Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-11 / 32. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 32. szám. előtte való napon tartott mulatsága és roppant megpróbáltatásnak vetette alá a csaknem tűrhetetlen hőség, a túlságosan hosszú műsort mégis türelemmel végig nézte lelkes figyelemmel kisérte az utolsó szóig is. A szere- teten kivül, mely a hallgatóság legnagyobb részét az ifjú szereplőkhöz fűzte, a produkczió értéke volt az a lebilincselő erő, mely ezt a hatást tette s igy már ez a körülmény is elég jellemző bizonyítéka a fiatal műkedvelők rendkívüli haladásának és kiváló sikerű buzgói* kodásának. De fényesen igazolta ezt a zajos, tüntető elismerés is, melyben az egyes számoknak a lelkes közönség részéről bőséges része jutott. Az előadás színvonala várakozáson felül magas volt, a műsor változatos, az összjáték és rendezés kifogástalan, ügyes. Az általános eredmény teljes elismerésre méltó és ez megilleti az est minden szereplőjét egyaránt, de talán legteljesebb mértékben a kitűnő Farkas Imrét, aki a rendezéssel roppant sokat fáradozott és olyan eredményt produkált, amelyre igazán büszke lehet. Szereplő társai hatalmas babérkoszorúval adták jelét hálájuknak és a szépreményü fiatal ember annak minden egyes levelére bőségesen rászolgált és igaz érdemeket szerzett Az ambicziózus ifjú műkedvelők óhajtása, hogy munkájuk megbecsüléseként és talán okulás czéljából is, a méltatásban szigorú mértéket alkalmazzunk. Készségesen eleget teszünk ennek a kívánságnak, anélkül, hogy az valami nehézséget okozna, amivel egyúttal szivünk szerint megdicsértük fáradozásuk eredményét. Az előadást a Polner fáradhatatlan szalonzenekarának szép nyitánya vezette be. Hogy szabatosan, művészileg játszották, azt most már felesleges külön megemlíteni. Utána Ábrányi Emil Végrehajtó czimü egyfelvonásos vigjátékát adták a műkedvelők, igen stílusos és vidám, gördülékeny előadásban. Az együttes a tökéletesség szélén járt, de jól megfeleltek az egyes szereplők is. Petráss Irénke igen kedvesen, ügyesen játszott; kissé még túlságosan tagolja a beszédet, de ez csak a színpadi gyakorlat hiányának tulajdonítható. Hajnal Klárika igen mulattatván és jóízűen adta a szakácsnét, Rónay Janka pedig nagyon szépen és szabatosan a mama kevésbbé hálás szerepét. Kissé hangosabban kell máskor beszélnie, hogy a terem minden részében jól megérthessék. Farkas Imre pompás végrehajtó volt. Rutinos, ügyes, akár egy hivatásos színész, humora kitűnő, teljes dicséretre érdemes. Koncsek Ferencz, mint segédje szintén kaczagtató figurát csinált jól megjátszott kis szerepéből. Barabás Györgyre hárult a legnehezebb feladat az anti- patikus ügyvéd szerepében. Annál dicséretesebb, hogy jelesül megbirkózott vele. Égy kissé több merevség és alakítása teljesen készen lesz. Hajnal Nándor szimpáti- kusan adta az ügyefogyott tanárjelöltet és különösen dicséretes melegsége. Humora ellenben kissé vékonyabb. A közönség nagy elismeréssel fogadta a darabot, mely után Spannraft Árpád Gabányinak Egy kedves ember czimü monológjában mutatta be fejlődő tehetségét, melynek teljes érvényesítésében ma még a rutin s ezzel a kellő biztonság hiánya meggátolja. Nagyon jól sikerült a Dezső József kedves dialógja, a Farsangi kaland, melyben Farkas Tusika és Barabás György teljes sikert arattak. Pompás kedvvel, frissen, vidáman játszottak, igen nagy és őszinte hatást keltve. Barabás György szárazföldre talált a neki megfelelő szerepben s ugyancsak megkaczagtatta a közönséget, Farkas Tusika pedig szintén igen kedves volt és nagyon jól játczott. Kozma Andor és Ivánka Zoltán melodrámáját Hajnal Nándor adta elő. Szépen szaval, öntudatosan, esak még a hang ércze és a lobogó tűz hiányzik belőle és mozgására kell vigyáznia. A zongora kíséretet Kiszer Ágoston látta el nagyon jól. Sikerük zajos volt. igen kedves a Vrabély Armand Próba czimü vig jelenete. Ez volt az est legkomolyabb értéke és előadása messze meghaladta a műkedvelő színvonalat. Petráss Irénke remek volt. Bájos, kedves, csicsergő, mint egy igazi színpadi naiva a javából. A családi, örökletes művészi érte itt bukkant reá a közönség és tombolva örült felfedezésének. Igen jó volt, ismét a mama szerepében a kedves és önfeláldozó Rónay Janka és Samu István pedig — tökéletes. Nem csak pompásan, hanem egyenesen virtuózul játszotta meg az ala kot; megnyerő volt és jellegzetes minden szava, mozdulata. Igazi tehetség. Alig győzték megköszönni a közönség elismerését. Tóbiás Anna énekelt ezután két ismert kupiét: „Hogy van a Samu bácsi“ és „Asszonykám adj egy kis kimenőt“ czimüt, melyeket már ismételten hallottunk tőle és ugyanannyiszor megdicsértünk. A szalonzenekar kisérte egyre haladó énekét. Darányi István, aki több-kevesebb szerencsével a bejelentő tisztét is betöltötte, aktuális strófák czimen kuplékat énekelt, melyek között sok ödetes és kaczagtató strófa is akadt. Ä kupléénekeléshez azonban kissé i kevés még a hangja, valamint a konferanczié tréfák érvényesiteséhez is kevés még előadásának színezése és raffinériája, ami itt elengedhetetlen kellék. Azért, különösen a sikerültebb kuplétréfáival, sok derültséget keltett ő is. Csak két strófát nem lett volna szabad elmondani. Amelyek a Nemzeti Színházat gúnyolják. Nem úgy, fiuk! Azért, hogy néhány rossz újságíró évszámra rágódik a Nemzetin, az nemzeti kincs, érték; a magyar fiatalság előtt pedig szent legyen! Nem kell holmi ut- széli izléstelenkedésnek beugrani. Hál’ Istennek, ma már nem egyedüli művészi kincsünk, van más is, játszanak jól másutt is, de ez csak relativ mérték. Az j abszolút nagy és első csak az s csak „tisztelettel emle- i gessük őt“. Magyar ifjú szájából az ilyen élezelődés csúnya és visszatetsző profanizálás melynek gondolatát a szeplőtlen idealizmusának fel kellett volna perzselnie, mielőtt szóalakot ölthetett volna. A terjedelmes műsort a „Nem jut az eszébe* czimü bohózat fejezte be, amelyet Hegedűs Jenő alkalmazott magyar színre. Az ifjak munkáját jellemzi, hogy milyen éles különbséget tudtak tenni a vigjáték és bohózat stilusa között. Mig amazt Ízléses mérséklettel játszották, ezt széles jókedvvel, erősen színezve, vastag ecsetvonásokkal ábrázolván a színpadra vitt komikus i alakokat. Volt kaczagás, csak uey rengett belé a deszka színkör. A gyorsan perdülő előadás kicsiholt a darabból minden hatást és kiaknázott minden kínálkozó helyzetet. Farkas Tusika sokoldalúságáról is tanúságot tett a kardos majszterné jelesül rajzolt alakjában, Hajnal Klárika pedig igen kedves, vonzó leánykával gyarapította sikeres színpadi ábrázolásainak sorozatát és sikerrel járult hozzá a derültség fokozásához, is melyről első sorban Kiszer Ágoston és Jean Frigyes gondoskodtak. Előbbi nagy jellemző erővel és komikummal játszotta a tudákos mestert. A két kézzel való gesztikulálásrói kell csupán leszoknia, lean Frigyes valóságos specziáiista lesz a gamen alakok kitűnő alakításában. Ezúttal uj színeket is talált. Némi túlzása a bohózat keretében ezúttal elfogadható, de nem szabad rászoknia, ha majd más helyzetekben kell érvényesülnie. Igen nagy hatást keltettek és alaposan megérdemelték a közönségnek valóban szűnni nem akaró tapsait. A jeles együttest Koncsek Ferencz egészséges és kellemes tanítója jelesül egészítette ki, egyúttal bizonyitván^az újabb szereppel műkedvelő alakító- képességét is. A jó hosszúra nyúlt előadásról a közönség a legnagyobb megelégedéssel távozott, miután még a szalon- zenekar játékát részesítette újból is elismerő tapsaiban. A súgó szerepét önfeláldozóan és nagy ügyességgel Kovács István töltötte be.
