Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-20 / 29. szám
6 oldal. RÁKOS VIDÉKE 29 szám. Vinczét nem szerettem, de féltem tőle, s igyekeztem vele jóban lenni. A többiek is igy voltak Vinczével. Ö vezetett, dirigált, mi engedelmeskedtünk, s bármi csínyt tett, a világért el nem árultuk volna. No de, tudtuk, hogy nem is hagyná szárazon az árulkodást. Tűrtük tehát Bársonykával szemben is a legkomi- szabb bánásmódját. Bár sokszor megsokaltuk, nem mertünk a pártjára állani. Hogy micsoda bosszantásokat és mennyi komisz- ságot tűrt el, még pedig hősiesen, nem gyáván, mindnyájan bámultuk, s bár nem akarva is, lassanként felülkerekedett. Titokban kezdtük jobban respektálni, mint Vinczét. Nagy lelki fölénynyel emelkedett fölül. Kitűnő tanuló volt, jópajtás, nyájas, szives és mindenkinek segítségére volt, kik hozzá folyamodtak. A szó igaz értelmében nemes, úri faj. Egy esemény pedig kivétel nélkül mindnyájunkat barátjává tett . . . Gyönyörű, napfényes reggel; nyolczórát csengettek az öreg, régi kollégium tornyában. Mi mind benn voltunk a tanteremben, vártuk Füzesy tanár urat, akit legjobban szerettünk az összes tanárok között. Történelmet és földrajzot tanított. Gyönyörűen magyarázott s mi nagyon szívesen hallgattuk. Ma éppen földrajz volt soron, a tanári asztalon elkészítve állott a kollégium kincse, egy gyönyörű, művészi kivitelű földgömb, amelyet az iskola egyik volt növendéke, ki hires szobrász lett, ajándékozott az iskolának. Nagyon szép darab volt, a hegyek méret szerint kidomborodva, folyók bemélyedve, a városok kissé kiemelkedve, mindez gyönyörűen színezve. Páratlanul álló műtárgy, melyet nagy becsben tartottak s csak nagy ritkán hoztak elő. Ma ott állt az asztalon mi teljes tisztelettel álltuk körül és bámultuk, de egy ujjal sem mertük volna érinteni. Bársonyka érdeklődött legjobban, mert ő csak most látta először. Kezeit hátra téve, nehogy érintse valahogy, elálló lélekzettel, előre hajolva szemlélte a mesterművet, mely legalább is hat évi munkájába kerülhetett a tudós művésznek. Vincze egy távolabbi sarokban erőmutatványokat rendezett székekkel és nagyon bosszantotta, hogy nem figyelünk eléggé reá. Oda kiáltott Bársonykára: — Na te borjú! kibámultad magadat ? Bársonyka nem felelt reá. Összeszoritotta ajkait és csak nézte erősen a földgömböt. — Nézzétek a pimaszt! hogy adja az urat! Még nem is akar velem szóba állani! — Nem hát! Ha olyan gorombán beszélsz, nem felelek! Tanulj meg már egy kis tisztességet! — Hogy mersz leczkéztetni! Nyomorult! — üvöltött Vincze. — Nesze tisztesség! — És teljes erővel vágott hozzá egy nagy csomó összeszijjazott könyvet. Biztosan agyoncsapja, ha találja. De Bársonyka ügyesen félre ugrott s a könyvcsomó nagy erővel vágódott hozzá a földgömbhöz, az pedig darabokra törve, nagy zajjal hullott a földre. Mi rémülve, mereven álltunk. — Mi lesz most?! Brückner Nándor csász. és kir. szab. mühangszerkészitö hangszsrkereskedése és műhelye Rákosszentmihály, Batthy ány-u. 13. 1 Ajánlja gazdagon felszerelt raktárát. Mindennemű hangszer, legjobb fajta német és olasz hurok olcsón kaphatók. Hangszereket jól és olcsón javit. Sietős léptek hallatszottak a folyosón, a tanár ur lépett be. Elképedve állt meg. Mit csináltatok! Éz hallatlan ! Gyalázat! — Melyiktek volt ? ! szólt szigorú hangon. Feleljetek ! kiáltott még szigorúbban. Siri csend ... Mi álltunk sápadtan, remegve. Szemünket lesütve a tanár fürkésző szúró nézése előtt, félve, hogy akaratlanul is Vincze felé találunk pillantani. — Jó! Nem akartok felelni! — Az egész osztály bűnhődni fog . . . Majd Bársonyka felé fordult. Jer ide Pali. Még egyszer kérdem. Te nem szoktál hazudni. Becsületes fiú vagy. Mondd meg őszintén. Igazán. Ki törte el a földgömböt? ! Reményt vesztve, sápadtan, néztünk felé, a mikor meg szólalt. — Nem tudom tanár ur. — Hogy lehet az, hiszen itt voltál ? — A fiuk nagy csoportban dulakodtak, valamelyik véletlenül meglökte a gömböt, az leesett, de nem tudjuk, ki volt a sok közül . . . — Nem hiszem, mind hazudtok. Majd bejelentem a tanári karnak. ítéljen az. A mikor magunkra maradtunk, Vincze oda lépett Bársonykához s kezet nyújtva, azt mondta: Derék fiú vagy. Ezt nem hittem ! — Köszönöm. Ezzel meg volt pecsételve a barátság. Bársonyka sokkal nemesebb volt, hogy sem a múltat meg ne bocsátotta volna. És Vincze ugyancsak ki tudta használni a helyzetet. Előkelő, gazdag család gyermeke volt. Mindig bőven el volt látva zsebpénzzel, de az legtöbbnyire mindig a Vincze kezére került. Mert hol egygyel, hol mással állott elő. Vagy nem evett még ma semmit. Vagy kis testvére volt beteg, nincs pénzük orvosra, gyógyszerre s több efféle. Bársonyka könyörülő jószive sohsem hagyta hallatlanul az ilyen beszédeket. De adott ő nekünk is mindenikünknek. A földgömb katasztrófája miatt még sokat szenvedtünk. Zaklattak bennünket, tanári gyűlések előtt órákig vallattak, de mi hősiesen álltuk ki mindazt a martiromságot, mint a hogy akkor hittük. De mert nem vallottunk, az egész osztályt mégsem akarták kicsapni. Lassanként az események hullámai elsimultak és ismét belekerültünk a régi kerékvágásba. Gyönyörű júniusi meleg nap volt, még vizsga előtt voltunk, tehát még mind együtt, aztán elszéledünk ki erre, ki amarra. (Vége következik.) Rákosszentmihályi Sport Club Sport-telepe, Csömöri-ut. Ma, vasárnap d. u. 5 ó. barátságos mérkőzés Rákosszentmihályi S. C. I. és az Előre T. E. I. csapatai között. Megelőzőleg délután 1/24 órakor a második csapatok mérkőznek. Délelőtt L/211 órakor Rákosszentmihályi S. C. ifj. I. és a Hellas ifjúsági I. V210 órakor a második csapatok mérkőznek.
