Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-12 / 2. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 2. szám. szerelte fel. A másik hir a körvasút második sínpárjának építéséről szól. Köztudomású, hogy a magyar államvasutak igazgatósága ezt a második sínpárt azért építteti, hogy a körvasuton az óhaj- tott szomélyforgalmat megnyithassa. Ez állítólag már jövő tavaszra megtörténik, akkor pedig a szentmihályi állomás nagyforgalmu ponttá emelkedik. Eddig is legnagyobb csapása volt községünknek, hogy még csak tűrhető utakkal sem rendelkezett. A napokban egy régi lakosunk e miatt hagyta el községünket és alig tudott elvergődni bútoraival határunkból, keserves elakadások után. A Rákosi-ut burkolása megteremti a tavaszszal az első és egyetlen bevezető utat, mely tűrhetetlen állapotunkon enyhíteni fog, ha a község a fővároson régi Ígéretét csakugyan behajtja és a fővárosi határut burkolását egyidejűleg biztosítja, a mire nézve teljes megnyugvásunk még mindig hiányzik. De bizonyos, hogy mindez egy esztendőre is alig lesz kielégítő megoldás, mert a Csö- möri-ut dolga feltartóztathatatlanul előtérbe fog tolulni. Tudjuk, hogy a kérdés igen nehéz, de nem megoldhatatlan s bizonyára jó szolgálatot tesz, ha már most mielőbb hozzáfogunk a tervez- getésekhez — bárha egyelőre csak légvárakat építünk is vele — és keresgéljük a módokat, a melyekkel majd a megvalósulást biztosíthatjuk. Ezek azok a dolgok, a mik községi életünknek az uj esztendőben irányt adnak s melyek működését, a mindennapi élet rendes, folyó ügyein kívül fontos tartalommal töltik be és prog- rammjául szolgálhatnak. ofliiiiiiiBiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBaiiiiiiiiiiiiiiiiiii Amit a szív beszél. Irta: Harrach A. Mária vecsési polg. isk. igazg. Ki nem behunyt szemmel jár az életnek tekervényes utján, észre kell vennie, hogy itt sok a beteg, sok a boldogtalan. Nagybeteg az egyes, nagybeteg az egész: romlott a gépezet. Még jár, de akacloz, mintha forrna belül: egyszer csak megakad s mint a kormányosát elveszített hajó, pusztulásba ragad sok mindent magával. Az élet minden bajának szülője: a szerencsétlenség ; viszont minden szomorúság, bánat halála s egyúttal földi nyugodtságunk egyedüli biztosítéka a szent igazságért íángoló szívnek önzetlen szeretete. Ha majd a jogtalanul uralmát veszített szeretet legyőzi a földön bitorló önzést s újra fog uralkodni minden ember szivén: nem lesz ily sok baj, nem lesz ennyi nyomorúság, elégedett lesz még a szegény, árva is. Nem úgy nagyhirtelen előrántott beszéd ez, amit most mondok, hosszas gondolkodás után, a lelkemen átszűrt igazságok ezek. Azért kérem kedves olvasóimat kövessenek most engem türelemmel és én elvezetem Önöket egy országba, amelyben ragyogó szép minden, ahol egy égi kéz aranyport szórt szerte, hol a szív örömrrel csordultig megtelik. Nem is keíl messzire fáradniok, hogy e hazát fölleljék : itt van ez az ország — az emberek szivében. Minden ember maga alapítja s maga kormányozza. Szeretet 1 Szeretet! Ez a Te országod! A szeretet adott és ad kezdetet mindennek és mindenben ; ezt a roppant természetet a szeretet tartja fenn. Ami van, mind általa lett és a szeretet által él a nap alatt, a nap fölött; minden között ő a kapocs. S ha e legszebb, legjobb, végtelen hatalomnak, a szeretetnek forrását keressük: azt csak a hit világánál találjuk meg, mert e forrás maga a hatalmas Isten. Tőle ered minden szépség, amit csak látsz és elképzelsz : mindez visszaragyogása az ő szépségének. A szeretetet eltagadták előtted, ha nem tanítottak vallásosságra, amely amannak léteiéhez tartozik. Mert Isten a forrása minden irgalomnak, ki mindig kész bocsánat, hatalmas segítség, jóságnak tengere. Ami jót tudunk, csak Tőle tanultuk. Isten maga a szeretet. Ö előbb szeretett, mintsem lettünk volna és csak azért vagyunk, mert Ö minket szeret. Ö annyira szeret, hogy egyszülött Fiát adta oda értünk, aki a földre jött, sokat szenvedett itt és meghalt érettünk, hogy boldogok legyünk, mennyországunk legyen. Természetszerű hát, hogy ezt a szépséges, jóságos, szerető Úristent szeresse az ember. Szeresse leikével, szeresse szivével, minden erejével. — Leikével, ahonnét imádság fakadjon, szivével, amelynek Ö legyen királya, minden erejével, melyet dicsőségének terjesztése- emésszen föl. Szeresse leghübben, szeresse legjobban, mindenek fölött csak őt, ki szeretetünknek legméltóbb tárgya, ki mindig ugyanaz, sohasem változik, tegnap, ma, örökké! S ha őt szeretjük nagyon, úgy elfeledjük egész valónk — csak őt látjuk mindenben s mindig benne gyönyörködünk. Ö reá gondolunk, ő utána vágyunk. így hogyne lennénk boldogok! — mikor azt szeretjük, a ki szintén szeret, — öröktől, örökre. Itt megáll az elme és csak a szív dobog, szentsé- ges szeretet boldogító tüze dobogtatja szivünk. Mindnyájan két hazának vagyunk gyermekei. Az egyik a földhöz, édes magyar nyelvhez, múlt dicsőségéhez, jövő reményéhez kötözi a szivünk: ez a magyar haza. Másik lelki ország: a hit világa. Nyelve: a hit szava. Örök dicsősége a boldog mennyország. Mindkettő kisér, gondoz az életben. Földi jólétünkről gondoskodik egyik, másik a lelkünket gondozza, ápolja. Mindkettő hűséges, de viszont mindkettő hűséget szeretetet kíván. Szeretetet kíván ama sok jóságért, amelyben részesít Ha megadjuk nekik, kötelességünket teljesítjük, de még boldogságot is nyerünk. — A hazaszeretet valamennyiünket munkába szólít, hogy fáradozzunk, tegyünk föl virágzására, hogy ne tekintsünk mindig a magunk javára, hogyha róla van szó, hiszen a közjóban a mi javunk is benne van. (Folytatása következik). Halló! Halló! Értesítem a n. é. közönséget, hogy vendéglőm, Rákosszentmihály, Szent István- és Pálya-utcza sarkán, a villamos és lóvasut megállónál 1 óráig nyitva, ''•i Minden időben hideg és me'eg ételek. Naponta frissen csapolt sör. — :: Kivaló fajborok kaphatók. Alkalmas és tágas helyiség társas mulatságok számára. — Gyönyörű kert. Ünnep és vasárnap zene. Számos látogatást kér Maul József vendéglős.
