Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 8. szám
XIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1913. vasárnap, február 23. 8. szám. vidéke TrtRSflDflL/M'é* KŐZQflZ&flSrtGI HETILAP RfiKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJÄ ft MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDÖNOSOIC EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYESŰLETj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTARSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kákossz ént mill ály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ....................8 kői Fé l évre..........................4 „ Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A nő szerepe a házaséletben. Irta: Kreneditsné Szabó Frida. Mindig figyelemmel kisérem a különböző lapok .szerkesztői üzeneteit.“ Sokszor igen érdekes kérdések és szellemesen megirt válaszok találhatók ott. Különösen gyakori az asszony panasza házastársára, aki a szerkesztőhöz fordul tanácsért, az addig esetleg harmonikus házasságában előforduló disszonancziák eseteiben. Olvastam és olvasom ezeket s legtöbbször szánakozással vegyes mosolyra ösztönöznek. Mindenekelőtt nem tudom megérteni, hogy az életünk nagy- vagy kis-i de mindenesetre intim tragédiáját hogyan vihetjük — bár inkognitó — de mégis a nagy nyilvánosság elé? Igen szomorú, ha a nőnek saját esze- és szerető szive nem súgja meg ilyenkor azt a tanácsot, melyet követnie kell. Szinte nevetséges előttem, ha a feleség a .Szerkesztő úrhoz“ fordul vigasztalásért, tanácsért, ha a férje gyakran otthagyja a házi tűzhelyét, iszik, kártyázik vagy uram bocsá’ — szeretőt tart! Ha a nő az ő józan belátásával, okos, gyengéd tapintatával s főleg melegen érző szivével nem tudja férje-urát a házi tűzhely melege iránt szeretetre hangolni, akkor hiába még a legbölcsebb szerkesztő tanácsa is. Mert, hogy a férj milyen, az 100 eset közül 99-szer az asszonytól függ. A házasság kezdetén bizonyára meg volt a házastársak között a kölcsönös tisztelet és szeretet, ha talán a lángoló szerelem nem is. Hogy ez azután is megmaradjon, vagy hogy még fokozottabb legyen, az csak az asszonyon múlik. Ha a nő szereti a férjét és komoly czélul tűzi ki, hogy kellemes, nyugodt, békés családi otthont teremt, ez a nagyon nehéznek látszó feladat játszi könnyűvé válik minden okos asszonynak. Az igaz, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor az asszony igyekezete meddő marad, aminthogy mindenben vannak kivételek, de az átlagemberekről szólva, azokról a napirenden előforduló családi drámákról, zenebonákról beszélve, ezek mind elkerül- hetőkké válnak, ha a nő okosan és helyesen bánik a férjével. A házasság szent révébe jutva, ott feltétlenül az asszony a kormányos, aki az ő gyengédségével, finomabb érzékével, simulékony természetével a házasságot j úgy kormányozza, ahogy ő akarja. Természetesen ennek J észrevétlenül kell történnie, mert vége már ott a békés j egyetértésnek, ahol az asszonynak határozottan és nyíltan i akarata van. A nőnek lehet akarata, elve, de észrevétlenül kell azoknak érvényt szereznie. Kedveskedéssel, jókedvű arczczal, a pörlekedések szakadatlan lánczolata nélkül, már előre is teljesítve van a nő minden kívánsága. Milyen ritka az a férj, aki az ő mosolygó, kedves feleségének ellent tud állani ! Amikor az előbb azt mondtam, hogy a házasságot az asszony kormányozza, vagyis teheti kellemessé vagy kellemetlenné, a világért sem mondtam azzal azt, hogy eszerint az asszony az úr a háznál. Lehet, hogy a kollegáim a házasságban ezért alaposan megharagusz- nak reám, de én sietek kijelenteni, hogy a boldog házaséletben feltétlenül kell, hogy a férj imponáljon a ! nőnek, kell, hogy a férjet respektálják s hogy a férj töltse be a családfő szerepét — szószerint véve. A férj, aki a létfentartásért küzd, — aki többé- kevésbbé fárasztó munkával van elfoglalva, megérdemli azt, hogy családja körében feltétlen tisztelet legyen osztályrésze — hogy figyelemmel vegyék körül — hogy szeretettel s lehetőleg derült hangulattal találkozzék otthonában. A boldog házaséletben nem lehet teljes jog- egyenlőség még akkor sem, ha esetleg a nő is hozzájárul a családfentartásához és őt is elszólitja valamilyen elfoglaltság a házi tűzhely mellől. A jó házasságban vajmi kis szerepe jut a feminizmusnak, ha másként igen nagy fontosságú is. Visszapillantva a régmúlt időkre, látni fogjuk különösen nálunk magyaroknál, hogy a férj mily kimagasló szerepet játszott mindig a házaséletben. A feleség, aki férjét „uramnak* szólította — ezzel mintegy megmutatta már akkor, — hogy ki a család feje. Sőt a szinmagyar községekben még most is igen éles a megkülönböztetés a két fél között, amennyiben a férfi mindig tegezi az asszonyt, a nő pedig: „Kigyelmednek* szólitja. Pedig hol van kevesebb családi tragédia, nálunk városi embereknél, vagy a falun, s mikor éltek boldogabb családi életet a magyar urak, most e vagy hajdanán ? ______Ha a férj talán heves természetű, ideges, gyorsan Lapunk mai száma 16 oldal.
