Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-14 / 37. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 37. szám. Később fokozatosan nagyobbitotta fészkét, majd j végül szép, modern villává fejlesztette. Ez időben ismertük meg közelebbről Szabó Antit, az embert. A szerénység és igénytelenség mintaképe volt. Egyszerű, hihetetlenül szorgalmas polgár Valami kis gazda-féle, akiben távolról sem lehetett sejteni a nagy művészt. Sokszor naphosszat dolgozott munkásingben, targonczát tolva, kertészkedve. Semmi munkát nem szégyelt, semmi fáradtságot nem ismert. Emellett mindenkihez szives, jóságos, áldozatra- kész volt. A vidám társaságnak lelke volt mindig és csakhamar igaz barátja és tisztelője lett egész Rákosszentmihály. Jótékonyczélu mulatságokon készségesen közreműködött Felejthetetlen volt az estély, melyet a Rákosszentmihályi Sporttelep rendezett az Appl villában, hol Szabó Anti a „Miniszter előszobájában“ és a „Két kandidátus* egy felvonásos darabokban játszotta el j frenetikus hatással a főszerepeket. A hires flekken (fatányéros) és gulyáshusvacsorák ! erre az időre esnek. A remek étkeket maga főzte Szabó Anti és ott mulatozott vendégszerető házánál a helybeli társaság java. Annál nagyobb fájdalom volt, midőn családi és anyagi körülményei miatt egyszercsak hirtelen eladta házát és elhagyta Rákosszentmihályt. Mindig ! mondogatta, hogy végzetes lépés volt ez életében. A régi Népszínház megszűntével nyugalomba j vonult, egy ideig Budapesten lakott, majd Érden vett i házat, de szive-lelke mindig visszavonzotta ide, hol változatos élete során legkedvesebb otthonra lelt. Pedig mindig igyekezett azon, hogy magának kedves fészket rakjon. Nem volt színész természete, szerette az otthonát. Mikor Krecsányi társulatával Temesváron járt, mint özvegy ember sem evett vendéglőben. Megfőzött magának egy nagy fazék töltött káposztát s azt ette : egy hétig, mindig nagyobb élvezettel, mert a töltött káposzta tudvalevőleg annál jobb, minél többször melegítik. Ilyen volt szegény Szabó Anti bátyánk; egy pár légió embernek .Anti bátyja“ ebben az országban. Nem tudta elviselni a távollétet Rákosszent- mihályiól. Végre is elbetegesedve, inkább elkótyavetyélte érdi házát, mégis hazajött Szentmihályra. Szép terveket kovácsolgatott, de beteg volt már, szegény, nagyon beteg. A szive, az a nagyon érző, meleg szív, lassanként elbetegeskedett. Még a télen örömmel játszotta el újra a kath. plébánia javára a régi hires Knabe Farkas Jeremiást. Tudtuk, hogy szűkös viszonyok között él, fáradozását meg akarta köszönni a rendezőség. Semmi áron el nem fogadott semmit, még azt is megtiltotta, hogy valami emlék tárgygyal ajándékozzák meg. Zeidler-féle villa Rákosszentmihály on családi ügy miatt bútorral v. anélkül sürgősen eladó. Árnyékos kert, sok nemes gyümölcsfa, szőlő és virágoskert. Cim: Czinkotai határ-ut 45. — Pénzem nincs, de amivel tudok, én is hozzá akarok járulni az egyházi czél előmozdításához, mondotta. Ékkor merült fel az eszme, hogy még egyszer eljátsza ugyanerre a czélra legjobb szerepét, Zsiga czigányt. Betegsége egyre hatalmasodott, halála hírét is költötték már, a rendezőség helyettesről is gondoskodott Bihari Béla személyében, de Szabó Anti megelevenedett az előadás idejére. Nyoma sem látszott rajta a színpadon a betegségnek. Eljátszotta Zsigát két este egymás után, jó kedvvel, ambiczióval, újra a régi sikerrel. Fájdalom, néhány hét múlva aztán baloldali szél- hüdés érte, mely még kétszer megismétlődött. Utóbb beszállították a klinikára s ott, szombaton, szeptember 6-án meghalt. Siratni fogjuk, mig ember élni fog e helyen és dicsőséges emlékezetét megőrizzük hálás kegyelettel. Legyen neki édes, nyugodt álma és verőfényes lelke élvezze az örök boldogságot a nagyok sorában ! * Szabó Antit közelebbi rokonsága köréből felesége, szül. Miatits Anna; Jenő, Elek, Teréz és Erzsébet min gyermekei; Szabó Jenőné szül. Ádám Zsófia és Szabó Elekné szül. Noll Ilona mint menyei; Szabó Ilonka mint unokája, Ecsedy Lajos és Emma, férjezett Garay Fe- renczné, mint unokatestvérei gyászolják. Kedden délután temették el a kerepesi uti temető halottasházából a fővárosi szinészvilág igen nagy részvéte mellett. Az Országos Szinészegyesület képviseletében Ditrói Mór elnök és Géczy István titkár jelentek meg, ott voltak továbbá: Kassay Vidor, Ujváry Károly, Solymossy Elek, Folinusz Aurél, Kenedics Kálmán, Bihary Béla, Pesti-Ihász Lajos nyugdíjas színészek, Szirmai Imre és Pázmán Ferencz, a Népopera tagjai, Raskó Géza, a Királyszinház tagja, azonkívül pedig igen sok színész, színésznő, sok nyugdíjas, továbbá Barna Izsó karnagy vezetése alatt a Népopera férfikara. A beszentelést Melles Emil görög-katholikus apátplébános végezte, majd az énekkar gyászdalt énekelt, utána pedig Géczy István, a „Gyimesi Vadvirág“ szerzője mondott igen szép búcsúztatót, melynek szószerinti szövege ez Kedves jó Anti bátyánk l 2000 magyar színész megbízásából teszem le koporsódra az emlékezés koszorúját. 2000 pályatársad nevében mondok utolsó, szomorú istenhozzádot kihűlt szived fölött. Törhetetlen lelkesedéssel, rajongó lélekkel léptél a forró deszkára, hogy mint a szó legnemesebb értelmében vett nemzet napszámosa teljesítsed kötelességedet a magyar kultúra szolgálatában. És hogyan feleltél meg annak a szent fogadalomnak, amelyet ifjú szívvel önmagadnak tettél ? Közel tél évszázadon keresztül tékozló fiú módjára szórtad csodás tehetséged tárházának kincseit, aranyos humorod éltető sugáraival melegítetted fel a bánattól fagyos emberi sziveket, te magad pedig szegény maradtál és elvégezvén dicsőséggel teli pályafutásodat, koporsód zártával szeretteidre nem hagytál mást, mint mérhetetlen bánatot, gyilkos fájdalmakat. Művész voltál, szerény és büszke, tékozló, ki eldobtál magadtól mindent, még a csengő aranyakra felváltható vásári hírnevet is, csupán kristálytiszta művészeted emlékét hagytad örökül barátaidnak, tisztelőidnek
