Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-21 / 38. szám
oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 38. szám. Nyilvános nyugtatványozás. A Czinkota Ehmann- telepi róm. kath. templomépitő-bizottság szeptember 7 én tartott mulatsága felülfizetőinek névsora: Ehmann Viktor 50.—, Jámbor Mihály gyűjt. 25.—, Zagyva József, I iller György, Hanza Gyula, Ormándy Sándor, Violet Szilárd, Joó István, Zaorál János, Riesmayer Jakab, Jakab Zsigmond gyűjt., Corvin mozgó 10—10 koronát, Kubánk Ferencz dr. 6 kor , Tolnay Károly 6 kor., Moszlo • vátz József, Gerstenberger Károly, Krenedits Sándor, Kantler Károly, Kirschner József, Mühlbeck Károly, Schvarczl József, Bernovits Imre, Rada Kálmán. Bejczi József, Halbrór Sándorné, Balló Dénes. özv. Bischoff Józsefné, Csűrik József 5—5 kor., Járóka Antal 4 kor, Dobóné 4 kor. Drechsler Ignácz, Tarnay Béla, Danes Károly. E J„ Táhl Ferencz, Bessenyey Imre, Presinszky András 3—3 kor., Visi János, Jámbor Mihály, Laukó János, Tóth Ferencz, Kiss József. Szabó István, Széles József, Kelemen György, Dudás Dezső, Száraz Jánosné, Nemes Kálmán, Holzmann István, Malovetz Mihály, Vaczula Gyula, Váradi András Széllé Sándor 2—2 kor.. Molnár Mihály, Janovszky János, N. N., Lukács András. Ádámfy V. Pál, Réthi József, Forrás Lajos 1—J kor., Somogyi György, Schmalz Károly, Halász István 40—40 fillér. Kisiklás Pénteken délelőtt kisiklott a rákosszent- mihályi Határ-utnál egy tíur villamos kocsi, mely pótkocsit is vontatott. Öt-hat vonat akadt fenn egyrakáson, egy hosszú nagy tehervonattal tarkitva. Végre is az ellenkező sínpáron vitték a közönséget a Rákosszentmihály állomásra, honnan aztán a czinkotai villamossal folytatta útját a fővárosba. A kisiklott kocsit emelőgépekkel helyezték vissza hosszú küzködés után a sinekre. Tüzelőanyag. Jó száraz tűzifát és elsőrendű tüzelőanyagokat kívánatra házhoz szállít Auguszt Béla rákos- szentmiháiyi üzlete. Ajánlatos a mostam száraz időben beszerezni az egész téli szükségletet, de a ki kisebb mennyiségben vásárol is, házához kapja mindenkor a szállítmányt. Jót és olcsón, ez az üzleti elv vezérli Auguszt Béla vállalatát. A kéményseprő és a villamos. Verőfényes reggel csoportosan álldogálnak a szentmihályiak a Rákosi ut és Rákóczi utcza keresztezésénél a „leső sarkon.* Nagy robajjal érkezik a Búr. kocsi a főváros felől s nyomában poríelleg kél. Sűrű, szürke por mely eltakarja az eget, földet s az ébredező villák virágos kertjeit. Egy kéményseprő létrával, szerszámokkal, szerencsét jelentő kormos uniformisában épen akkor bukkan fel a szegleten, a mikor a villamos megáll. Nézi a portengert, nézi, majd felkiált : — Lassabban járhatnának, hogy ne csináljanak ekkora port. Az embernek tönkreteszik a ruháját! Szüret előtt. Most, mikor tőkén érik a gerezd, most gondoskodik, a gazda borprésekről és szölőzuzókról. Hála Istennek, ma már igen praktikus és olcsó eszközök állanak a gazda rendelkezésére, hogy a bor sajtolása ne menjen a maga régi kezdetleges mtdján, Bachert Rudolf—Melichár Ferencz Express nevű szőlő és gyümölcs sajtói és szőlőzuzói régi kedvenczei a szőlőtermelőknek a legtökéletesebb kivitelben kitűnő anyagból olcsó árak mellett kaphatók. Magyarországi vezérképviselő : Szűcs Zsigmond, Budapesten, VI., Teréz-körut 26., ahová bizalommal fordulhat minden gazda és ahonnan készséggel küldenek mindenkinek árjegyzéket A Bacher és Melichár prések és zuzók egyszerűek, könnyen kezelhetők, nagy munkát teljesítenek és olcsók Ezek biztosították részére a nagy népszerűséget és ezer ezer számban való elterjedést. _____________________________________ Ze idler-féle villa Rákos «zentmihályon családi fgy miatt bútorral v. anélkül sürgősen eladd. Árnyékos kert, sok nemes gyümölcsfa, szőlő és virágoskert. Cim : Czinkotai határ-ut 45. CSARNOK. Karácsonyi csillag. Irta: Balázsovich Zoltánné. Azt olvastam egyszer egy bájosan szép regényben, hogy a karácsonyi csillag fénye elvezet a boldogsághoz — és ott, a regényben el is vezeti a leányt, aki hitt benne. — Vájjon engem elvezet? . . . — Oh! hány karácsony estén néztem azóta a csillagot, hogy szelíd, fényes sugarai merre vezetnek ? De bizony eddig még nem vezetett. Szerencsére ismét közeleg a karácsony, mely talán — a boldogsághoz viszen. Ezért vártam én mindig kétszeres vágygyal a szép karácsony ünnepet. Most is olyan szorongó érzéssel tettem minden ünnepi készülődést. Mindenki sürgött-forgott a háznál, folyt a lázas ünnepi készülődés. A padlót felsikálták és beérzett a szobákba a finom sült kalács, mákos, diós patkók illata. A cselédleányok vígan danorászva, súroltak, mosogattak. Közvetlen vidámsággal készült mindenki, csak nekem volt olyan szorongó érzésem. Most lesz. — Igen, jönni fog a boldogság! Elfeledém, hogy ezt a többi elmúlt karácsonyban is igy gondoltam, aztán mikor nem jött, sirtam keservesen, mintha valamit elvesztettem volna. Végre elkészült minden; eljött az est, meggyuj- tottuk a karácsonyfa kis gyertyáit s összegyűlt az egész háznép, mindenki megkapta a maga ajándékát. Én egy szép imakönyvet kaptam nevelőapámtól. Igen, gondoltam, ez az, a hit, mi vezetni fog az életen keresztül. Hiszen a gondviselés oly szelíden terjesztő felém védő karjait eddig is. Mint ötéves kis árvagyermeket vezérelt egy szerető család körébe, ahol a szülők édes gyermekűkként szerettek, gyermekeik pedig igazi szerető testvéreim voltak. így éldegéltünk egy szép kis falucskának csendes völgyében egyhangú, szelid örömök között. Nevelőapám nem volt gazdag ember és sok gyermeke volt, de nemes, jóságos lelke egy perczig sem habozott, hogy engem, az előkelő szülők, teljesen vagyontalan árváját magához vegyen, amikor egyedül maradtam. Pedig apámnak csak barátja volt. Tizennégy éve éltem a szeretet e tanyáján és azt mondhatom, hogy boldogul; és mégis ott ólálkodott lelkemben a sóvárgó vágy valami után. Bár nem volt lelkemben egészen tisztán körvonalozva, úgy gondoltam, hogy a boldogság az. Egy más, képzelt világ felé szálltak gondolataim. El el merengtem, néztem a csillagokat és vártam valamit — valami jobbat, szebbet, magam sem tudtam mit. Sohasem emlékszem szebb holdvilágos estére, mint ezen a karácsonyon. A hó egész délután esett. Fehér lepellel vonta be az egész messze tájat. Hatalmas tömegekben állt mindenütt ; bokrot, fát, fantasztikus alakokká változtatott át. Tiszta, szennytelen, hófehér világ pompázott a ragyogó hold ezüstös fényében, ezer- fényű csillagok világítottak a felhőtlen égbolton. Imakönyvemről felnézve, tekintetem önkéntelenül a csábitó tündéri képre esett. A gyermekek sem feküdtek ma le, vártuk az éjféli misét, a mire már napokkal ezelőtt készülődött az egész háznép apraja-nagyja. Tíz óra lehetett. Könnyű sapkát tettem a fejemre, kabátot öltöttem és kimentem a fényes, tiszta, üde levegőre. Nem volt nagyon hideg.
