Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-18 / 33. szám

RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. 33. szám. „A községi kaszinó működése annyira nyilvános és abban olyan közvetlenül részes minden tagja, hogy az aprólékos beszámoló felesleges. Haladt azon az egyenes utón tovább, a melyen megindult és lelkesedéssel, sze­retettel munkálkodott czéljain, melyek felé sikeresen közeledett a most lezárt időszakban is. A közügyekben hagyományos módon élénk részt vett és irányitó szere­pet játszott, társadalmi szerepét pedig szintén igyekezett lehető jól betölteni; állandóan kedves gyülekező helye volt kaszinónk a helybeli, sőt gyakran a környékbeli intelli- gencziának és szeretett otthona mindenkor tagjainak. Életképességének, virágzásának kézzelfogható bi­zonysága a pénztári jelentés, mely 11—12 ezer koronás forgalmat mutat fel. A számok beszélnek. A számok csal­hatatlanok; ennél szebb bizonyitékunk nem lehet tehát kaszinónk arányai mellett. A tagok száma, bár az erőszakos gyűjtéstől, kapa- czitálástól mindenkor tartózkodunk, ismét szépen növe­kedett. Tavaly 222 tagja volt a községi kaszinónak, köz­tük 174 rendes, 23 külső és 25 sport tag. Nagy, nyilvános mulatságot 1912-ben nem rende­zett a községi kaszinó, hogy annál jobban kultiválhassa a kisebb, családias jellegű mulatságokat, melyek helyi­ségének! s jobban megfelelnek és a tagok körében különös kedveltségnek örvendenek Minden hónapban volt ilyen mulatság, estély,- a rendes szerda és szombatnapi és vasárnap délelőtti népes összejöveteleken kívül. Az esté­lyek körül igen nagy érdeme van Polner Ernőnek és kitűnő szalonzenekarának. Szives és odaadó szerep­lésével nagy hálára kötelezte kaszinónkat és estélyeink színvonalát kiválóan emelte. Igazi értéke kaszinónknak a szalonzenekar szives közreműködése, melyre méltán büszkék vagyunk és mely ma már Rákosszentmihálynak egyik igen becses kulturális tényezőjévé fejlődött. Összetoborozta tagjainkat számos ülés is a múlt év folyamán s megelégedéssel kell látnunk, hogy minden ülésünk nagy mértékben látogatott s azt igazolja, hogy a községi kaszinó iránt tagjainak érdeklődése nem lankadt, lelkesedése nem hanyatlott. Fontos újítás volt a múlt évben, hogy kaszinónk számára zongorát szereztünk be, amivel ismét hathatósan előmozdítottuk, hogy a kaszinó kedves otthon és alkalmas szórakozó hely legyen. A zongora 760 koronába került, melyből 678 kor. 02 fillér gyűjtés utján folyt be s a kaszinó pénztárát csak 81 kor. 98 fillér terhelte. A gyűj­tés szép eredménye is kiváló bizonyítéka a tagok lelkes ragaszkodásának és áldozatkészségének. Helyiségünket legújabban villamos világítással sze­reltük fel, ami ismét nagy haladást jelent és a kaszinót kellemesebbé teszi. Értek örömök, nem ritkán, bennünket, de volt bánatunk is. Legutóbb három derék tagunkat ragadta el körünkből a halál. Mohrlüder, Borkay és Fischer tag- lársunk emlékét kegyelettel őrizzük meg. Nem tartozik szorosan a múlt év történetébe, mert hiszen csak most volt, de olyan élénken él még a fájdalom lelkűnkben, hogy nem mulaszthatjuk el a mai alkalmat, hogy miként már a választmány megtette, úgy a jelen közgyű­lés is ki ne fejezze legőszintébb, igaz részvétét egyik legrégibb, tősgyökeres vezértagunk, Poppel Miklós iránt, kit olyan kegyetlenül sújtott a sors. Mindnyájan vele érezünk és csupán csak az Isten megváltozhatatlan ren­delésében keresünk megnyugvást. A községi kaszinó vezetősége legjobb lelkiismerete szerint igyekezett az elmúlt időszakban is eleget tenni megtisztelő kötelességének; a támogatásért ezúttal is hálás köszönetét mondunk. De külön köszönet és elismerés jár a vezetőség négy tagjának, kiknek odaadó és önfelál­dozó működése kaszinónk sikeres vezetését főként biz­tosította. Dlusztus Frigyes pénztáros, Bauer Ottó ellenőr, krenedits Sándor igazgató és Záborszky Zoltán gazda, minden erejükkel, teljes odaadással szolgálták ügyeinket és irányították dolgaink intézését, elévülhetetlen érde­meket szerezve újabban is mindnyájunk előtt. Záborszky Zoltán személyében a terhes gazdai tisztet kiváló szeren­csével töltöttük be és benne igen tevékeny és jeles vezetőt szereztünk kaszinónknak. A közgyűlés kiáltó bizonyságát adta a mai válasz­tással annak, hogy e bizalma változatlan, fogadja ezért az egész vezetőség hálás köszönetét és azt az ígéretet, hogy a jövőben, ha lehet, még fokozottabb lelkesedés­sel és buzgósággal fogja szivén viselni a községi kaszinó érdekeit. Törhetetlen a bizalmunk, hogy a siker nem hagy el. A községi kaszinó hü marad önmagához. Halad tovább egyenesen, előre. Tiszta meggyőződéssel és nagy ambiczióval fogunk munkálkodni a jövőben is községünk társadalmi békéjé­nek megalapozásán és végleges megteremtésén. E téren sok tekintetben tapasztalhattunk örvendetes hala­dást az utóbbi időben, bár még a teljes eredmény ki­vívásáig sokat kell küzdenünk. Különösen örvendetes jelenség az a becses és megtisztelő barátság, melyet kaszinónk a Vén fiuk helybeli társaságával kötött s mely­nek őszinte melegsége a legszebb reményeket fakasztja lelkűnkben. Nemkülönben kiválóan örvendetes az a jelen­ség is, hogy újabban több olyan kiváló, érdemes polgár­társunkkal gazdagodott kaszinónk, akik sokáig idegen­kedtek tőle. A kölcsönös megismerés termette meg ezt az örvendetes gyümölcsöt, amelyet méltán tarthatunk az utóbbi idők egyik legbecsesebb eredményének. Az érintkezés, a kölcsönös megismerés fejleszti a barátságot, a barátság biztosítja a békét. Kaszinónk nagy súlyt helyez erre a szives, jó viszonyra és ápolását, növelését egyik legszebb feladatának tekinti. Programmot egyebekben nem adunk, mert nem szükséges. Maradunk, akik voltunk. A községi kaszinó nem fog engedni hagyományaiból, de egyúttal mindent meg fog tenni a modern haladás érdekében és lépést fog tartani a fejlődéssel, melynek követelményeivel min­denkor számolni fog. Elveinkből nem engedünk, a hagyományos szellemet híven ápoljuk és fentartjuk mindenkor. A szeretet, az igaz testvériség kapcsol egybe bennünket és ez marad itt uralkodó mindenkor. Lehetnek epizódok, apró esetek — melyek a legszebb család éle­tében is előfordulhatnak és okozhatnak pillanatnyi kese­rűséget, kis homályt napjaink derűjében, de ez csak epizód lehet, jelentőség nélkül való, — melyet az idő és a kölcsönös megértés és kimagyarázás orvosolni fog és ismét a zavartalan szeretet és az összetartás hatal­mas érzése lesz úrrá a lelkeken. Barátot, testvért el nem vesztünk soha, bizton hiszem, innen el nem szakad vég­leg soha, ki igaz hívünk lett egyszer. Remélem, tudom, a községi kaszinó ezentúl is, sőt még inkább és mindig fokozottabban megmarad a hely­beli intelligenczía legkedvesebb otthonának és közügyeink, társadalmi életünk első, vezérlő és irányitó testületének. A közgyűlés szívesen fogadta a titkár beszédét, mely után Pálfi János elnök, megköszönve a tagok impozáns módon megnyilvánult érdeklődését, a közgyű­lést, általános éljenzés közepette berekesztette. A hétről. Kissé csendesebb volt az élet a hét folyamán a társaságban. így Szent István napja felé bizonyos melankólia szállj a meg az embereket. Múlik a nyár! Alig virradt, már is alkonyul. Vészesen közeleg a szeptember, vége a vakácziónak, beírás, tandíj, könyv, bérlet-jegyek, őszi ruha, miegymás, már keresztül kasul járja is csontjainkat az Anglia felől lassan idáig is elnyomult hideg áramlatok csípős szele . . . Kinek van kedve, családapai fejében ilyen gondolatokkal meg­bélelve — mulatni ?. Pedig szombaton a Rákosszent-

Next

/
Thumbnails
Contents