Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-17 / 46. szám
Xll. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, november 17. 46. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TrtRSnDflUM'és KÖZQrtZ&flSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTfllhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK-EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÄKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IRARTÁRSULAT, A2 ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: K áko s s z entmihá ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 . Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. feljegyzések a RákosviDéke tanulóifjúságáról. A pestvidéki középfokú iskolai ifjúság életébe óhajtok néhány pillantást vetni és amikor ezt teszem, úgy gondoltam, nem érdeknélküli munkát végzek, hiszen a mi vidékünk egyike épen azoknak, melyek reggelenként vonatszámra öntik a fővárosba özönlő legkülönbözőbb iskolába járó tanulóifjúságot, kell tehát, hogy tisztelt olvasóinkat az ilyen kérdések is többé- kevésbbé közelebbről érdekeljék. A diákság fiziológiájával foglalkozás nézetem szerint nemcsak a hálásabb megfigyelési anyagot szolgáltatja, hanem kétszeres szempontból is figyelemreméltó és pedig mivel sokoldalú tárgyával a laikusnak is érdekes, másrészt azonban, hogy a dolognak kellemes oldala mellett a hasznosat is vegyük, sőt ezt kellene elsősorban tenni, szükséges is vele ilyen irányban közelebbről foglalkoznunk, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a jelen idők könyvtáskával, léniákkal felfegyverzett fürge diákhadából kerül ki a jövendő munkás nemzedékének ! törzse, a leendő középosztály. Erre lí lelkes seregre két hatalom éberen felügyel: a szülő és a pedagógus, a nevelő és az oktatva nevelő fórum, ezek vállaira nehezedik a jövő nemzedék testiszellemi qualitásának felelőssége. Jelen soraim a szülők felé irányulnak, de ne értsük egymást félre, ezek nem a pedagógus szigorú, de igazságos szavai, illetve sorai, hanem egyszerűen a részben hivatásos szemlélő képében teszem közé megfigyeléseimet a mi ifjúságunkról. Ott kezdem el, hogy aki kissé lapozgatta a pedagógia sokak előtt gyűlöletes * tudományának lapjait, csodálkozással tapasztalta, hogy akkor, amidőn számos nagynevű szerző a legszélesebb alapokon tárgyalja, ismerteti a tanulóifjúság külső és belső életét, annak tulajdonságát, felfogását, észjárását, közös vonásait, az egyeseket jellemző elemeket és sok más egyebet, amikor egyesek munkáikban valóban megkapóan találón ecsetelik a diákélet legapróbb mozzanatára is kiterjedve, a tanuló fejlődéstörténetét, az egyes külső körülményeknek, okoknak reá való hatását, mindannyian elkerülték a tanuló ama típusát, mely a mi vidékünkön talán két évtized alatt kialakult, mely a főváros környéke tanulóifjúságát oly markánsul jellemzi, jóllehet mindmegannyi pedagógus szerző kifejezően értekezik a környezetnek a tanulóifjura való hasznos, avagy káros hatásáról is. Aki a diákkérdésnek ezzel az oldalával, bár kevéssé is, de már egyszer foglalkozott, annak velem egyetértőén be kell vallania, hogy a mi diákunk sokban eltér azoktól a társaitól, akikkel a fővárosban együtt koptatja az iskola padjait. A mi diákunk tényleg typus és mint ilyennel érdemes közelebbről is foglalkozni. Furcsának tűnik fel majd egyesek előtt, hogy amit az elmúlt korszak, vagy a közelmúlt nagynevű népnevelői nem vettek észre, pedig lényeges motívumok ezek, melyeket illik észrevenni, mi, ifjú pedagógusok, észrevesszük, megismerjük s ismertetjük. És mégsem illetheti a múlt idők pedagógusát a felületesség, a megfigyelések hiányosságának vádja és pedig azért nem, mivel a mi diák-typusunk nem a múlt szülötte, most nem régen alakult meg és szemeink előtt a jelenben is fejlődése korszakát éli. A modern kultúra hozta létre az itt érintendő diákformát. A kultúra egyenlőtlen fejlődése a legközelebbi ok, jobban kifejezve az, hogy a mi közoktatás- ügyünk állandóan a háttérben kullog. A másik nagy létrehozó momentum a létért való küzdelem; sok esetben azonban a czélszerüség tényezői is közreműködtek a typus létrehozásában, melynek elnevezését ha reám bízná a közvélemény, én elnevezném utazó diáknak és ezzel a két szóval már majdnem közelebbről érintettem, hogy jelen feljegyzéseim milyen irányban fognak kon- kludálni. Hogy miért kell a mi diákunknak utaznia, annak több egyszerű és még több összetett oka van, melyek közül csak a fontosabbak nehányát érintem ezen a helyen, de előre jelzem, hogy az okok egynémelyike idők folyamán változást is szenvedett. A naponkénti utazás legegyszerűbb oka az, hogy közvetlen közelünkben a szükséges tanintézetek, sajnos, még mindezideig nem létesültek, másrészt azonban az idők rövidsége miatt nem is létesülhettek. Községek vagyunk, melyekre a magas minisztérium semmi gondot sem fordit. Pedig a fővárosmelléki községek, melyek annak sokban a külvárosokat pótló elemei, nem kevés lényeges tényezőben különböznek a vidéki községektől, mely különbségek közül elég, ha itt csak azt említem, hogy például a mi falunkban igen kevés nadrágszoknyás magyar lakik, de annál több kaputos ember, úgy hívják máskép, hogy értelmiség. Kérdezhetné valami másvidéki polgártársunk, hogy azután mit keres itt künn a falun az értelmiség nagy tömege, amikor annak a városban a helye? Erre a kérdésre a felelet az utolsó tizenöt éven belül nagyon megváltozott. Régebben csak jó levegőt keresett a pesti középosztály a pesti határszéli faluban és akkor még ezek a helységek kisded nyaraló helyek voltak vagy kisközségek, ma már nem az Lapunk mai száma 20 oldal.
