Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 27. szám. haladnia a magyar államvasut ipartelepi szerelvényének, I a mely huszonhat kocsiból állott és a melyet Kis András gépész vezetett. Szabály szerint a motoros vonatnak a kitérő előtt meg kellett volna állni és bevárni, mig az iparvonat áthaladt a sinen. Az iparvonat azonban a rendesnél valamivel lassabban haladt a kitérő felé. Horváth István abban bízott, hogy négy kocsiból álló vonatát sikerül gyorsan átszöktetni a kitérőn, mielőtt még az iparvonat a kaszárnya elé ér. Ebben a számításban azonban tévedt a motoros vonat vezetője, mert, a mikor két perczczel később teljes sebességgel a kitérőn keresztül akart száguldani, közben odaért a tehervonat s a középső villamos kocsinak nekiment, á következő pillanatban rettenetes sikoltás és lajgatás hallatszott s az összezúzott kocsikból rémülten menekültek az utasok. A vonatkísérő személyzet azonban nem vesztette el higgadtságát, nyomban értesítette a mentőket, akik Kovách Aladár dr. igazgató és Schwarz Gusztáv dr. mentőorvos vezetésével automobilon és szerkocsin robogtak ki a veszedelem helyére. Nyolcz sebesültet találtak. Ezek: Buica Gábor 36 éves zenész, Szabó Lajos 29 éves mázoló, sebesülésük súlyos. A mentők nyomban a lakásukra vitték őket. Könnyebben sérültek meg: Modrovich Béla 31 éves mérnök, Kardos Ignácz 57 éves magyar államvasuti főfelügyelő, Diós János 51 éves kereskedő, Weisz Márton 33 éves kereskedő, Klein Lajos 32 éves mázoló és Weisz Simon 42 éves napszámos. Többnyire az összezuzódott ablaküvegektől sérültek meg arczukon és kezükön, úgy, hogy kisebb kötéssel a saját lábukon távozhattak. Megjelent az összeütközés helyén a rendőri bizottság is Rédey rendőrtanácsos vezetésével és nyomban a helyszínére érkeztek az államvasutak és a vicinális vasutak felügyelőségének mérnökei megfelelő számú munkással. Azonnal hozzá is fogtak a szétzúzott kocsik eltakarításához és a megrongálódott pálya helyreigazításához, a mely éjféltájban véget is ért. A vizsgálat folyik. Primiciai hangulatok. Junius hó utolsó s julius hó első napjai nagy napok az egyház legifjabb papjai előtt. Évek hosszú sora óta várják az érdekeltek e napokat, melyek egy- egy hosszú czivil, illetve clerikus életet választanak el egy uj élettől, — a pap nehéz, mások előtt legtöbbször ismeretlen szenvedésekkel telt életétől. De a nagy boldogság, melyet a rég óhajtott czél elérése helyez egészen természetszerűleg a primiciánsok arczára, ez a nagy boldogság mintha eltakarná lelki szemeik elől a pályájukkal járó nehézségeket, elfeledteti velük azt a sok önmegtagadást, melyet minden jó pap nehezen bár, de mégis örömmel visel el hivatásának érdekében. Azon óra óta, melyben a püspök az egyház legújabb papjaivá szentelte őket, egyre fokozódik vágyuk, hogy éljenek a felszenteltetésük által nyert hatalmukkal, alig bírják megvárni első szent miséjüknek már megállapított napját, a primiciának magasztos ünnepét. Végre fölvirrad e nap is. Ragyogó arczczal fogadja a primiciáns a már kora reggel messzebb, s közelebb fekvő helyekről érkező rokonokat, ismerősöket, kollégákat, kik mindnyájan vele együtt akarnak részesülni az első szent mise áldásaiban, vele együtt akarnak örven7nnrrnpa flPQ Kiváló képességű zene- auuy UI & U1 CL# akadémiai növendék zongora órák adására ajánlkozik, igen kedvező feltételekkel. Már eddig is kitűnő eredménynyel működött. Bővebbet a Rákos Vidéke kiadóhivatalában. dezni, vele óhajtanak osztozkodni a boldogságban. Már nagy társaság van együtt a primiciáns szüleinek házában s mire mindnyájan túlesnek a viszontlátás első örömein, addig körülbelül el is érkezik a kezdet ideje. A klérus s a koszorús leányok elválnak a többiektől, s a plébánia felé tartanak. Innen indul aztán a primi- ciánst kisérő szép körmenet a templomba, harangzúgás kíséretével. Ott látjuk ez alkalommal az asszisztálók sorában a kléruson kívül a koszorús-leányokat is, kik hófehér ruhában a papság mögött vonulnak. Nem messze a menettől, jobbra-balra fényképészek működnek, kik pillanatfelvételekkel igyekeznek megörökíteni e szép jelenetet. A hangulat még emelkedettebb lesz a pillanatban, midőn az asszisztencia belép a templomba. Az orgona teljes erővel megszólal, hogy csakhamar újra elhallgasson, alkalmat adandó az uj misésnek, hogy ünnepélyes hangon intonálja a „Veni Sancté“-t. Istenem, beh megható a papnak ez az első szereplése ! Az ujmisés rezgő hangjával elárulja, hogy e fontos pillanatot teljesen átérzi s átérti. Nemsokára elérkezünk az evangéliumhoz, mely után a primiciális szónok fölszáll a szószékre s a papi méltóság magasztos voltának ecsetelésével fokozza a primiciánsnak s az ünneplő közönségnek lelkesedését. A meghatottság a szt. mise közepén, Urfelmuta- táskor éri el tán a tetőpontját, midőn elnémul az orgona, megszólal a harang s messze hirdeti azt, aminek a templom közönsége szemtanúja; egy gyarló ember, egy pap most szólítja le az oltárra először a világ Teremtőjét szavaival: „Hoc est corpus meum — hic est calix sanguinis mei.“ (Ez az én testem — ez az én véremnek kelyhe.) Szt. mise után a jelenlévők a primiciáns búcsúval egybekötött áldásában részesülnek. Először a klérus, utána a szülők, testvérek, rokonok s igy tovább. Akinek nincs kőből a szive, az nem nézheti megindultság nélkül a szülők, testvérek szemeit, melyekből a kimondhatatlan öröm, boldogság, az áldás alkalmával könnyeket csal ki. Nem nézhetjük ezt a megható jelenetet száraz szemmel, hacsak erőszakot nem alkalmazunk magunkra. De már vége az első misének. A templom lassan- kint kiürül s a hivatalos ünneplő közönség ismét a primiciáns otthonában van együtt. Ami ezután következik, az nagyrészt megegyezik az esküvő s egyéb eféle családi ünnepségek napirendjével, ha ugyan meg lehet azokban is találni azt a végtelen kedves, magasztos lelkesültséget, mely a toasztokban, de már előbb az arczok ragyogásában s az egyes kasztok társalgásából ki-kihallatszó egyes mondatokban nyer kifejezést. És hogy ez igy van, nem csoda; hiszen a primiciáns is lakodalmát, esküvőjét üli. Már régen eljegyezte magát Krisztusának s most frigybe lépett vele. Szövetséget kötött vele, melyet soha senki föl nem bonthat s mely túléli földi életét, mely sohasem szűnik meg. Óh, ti boldog, ti szerencsés ujmisés papjai az Úrnak! Irigyel titeket a világ s méltán! Én is osztozom e szent irigységben, mert meggyőződésem, hogy ti a legjobb részt választottátok. —xyán.— . NESTLÉGYERMEKIBE! réöbevált a legjobb és legolcsóbb DOBOZA K 1.80 MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN ÉS DROGÉRIÁBAN Próbadobozt ingyen küld: HENRI NESTLjWien.l.Biberstr. 147
