Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
8. oldal. KÁKOS VIDÉKE 4. szám. És reggel még alig pitymallott a szeptemberi nap, amikor lovas embert küldött a Borkuty-tanyára, hogy azonnal jöjjön be Elemér, sürgős beszéde van vele. A vőlegény örült, hogy ismét láthatja Mariskát s vágtatva robogott a falu felé. Az ut harmadfélóra volt. A plébános reggeli misére ment. A húga követte. A mellékoltár elé borult és fejét a falépcső szőnyegére téve, halkan zokogott. Az egész felső teste reszketett, vonaglott, a keze összerándult. Valami érthetetlen nagy vihar tombolt a lelkében, melyet a fájdalom korbácsolt. De egyszerre csak sarkantyú- pengést hallott és felemelte a fejét, aztán hátrapillantott. Egy tiszt állott mögötte. Kelemenné ránézett, mintha villámsugár csapott volna keresztül a szivén, lebukott a feje az oltár lépcsőjére. A tiszt izgatottan sietett hozzá: — Asszonyom — szólt részvéttel és gyöngéden megfogva a karját, fölemelte. Kelemenné homloka fehér volt, akár a leesett hó, az arcza pedig sárga, mint a viasz. Fel akart emelkedni, de a lába reszketett, a két karja lehanyatlott, a térde összecsuklott. A tiszt átkarolta és fölemelte. — Rosszul van, asszonyom ? Jöjjön ki a szabad levegőre, mindjárt magához tér. Kelemenné lehajtott fővel, roskadozva követte. A templom küszöbén, ahogy kiértek a félhomályból, a nap sugarainak arany kévéi az asszony arczára omlottak. És amint a tiszt rápillantott, a melléhez kapott, mintha erős ütés érte volna. — Mariskám I — tört ki ajkán a fojtott kiáltás, amelyben öröm és meglepetés, boldogság és keserűség olvadt össze. A plébános húga a szivére szorította a kezét, arcza pirosodni kezdett, a szemébe vizcsöppek szivárogtak, a melléből hosszú, forró sóhajtás szakadt föl. — Emil! csak ennyit tudott rebegni halkan, mintha egy falevél iordult volna a csöndes tó vizére. A tiszt ránézett, hosszan, mélázón és szemén a múlt eltűnt tengerének minden vihara átsuhant, mint egy köd fátyolkép. Arczán az idegek reszkettek, a melle zihálva hullámzott, aztán felpillantott az égre. — Mennyit kerestelek, édesem — sóhajtotta és megfogta az asszony kezét olyan tisztelettel, mint a pap az oltári szentséget. A vér forró hullámokban öntötte el az agyát, a szivét, az arczát s kigombolta a köpenyegét. Az asszony meglepetve látta, hogy most már ezüst szironymezőben van a három csillaga. Az ezredes észrevette ezt és sóhajtva mondta: — Tizenkilencz éve szivem, hogy elszakadtunk s azóta kapitányból ezredessé lettem. — Istenem, sohse hittem, hogy még látni fogom. — Tegezz édesem, bár fehér fürtök hullanak már halántékunkra, mi a boldogság gyönyört lehelő lángjában visszafiatalodtunk tizenkilencz évvel és most is csak úgy remegek az édes izgalomtól, mint akkor, ha keblemre vontalak. Az ezredes önfeledten tárta ki a karját, hogy átölelje a bus tekintetes asszonyt, de az gyöngéden elhárító mozdulatot tett és szelíd mosolylyal felelte: — Az Istenért édesem, még meg találják látni. — Hadd lássa az egész világ, csakhogy megtaláltalak, most már csak az Isten választhat el minket. — Nem akartam utadba állni, a pályádat tönkre tenni, az óvadék miatt. £ pillanatban Mariska lebbent az édesanyja elé. Az ezredes ámulva nézett rá. — Gyermekem, Mariskám 1 — szakadt föl szivéből az öröm reszkető szava. Mariska riadtan állott meg. — Szakasztott olyan, mint te voltál tizenkilencz évvel ezelőtt — mondta ellágyultan az ezredes. — Az édes atyád — szólalt meg halkan a bus tekintetes asszony. A menyasszony szeme karikára nyílva meredt az összes daliára. Az ezredes átölelte és összecsókolta. — De hiszen . . . szabadkozott Mariska — Igen, én azt hittem leányom, hogy özveggyé lettem, apád eltűnt a csatában és most oly hosszú idő múlva viszontláthatom őt. Mariska kábultan hallgatta ezt, Az utón porfelhő verődött föl s kocsikerekek kattogtak. A menyasszony arcza hirtelen piros lett, mint a láng. — Itt van Elemér — szólt örömtől repesve. — A vőlegénye — felelte az anyja az ezredeshez fordulva. Csakhamar megérkezett Borkuty Elemér és roppant meg volt lepve, amikor a plébánián egy ezredest látott, amint átölelve tartja Mariska édes anyját. — Az én elveszett uram, akit tizenkilencz éven át sirattam — mutatta be a bus tekintetes asszony az ezredest. Azért hivattam édes fiam, mert az uram egy* pár héttel el akarja halasztani az esküvőt. — Miért ezredes ur? kérdezte Elemér ijedten. — Azért fiam, mert még nagyon hiányos a kelengyéje. — Nem baj az. — Na csak türtőztesd magad, két-három hét nem a világ, annyit csak várhatsz. — Ha muszáj — dohogta az ifjú. — Már csak illik fiam, hogy egy ezredes leánya tisztességesen ki legyen házasítva. Az ifjú nem mert több ellenvetést tenni. Az ezredest a segédtiszt kereste. — Vonuljon el az ezred a plébániaiak előtt, adta ki a parancsot az ezredes. Pár perez múlva a hadgyakorlaton levő ezred porosán, fáradtan, de emelt fővel és döngő léptekkel haladt el a plébániaiak előtt. A zenekar pattogó vidám, szerelmes nótát játszott s az ezredes, aki lóháton ült, bekandikált a zöld zsalu- gáteren, ahonnan a bus tekintetes asszony nézte a dél- czeg katonák elvonulását ragyogó szemmel és boldog mosollyal. Éppen úgy, mint tizenkilencz évvel ezelőtt. Nyolcz nap múlva áldását adta a húgára is, meg az ezredesre is, a fölmentést gyorsan kijárta, s amiről tizenkilencz évvel ezelőtt fiatalon, álmoktól duzzadó lélekkel, lobogva égő szenvedélylyel le kellett mondaniok, azt a boldogságot meghozta a csöndes ősz szelíd verőfénye. Mert nem halhat meg addig a legbusabb ember se, amig legalább egyszer nem ivott a tiszta boldogság kelyhéből. Szabadalmazott átalakítható gyermekszék keményfából, világosra fényezve, egy fogással átalakítható magas gyermekszékre, vagy lehajtva gyermekkocsira, díszes asztallal és játék- -g Q K-tóI golyókkal......... _ ......... *■ félj. Ala pittatott 1878-ban Képes árjegyzék kívánatra dij mentesen. Szabadalm. alakítható orthopadiai Házi iskolapad keményfából természetes 94* m színben, fényezve drbja K OO«™™ Tornatermek teljes berendezése !!! Seffer Antal tornaszerek és sporteszközök gyára Budapest, IV., Károly utcza 1. sz. Központi városházépület. TELEFON 15—56. Gyári raktár a helybeli közönségnek Rákosszentmihály—Ehmann-telep: Anna- és Havas-u. sarkán is rendelkezésre áll.
