Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
36. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. fejlődésével és szükségletei szaporodásával nem csak nem emelkedik, hanem felettébb kedvező hanyatlást mutat. A közmunka költségvetést 6866 kor. 90 fillér bevétellel és kiadással állapították meg. Aligha csalódunk, hogy ha a közel jövőben községünk háztartásának még kedvezőbb alakulását reméljük, mert a tavaszra uj, modern berendezkedésünk eredmé- nyekép fokozottabban emelkedő fejlődést várhatunk, a mi eddigi súlyos teherrel járó beruházásainkat gyümölcsözővé fogja tenni. De még mai alakulásában is megelégedéssel és örömmel fogadhatjuk ezt az eredményt, mely teljesen vagyontalan községünk kiválóan czéltu- datos és gazdaságos vezetésének bizonysága. eljátszotta magát a szerencse patkót is. Azóta aztán megint nyer. Aki pedig rossz viccznek találja ezt a kis történetet, nagyon csalódik, mert viccznek csakugyan gyenge lenne, de igaznak még se rossz. * Egy jókedvű vendég lemaradt az utolsó vonatról. Nem volt más segítség, mint, hogy egyik legényember kompánista ajánlotta fel, hogy megosztja vele a szobáját. — Csak egyre figyelmeztetlek, úgymond. Nagyon sajnálom, de én olyan hangosan horkolok, hogy nem vállalhatok felelősséget azért, hogy tudsz-e majd aludni. — Nem baj, viszonzá a lekésett vendég. Én is tartozom egy vallomással. Holdkoros vagyok. Tehát ne ijedj meg, ha tán éjjel felkelek, mert nem okozok azért semmi bajt. Ezzel tovább mulatoztak. Lefekvéskor a holdkoros belefekszik az ágyba s rákezdi az alvást. Huzza a bőrt a fagyon és alszik, mint a bunda — reggelig. A másik lesi, hogy mikor kél fel álomjárásra. Lesi, hiába, reggelig. Ekkor rátámad : — Hiszen nem vagy te holdkoros, mit beszéltél az éjjel! — Persze, hogy nem, de tudtam, hogy kiváncsi leszel rám s nem alszol el s csak igy voltam bizonyos, hogy nem költesz fel a hires horkolásoddal . . . Az utolsó vonat háromnegyed tizenegykor indul. Ajánlatos a menetrendet kéznél tartani. HÍREK Orvosválasztás. Pénteken délelőtt választotta meg Rákosszentmihály község képviselőtestülete az első községi orvost. A választást sokféle hangulathullámzás és korteskedés előzte meg, de maga az aktus a legsimábban folyt le. A közgyűlésen Decsy József főszolgabíró elnökölt. Huszonnégy képviselőtestületi tag jelent meg, kiket a főszolgabíró szívélyesen üdvözölt, majd pedig a jegyzőkönyv hitelesítésére Way and Károly és Balázsovich Zoltán testületi tagokat jelölte ki. A községi orvosi állásra mindössze négy pályázó akadt: Herczegh József Iván dr. kiskunfélegyházi járásorvos, Keresztes István dr. helybeli gyakorlóorvos és halottkém, Szántó Manó dr. mátyásföldi orvos és Papp Vilmos dr. m. kir. honvéd- ezredorvos. A főszolgabíró törvényadta jogánál fogva megtette a jelölést, még pedig a következőképen: Első helyen jelölte Herczegh doktort, második helyen Keresztes doktort és harmadik helyen Szántó doktort. Hogy a képviselőtestület akaratnyilvánítása kétségtelenül látható legyen, elrendelte a névszerinti szavazást, melynek foganatosítására a saját elnöklete alatt Hauser Gyula bírót és Krenedits Sándor főjegyzőt hívta fel. A közgyűlés jegyzőkönyvét Záborszky Zoltán aljegyző vezette. A közgyűlésen 23 szavazatot adtak le, melyből 19 Herczegh József Iván doktorra, 4 pedig Keresztes István doktorra esett, tehát az elnök Herczegh doktort tizenöt szótöbbséggel megválasztott községi orvosnak jelentette ki. Végül megköszönte a közgyűlés érdeklődését s a gyűlést berekesztette. A közgyűlés melegen megéljenezte a főszolgabírót. Az u jközségi orvos, bár ismeretlen közönségünk előtt, mégis megnyerte a választók bizalmát az orvosi működéséről, illetékes helyekről származó meleg elismerés révén. A helybeli Keresztes István dr., kinek értékes hivatalos működését most sajnálattal elveszti községünk, maga játszotta el a választásnak reá nézve kedvező esélyét azzal, hogy annak eredményével mit sem törődött, sőt eleve hangoztatta, hogy a tisztet nem fogadja el, mely körülmény hívei számát végleg meg- í apasztotta s az eredményt Herczegh doktor javára dön- i tötte el. □■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I A hétről. Komoly, izgalmas napok. A mókás manók barlangjukba bújnak, a vidám mosoly komoly ránczokba gyürődik az arczokon. A külső kép se vigasztalóbb. A kellemetlen időjárás fűtésre vágyakoztató, komoly, őszre zordul. Hideg és szürkeség mindenütt, mindenfelé. Az apostolok oszlása tovább folyik. Naponta tizével-huszá- val küzködnek a társzekerek a rossz utakon. Akik itt maradtak, azok is gondjaikkal birkóznak s komoly közügyekkel bajoskodnak. Folyik a tülekedés a nem is olyan dús tál körül. Sovány a pályabér, de verejtékezve, lihegve tolonganak körülötte és nagy étvágyukban — egymást eszik meg. A sok izgalom végre összetöpörödik egy rövid sóhajjá, a sokat idézett franczia közmondás után: „S mindezt egy omlettért?* De legalább ezen is túl vagyunk. Sok-sok értekezés, tárgyalás, disputálás után jól kiülésezték magukat a héten a szentmihályi vezetők s most aztán talán megint élvezhetnek egy kis nyugalmat. A munka teteje a doktorválaszlás volt. Itt ,blindre“ vágtak be. Választás után nem volt, ki mondaná, szeretlek gyermekem. Az uj doktor, kit a népszerűség előbb borított be csillogó palástjával, mielőtt még arczárói az ismeretlenség köde eloszlott volna, nem volt jelen, s igy nem volt kinek egészségére üríteni a sörös hordókat közgyűlés után a Hausvaterben. Pedig e nélkül nem közgyűlés a közgyűlés. ügy segítettek hát a bajon, hogy a hordókat mégis csak kiürítették s vigasztalódtak annak a néhány tagnak az elbeszélésén, aki elmondogatta, hogy az uj doktor apró termetű, beillik a szentmihályi átlagos mértékbe és barna szakálla kaczkiás nyájassággal övezi ál lát. így aztán mégis csak kihúzták déli harangszóig. Az ablak alatt még nóta is zendült valami liliomról szóló, de ezt már világos nappal nem folytatta a társaság, mely közben el-el merengett azon, hogy milyen is a sors. Addig rángatták a tányért erre is — arra is, mig ki nem borult és fel nem kapta a kolbászt — a harmadik. * Csütörtökön vadászni volt a társaság. A kis- tarcsai határban terítékre került 70 nyúl és 30 fogoly (a két nulla nem számit) két huszonegyes és három pagát. A rossz idő és a sokféle dolog azonban megapasztotta ezúttal a, társaságot s igy valódi szolid, csendes mulatság volt. Idehaza azalatt hasonló jókban fáradoztak a tarokkisták. Az egyik legkedvesebb partner patkót talált az utczán s kirakta maga elé az asztalra. Összenyert minden vagyont. A kompánisták felszólaltak s követelték, hogy egy idő múlva adja tovább a bűvös talizmánt, — de hasztalan. Azóta minden kártyázáskor magával czipeli a szerencsés nyerő, — mígnem tegnap egy háziasszony férje érdekében mákos patkóval ellensúlyozta. Evvel jóllakván, megtört a varázs s olyan balszerencse kerítette hatalmába, hogy végül
