Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 38. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, szeptember 22. 38. szám. RÁKOS VIDÉKE TftRSfíDflLAKés KÖZGAZDASÁG! HETILAP RÁKOSSZENTTVIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESÜLETE, a BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP. A RÁKOSSZENT MIHÁLYI fPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁRl DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA.' Szerkesztőség és kiadóhivatal: SS ú ko s s z e n t mali á ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre..................8 kői Fél évre ... . . 4 , Negyed évre..................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Magyar védő egyesület. Magyarország elég szépen követi a hires német példát, az egyesületesdi játék terén. Rengeteg sok egyesület, kör, társaság, szövetség, és az ég tudja, még miféle szervezet szaporodott el gomba módra az országban. Sok közüle derék és komoly czélért küzdő, de talán ugyanannyi — ha nem több — az olyan, a melyik csak néhány ember egyéni hiúságát szolgálja és csupán csak egyéni érvényesülésének biztosit megfelelő teret. Ezért, ha egy-egy ritka kivétel dicséretes példája kerül utunkba: jóleső meglepődéssel érintjük meg fövegünket, hogy a tiszteletetgerjesztő ritka jelenséget üdvözöljük. Rákosszentmihály on is dicsekedhetünk egykét ilyen derék és czéltudatosan alapított és vezetett egyesülettel, de talán valamennyi között egyik legcsendesebb, legszerényebb, de legértékesebb a ,,Magyar védő egyesület“. Zajtalanul, feltűnést kerülve alakult, hiú tüntetés nélkül él és munkálkodik a mi védő egyesületünk, melynek nem kisebb a feladata mint, hogy a túltengő külföldi iparral szemben védelmezze, támogassa a magyar ipar nagy nemzeti ügyét. Nem akarunk ezerszer elmondott dolgokat untató módon ismételni. De, hogy a magyar nemzet nagy csatája aligha dől el közjogi és alkotmány védelmi küzdelmekben megtépett parlamentünkben, hanem a valóságban a gazdasági téren jut el a döntő küzdelemhez — ez olyan igazság, a melyet mindenki tud, mindenki vall, de még sem akar tudni senkisem s épen ezért olyan, melyet nem lehet ismételni eléggé sokszor és eléggé hangosan. Különleges magyar természet az, hogy bár a hazáért vérét ontani bármikor kész a hazának minden gyermeke, de azon a téren, ahol legkisebb áldozattal a legnagyszerűbb szolgálatokat tehetnék a jó ügynek, — közömbösek, könnyelműek és észszerütlenül önzők. Pedig az a magyar iparpártolás nem is jár olyan nagy áldozattal, mint a hogy azt a kényeíemszerető emberek képzelik. Sőt ellenkezőleg, gyakori eset, hogy a ki hazai iparczikket keres, olcsóbban és jobbat vá- sárol, mint ha a silány külföldi gyári tömegárut veszi. Sok czikkben kiváló már ipari termeié» sünk, — csak érdeklődjék irántuk a publikum és szokjék le arról az esztelenségröl, bogy a portékát épen azért nézi le, mert hazai gyártmány. A rákosszentmihályi magyar védő egyesület a napokban jutott el ismét életének egyik forduló pontjához. A Rákos Vidéke múlt heti száma közölte a tudósítást az érdemes és derék egyesület ezidei közgyűléséről. Ezt a közleményt égé szitjük ki most azzal a rövid beszéddel, mely Ivei a közgyűlést az egyesület elnöke, Holló Ágostonné megnyitotta. Ezek a szavak megérdemlik, hogy az egyesület falain kívül ismegballgatásra találjanak. Az elnök szomorú feljajdulása élesen jellemzi a helyzetet, — lelkes biztatása pedig fáklyaként világítja meg az utat, mely a jobbulás felé vezet. Holló Ágostonné nem csak elnöke, hanem lelke, lényege, tartalma a mi védö-egyesületünknek. Ö kezdeményezte, ő alapította, ö szervezte és az ő csüggedh etet len munkássága tartja fenn a védő egyesületet, melyet időnként, exponált pillanatokban fel-fel karol ugyan fellelkesitett közönségünk, de nem pártfogol eléggé olyan értelemben, a hogy az egyedül lehet czélravezető : komoly, fogadalom- szerű elhatározással, erős, szívós, kitartó munkálkodással. Bárcsak sok ilyan értelmű és lelkületű honleányt adna a Teremtő a magyar hazának és bárcsak az ö szavának csengése elhatna minden igaz magyar ember lelke mélyébe, midőn e képen nyilatkozott meg a védő egyesület ügyének itteni apostolai előtt: Tisztelt közgyűlés! Immár negyedszer emelem szavam e helyen, ügy érzem azonban, mintha a múlthoz képest zsibbadás szállt volna a lelkemre. Reményem nem mer szárnyat bontani, lankadtan, csüggedten vergődik csak. Csak a vágyam él még erősen, küzdeni, dolgozni, megmeneLapunk mai száma 18 oldal.
