Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-25 / 21. szám

XlII évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, május 25. 21. szám. TORSWDflUM'íi KŐ20flZ&flSAGl hetilap RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJ& • MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTDUjOöílöSOW-CaVBOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYE SÓLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ßCS&TAKARÉK» ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IttAJWÁflSULAT, A2 ANNA*TÉLEP EGYESÜLŐ A POLdÁRl DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁBBA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ....................8 ko Fé l évre..........................4 . Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Jegyzetek a tűzről. Mifelénk, hál’ Istennek, igen ritka a tüzvesze- delem, a minek természetes okait a lakosság intelligencziájában, házaink szétszórt elhelyezé­sében és tűzállóbb anyagában könnyű megtalálni. Mindez azonban a veszedelem esetét nem zár­hatja ki teljesen, csupán csak csökkenti. A múlt napokban meglátogatta Rákosszent­mihályt a szomorú veszedelem és minden odaadó munka és védekezés ellenére, negyedóra alatt elhamvasztott egy törekvő exisztencziát, meg­semmisítette egy jóravaló újabb polgárunknak minden vagyonát. Nem maradt belőle semmi, de semmi, csak néhány szomorú tanulság. Ezeket akarjuk most levonni és általános okulásul néhány strófában feljegyezvén — megörökíteni. * j sem ér a kürtjei az önkéntesek összehívá­sára. A telefon-tűzjelző nem olyan nagy dolog, a mit be ne lehetne rendezni. Egy szakember azt az eszmét is felvetette előttünk, hogy házi telefont kellene bevezetni minden tűzoltóhoz, | melyen a községházáról egyszerre kapnák az értesítést éjjel-nappal egyaránt. A villamos vilá- i gitás vezető oszlopait bizonyára fel lehetne ! használni erre a humánus czélra. Azt se sokáig lehet már halasztani, hogy a község lovakat szerezzen be. Ma még kisegítik a lóvasut lovai, de a lóvasut tudvalevőleg nemso- ! kára megszűnik s akkor nem szaladgálhatunk majd lovak után fühöz-fához, mialatt kis bajból nagy veszedelem támadhat. Ezekkel a dolgokkal nemsokára foglalkozni kell a község és a ! tűzoltóság személy szerint azonos vezetőségének. Kezdjük a szebbekkel, a kellemesebbekkel: Tűzoltóságunk bebizonyította a legutóbbi tűz­esetnél is, hogy érti a dolgát; helyén az esze, helyén a szive. Derekasan dolgoztak a legények; okos, czélszerü volt az oltó-munka vezetése. Gyorsan és jól végezték a dolgukat tűzoltóink, megmentették a súlyosan fenyegetett házat és meggátoltak minden további veszedelmet, holott Löffler Ignácz boltjában egymásután robbant fel a spiritusz, a petroleum és valóságos tűzhányó hegyként égett a sokféle portéka, gazdag táplá­léka a lobogó tűznek. Ezt a tűzoltóságot meg kell becsülni érdeme szerint. Támogatni, fejlesz­teni, tovább gyarapítani kell és most is jónak bizonyult felszerelését mindjobban kiegészíteni. Fecskendője igen megbízhatónak mutatkozott ez­úttal is. Vastag sugárban lövelte a vizet, bizonyítván, hogy tűzoltóságunk vezetősége jól vásárolta azt. Hiányos azonban önkéntes tűzoltóságunk őrszolgálata és riadójelzése. Legalább egy-két állandó, hivatásos tűzoltónak kellene az önkéntes tűzoltóság magvát alkotni, hogy kellő őrszolgálat legyen. A mai korban és ekkora területen mit A mostani tüzeset hírét gyermekek terjesz­tették szerte a községben. így hallotta hírül a fo- | gyasztási szövetkezet boltjában lelkészünk, Csizma- i dia Gyula, ki nyomban rohant haza a templom kulcsért, verejtékezve, kimerültén érkezett azzal a templomba s futott a harangokat félreverni. Egyik szomszédos barátjának kocsisa segített ke­gyes munkájában úgy, a hogy tudott. A milyen meghatóan szép és nemes volt lelkészünk önfel­áldozása, annyira alkalmas egyúttal arra, hogy ismét egy újabb adattal erősítse azt a meggyőző­désünket, hogy a harangozónak a templom kö­zelében keli laknia. Vagyis a hitközségünk ügyeit csakugyan dűlőre kell már juttatni és felépíteni a plébániát, de egyúttal a kántor és harangozó lakot is. Az utóbbi nem olyan nagy dolog. Ha a templom mellett megvan a telek, egyelőre elég a harangozó lakását felépíteni, a kántorlakás, tehát a nagyobb áldozatot követelő rész maradhat ké­sőbbi időre. A harangozónak azonban ott a helye a templom mellett. Lóhalálában szaladt szegény távolabb fekvő lakásáról a templomba a szokat­lan harangszóra, melyet eleinte megromlott Lapunk mai száma 16 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents