futásban az egyesületek csak a M. L. Sz. vagy I. L. Sz. ! által igazolt futballistákat indíthatnak Nevezesi dij számonként és személyenként »0 fillér. Nevezési zárlat 1913. október 15. Nevezési tétek Klier József verseny- intéző czimére Sándor-utcza 50. küldendők. Verseny- számok díjazása: I. dij ezüstérem; II, dij nagy bronz érem ; III. dij kis bronzérem. A szép versenyek iránt már is élénk érdeklődés nyilvánul.

Futtatás. Megkezdődtek a városligeti pályán a Magyar lovaregylet őszi versenyei Az őszi miting gazdag programmal csábítja a hervadó gyepre a közönséget és több nagy sportszenzációval kecsegtet. A nevezésekből Ítélve, igen szép versenyek várhatók. A közönség különös megelégedéssel fogadja az igazgatóság legujaob rendeletét, melynek értelmében a lovakat ezentúl helyre is ki kell lovagolni. Sok visszaélés és fondorlat szűnik meg ez üdvös újítással A őszi versenyek naponta félháromkor kezdődnek.

Felhívás a nőkhöz! Mindazon hölgyek, kik adnak valamit arra, hogy szép tiszta legyen az arczbörük, ne legyen szeplőjük és pattanásaik, használják bizalommal a Kriegner-féle Akácia arczkrémet, pudert és szappant. Ezen világhírű kozmetikai szerek bámulatos gyorsan tüntetik el a különféle arcztisztátlanságot és meglepően finomítják, üdítik, szépítik a bőrt, sőt azonkívül megvédik a hűvös, szeles időjárás befolyásától. I tégely Krieger-féle Akáciakréme 1 korona, púder í korona, szappan 1 korona minden gyógyszertárban és drogériá ban, de csak Kiiegner-félét fogadjunk el. Postán minden rendelést azonnal teljesít az egyedüli készítő: Kriegner gyógyszertár, Budapest, Kálvin-tér.

Lakk-, bőr* és posztókalap; arcz- és autófátyol; flanellés selyemblúz; cs pkegallér és jabotte; selyemsál, kötény, selyem , tricó és posztó-alsószoknya; keztyü, harisnya, gallér, kézelő és nyakkendő újdonság

IbTa- mény I Ssigmond

Budapest, Váci-utca 9. :::: Telefon 106—77.

CSARNOK.

Karácsonyi csillag.

Irta: Balázsovich Zoltánná.

(Folytatás.) 2

Nagyot kiáltok, az ut mellett levő, hóval szinültig telt árokba estem, és a hóba sülyedtem. Nyomban bosszús férfi hangot hallok.

— Ugy-e mondtam, Tamás, hogy nem tudod a szürkéket hajtani!

A szán megállott. Mentegető beszéd hallatszott- Valaki leugrott a szánról, .s jön vissza arra felé, aho1 én voltam.

Hátra bukva, hanyattvágódva sülyedtem a mély hóba. Mintha csak beié dobtak volna, úgy feküdtem ott, a hó reám hullott. Kissé kábult voltam az eseményektől.

— Nyújtsa a kezét, hadd segítsek, szólott a hang.

Meg is teszem és a kéz segítségével kikeczmergek

az árokból, mint egy havas medve.

— Hiszen ez nő! hallom meglepett hangját meg- mentőmnek és igyekszik a havat eltakarítani rólam.

— Oh, bocsásson meg nekünk ezért a kis balesetért. Mert ugy-e nem történt komoly baja ? kérdé aggódó hangon, miközben a havat szorgalmasan veregeti rólam.

— Mondtam Tamásnak, az unokaöcsémnek, hogy a szürkéket nem tudja elhajtani, mert még nincsenek eléggé betanítva, de makacskodott és mindenkép ő akarta hajtani. Aztán megtörtént a baj.

A sapkám is leesett a fejemről, mely csupa hó volt. Éppen a hajam közül igyekezett a havat leverni, s ez I oly komikus volt, hogy csengő, hangos kaczajra fakadtam.

— Na, hála Istennek, csakhogy nem haragszik, s

hogy így f0gia fel l

— De, mondja csak, és bámulva nézett reám, mit csinált ilyenkor az országúton egyedül? Nem félt?

— Oh, hiszen ott lakunk ni, mutattam világos ablakaival alig negyven lépésnyire álló házunkra. Gyönyörű idő van s én kijöttem egy kicsit sétálni.

— ügy, — értem, s elkezdtünk a ház felé lépkedni.

A lovak ismét nagyon türelmetlenkedtek. Kísérőm

oda szólt tehát, hogy menjenek haza, s a szánt más lovakkal küldjék vissza ide.

Otthon is derült hangulatot keltett kalandom elbeszélése. Kísérőm bemutatkozott. A szomszéd falu földesura, gróf Ercsey György volt.

Nem ismertük, mert csak most töltött először hosszabb időt ezen a birtokán.

Nagyon szeretetreméltó volt. Vidám társalgása, eszes, szellemes, főúri modora mindnyájunkra a legkellemesebb hatást tette. Ráadásul még nagyon szép ifju is volt. Sugár, magas termete, nagy, sötétkék, értelmes szeme, hullámos barna haja, telt szép ajka s gyönyörű foga volt. Ez az előnyös külső hogyne tett volna mély benyomást reám.

Valami bűvös fény vette körül az én szememben, hiszen a karácsonyi csillag fényénél láttam meg legelőbb.

Együtt mentünk az éjféli misére, izenetet hagyva hátra, hogy a szán jöjjön a templomhoz.

Oh, szép, gyönyörű karácsony éj 1 . . . Sohasem fogom elfeledni azt a túláradó érzést a mi lelkemet | betöllé.

Az én tisztem volt, hogy a templomban énekeljek. Ra- ■ jongó szeretettel köszönték és magasztalták az egyszerű i falusi emberek hangomat.

j Hanem ezen az estén magam is éreztem, hogy i valahogy egészen máskép, szinte ujjongva törtek elő a