Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
6. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. HÍREK. Villamos világítás. A „Phöbus* villamos vállalatok részvénytársasága felhívja Rákosszentmihály t. közönségének figyelmét arra, hogy a magánépületek villamos berendezése csatlakozó vezetékeinek szerelését megkezdette. Az üzembehelyezéskor rendszerint torlódás szokott e munkában keletkezni s ennek kikerülése czéljából ajánlja, hogy a már kész villamos világítási berendezéseket a készítő vállalkozó jelentse be a Phöbus rákos- szenimihályi irodájában (Rákosi-ut 46.), ahol bejelentési nyilatkozat díjtalanul kapható. Amint a bejelentések megtörténnek, a házi berendezéseket összekapcsolják az utczai fővezetékkel, hogy a világítás küszöbön álló megkezdésekor a magánfogyasztók akadálytalanul kaphassák a villamos áramot. A templom-mulatság. Mire ezek a sorok megjelennek . . . már le is zajlott a hires, nevezetes mulatság, melyet a helybeli róm. kath. templomunk villamos világításának költségeire rendeztek. Hogy milyen arányokban, arról képet ad, ha megemlítjük, hogy 2200 belépőjegyet nyomtattak! A héten egyéb se volt a téma, mint a szombat esti esemény, melyről jövő számunkban közlünk részletes tudósítást. Iskolagondnoksági ülés. A rákosszentmihályi állami elemi iskola gondnoksága hétfőn délután ülést tartott a középponti iskola tanácskozó termében. Az ülésen Pálfi János elnökölt és Wayand Károly igazgató terjesztette elő a napirend tárgyait, melyek közül feljegyzésre méltó hogy Herein Imréné Wayand Ilonka tanítónő — egészsége, sajnálatosan, még mindig nem állván helyre, — orvosi rendeletre, három havi szabadságért volt kénytelen folyamodni. A tanfelügyelőség tiszti orvosi bizonyítványt kívánt a betegről, de a gondnokság, a szabadságkérés támogatása kapcsán azt javasolja, hogy a mennyiben a Tokár Balázs, az oroszhitü dorogi hajdú, sűrűn hányta a keresztet. Keservesen fohászkodott — Ördögi munka ez . . . Uram, szabadíts meg minket a gonosztól . . . Nagytakács Demeter markában inszakadásig forgott a vasvilla. Hátraugrott, előretoppintott az asztagok között. Tán csak nem akarta villahegyre szúrni a vihart ? Káromkodva csapkodta a szélvészt: — Uccu szél! Nesze szél 1 Pusztulj innét csúfság. Ördögöknek bérekedt kántora 1 — Szörnyű ütésre emelte föl cséphadaróként fürge karját, de lehanyatlott kezéből a villa. Rémséges csattanásiól zendült meg az ég. Kénszagtól büdöslött a tikkadt levegő. Valahová szörnyüt ütött az istenostora. A villám . . . íme, az eső is cseperegni kezdett. Üdítő bugybo- rékok iszappá mosták a port. A rezes szárnyú bömbölős- torku szélvész más határra nyargalt. Eltakarodtak a terhes felhők. Aranyhamvas szivárvány ívelte át az eget, mintha csak óriási kék liliom virágzott volna ki az aranycserépből ... A verébsereg csipogva szállott elő ereszalji fészkéből. Bogár után csapongott a fecske. Tarka galambok pipegtek a házormon. Ismét munkára szedelődzködtek az emberek. Az utczán gyülemlett pocsétában ujjongva lubiezkolt a meztelenlábu gyermeksereg . . . Nagytakács Demeter ur holtáiglan kemény hajdú-hazafi maradt. Hanem midőn meghalt és temették, különös dolgokat müveit a szélvész. Künn a temetőn, hófúvásban utat törvén, fájdalmasan csikorogtak a nehéz csizmák, kopogós hajducsizmák. Eme szomorú alkalomról beszélte öreg Fekete János gazda: szabályok kívánják, a tiszti orvosi megvizsgálás hivatalból történjék, mert annak költségeit a folyamodóra hárítani nem lehet és ilyen veszedelmes preczedenset alkotni nem óhajtanak Örvendetes tudomásul vette a gondnokság, hogy l\agy István Örkényi tanítót kinevezte a miniszter iskolánkhoz tanítónak Az uj tanító az Árpád telepi iskolához kerül honnan Haimbach Ilonát a tan- felügyelő a község belső területére helyezte át. Az uj tanító kinevezésével kapcsolatosan a miniszter felhívta a községet, hogy megfelelő tanteremről gondoskodjék és azt rendeztesse be. Krenedits bándor főjegyző, gondnoksági tag szólt elsősorban a tárgyhoz és bejelentette, hogy a község a zavartalan tanítás érdekében a helyiséget ideiglenesen rendelkezésére bocsájtja az iskolának, de az újabb iskolai kiadások viselésére képtelen s ezért feliratban kéri a minisztert, hogy a költségeket vállalja el. Indítványára, többek hozzászólása után, Wayand Károly igazgató kivételével, a ki a miniszter álláspontját védelmezte, egyhangúlag kimondotta a gondnokság, hogy hasonló értelmű felterjesztést intéz a tanfelügyelőhöz és a maga részéről is kéri a kormányt, hogy a költségeket, a melyek viselésére a község immár képtelen, vállalja el. — Az ülésnek egyéb tárgya nem volt. Tanonczok vallásoktatása. A törvény úgy intézkedik, hogy a tanoncziskolákban vallásoktatást is kell tartani, ha az egyház arról gondoskodni kíván. A rákosszentmihályi tanoncziskolában eddig kevés volt a tanuló és nem is tartottak vallástani órákat. Fáradhatatlan lelkészünk, Csizmadia Gyula azonban jelentést tett a püspöknek, hogy a tanoncziskola növendékeinek száma immár százhúszra emelkedett s kérelmére most elrendelte Csáky Károly gróf, váczi püspök, hogy ezeket a fiukat ezentúl hittanitásban szintén részesítsék. A tanoncziskolai hittanórát minden vasárnap reggel tartják, azután pedig templomba vezetik a tanonczokat szentmisére s innen mennek azután a rendes rajzórára. Múlt vasárnap volt az első hittanóra a tanoncziskolában. A gyerekek csaknem teljes számban megjelentek s az első napon meg— Még akkor fiatal kocsislegény voltam nem- zetes Ferencsi ur szolgálatában. Megettem kenyerem javát, de sem azelőtt, sem azóta nem éltem még olyan ítéletidőt, mint azon a téli délutánon ... A harangok zugó nyelvét kitekerte a szélvihar. Kovács kántor urnák torkára fagyott az énekszó. Tördelődz- tek a zuzos ágak. Hótól csapzott tele a koporsóvivő emberek szeme. A nehéz birka bőrbundát majd hogy letépte vállukról a szélvész. A nyitott sírnál olyant lódított rajtuk a fergeteg, gémberedett kezükből kicsúszott a koporsó . . . Felszörnyüködött a gyülekezet ! Az üres halottas kocsit elragadták a lovak. Egyenest a rétségnek száguldtak el a fekete lovak Fekete lovak, a fehér hómezőn . . . Nemzetes Berencsi urék ekkor mondották: — Ládd, láddl Ez a Takács Demeter volt az, ki szilaj fiatal hajdú korában megvasvillázta a szelet. ALVAJÁRÓK Még semmi az egész: hisz öntudatlan Reszket kezük meg, hogyha összeér. S ha egybekapcsolódik hosszasabban; Egyik sem tudja okát, hogy : miér’ ? Még szinte ellenséges a tekintet, Mi összecsap a két daczos szempárból: Mint bajvívóké. Pedig mar a rejtett, A lappangó tűz mélyükön ott lángol. Ajkukról még fullánkos, büszke szóár Tör egymás ellen, támadva, sebezve : Pedig, pedig: a csókok vágya ez már És menthetetlen el van szivük - veszve! Jörgné Dra.slnóczy Ilma..
