Rákos Vidéke, 1913 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-16 / 7. szám
7. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 5. olda CSARNOK. Rozina. Irta: Balázsovich Zoltánná. Kék egü napsugaras hazájából ide szakadt szegény olasz kubikos munkás volt Antonió. Nem jött volna hozzánk semmennyiért, ha csak úgy hívták volna, de a szükség, az a vasmarku kényszerítő nagyhatalom mégis ide hozta. Valahol hallotta, hogy Magyarországon mostanában sok pénzt lehet keresni. Szükség van a munkáskézre. Csinálják az utakat, mert sokfelé megkezdték a vasútépítést. Felkerekedett tehát kis családjával, törékeny, vézna kis asszonyával, meg a nagy bámészszemü, tiz éves Pietró fiával. Ide jöttek . . . Kibérelt egy kis házat munkássága helyén, egy kies szép falucskában. És elkezdett szorgalmasan dolgozni. Nem igen volt ideje egyébre gondolni, csak arra, hogy lázas szorgalmú munkájával mentői többet kereshessen, hogy adóssággal megterhelt házacskáját, mit otthon hagyott, mentői előbb kitisztázhassa. És azt a földet, Antonió vágyai netovábbját, ami ott volt rózsával befutott házikója mellett, azt a földet, amit ha pénze lesz, megvehet és akkor vissza, haza megy és nagyon, nagyon boldogok lesznek. Ez foglalta le Antonió minden gondolatát. Reggel korán ment a munkába és este jött haza és akkor mind csak a földről beszélt Rozinának. — Tudod Rozina, ültetünk bele narancsot, gyönyörű gyümölcsösünk lesz majd, aztán megterem ott minden egyéb is, ami az élelemre kell, vetemény, krumpli, kukoricza, minden . . . — Jaj! Antonió, el sem tudom képzelni azt a boldogságot, hogy mi még egyszer, valaha otthon legyünk. Olyan nagyon hosszú az idő, mióta itt vagyunk 1 j — Beteg vagyok, mikor eszembe jut, hogy most j nyílik a babér, meg a jázmin. A rózsa a ház előtt. Emlékszel, milyen szépen befutotta már. És elkezdett zokogni a szegény asszony. — Az olajfák illatát érzem! Igen, igen most nyílik az! Valami oda markolt a szivébe Antoniónak. ö is érezte az emésztő vágyat a babér és jázmin után. De azt is érezte, hogy ez nem jól van igy. Az asszony lázasan beszélt tovább: — Hallgattam eddig, Antonió, de már nem bírom tovább! — Ha nem megyünk haza, én meg fogok halni!... Szegény Antonió alig tudta a könnyeit lenyelni, amikor megszólalt. — Ugyan Rozina, hát te nem szeretnéd a házat, meg a földet? Hiszen nemsokára együtt lesz a pénz, amire szükségünk van és akkor azonnal megyünk haza. — Hiszen itt sincs olyan rossz dolgod, én a mindennapit is szépen kikeresem, meg a földre is gyűjtök. És milyen boldogság is lesz az, a mikor otthon nyugodtan élhetünk. — Hiszen igen, igen Antonió, mikor igy beszélsz, akkor megnyugszom és ha veled vagyok, nem érzem a babér illatát, de ha egyedül vagyok, mindig úgy fojtogat a sirás. De, tovább beszélve, Antonio mindjobban megnyugtatta élettársát. Hanem azért másnap ő is gondterhesen ment a munkába, az ő szivéhez is oda talált valami, a mit eddig lekötve tartott lázas munkássága. Haza menni, haza jutni mentői előbb. Ah 1 hiszen meg lesz nemsokára, biztatta magát Antonio, a pénz, xxxxxsonooe porcellán pouder ez idő szerint a legjobb pouder a világon. A Yes porcellán pouderrel ápol női arc gyönyörű színével és előkelő kinézésével tűnik ki, mivel már néhány napi használat után eltűnnek az arcot elrutitó pattanások, szeplők és mindennemű hőrtisztáta'anságok. A Yes Porcellán poudert minden nő használja, aki szép akar lenni; királynők, hercegnők, udvarhölgyek ennek köszönik szépségüket. De megszerezheti a legszegényebb nő is és ezáltal oly szép lehet, mint a legelőkelőbb hölgy, aki egész napját szépsége ápolásának szenteli. Innen van az, hogy a Yes porcellán POUDER minden nő kedvenc poudere. Ha valaki végig megy egy nagyváros korzóján, ahol sok szép nőt lát, úgy meg fogja látni, hogy azok mind Yes porcellán poudert használnak. Kapható bárhol, minden drogueriában és gyógytárban. Ára 3 és 1 korona. Eladási központ: Yes porcellán pouder részvénytársaság, Budapest, IV. kér., Kecskeméti-utca 8. szám. SBfiSSSSSSSSKSS
