Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-28 / 30. szám
2. oldal RÁKOS VIDÉKE. 30. szám. tálán Rákosszentmihály mögé bújva azzal taka- ródzott, hogy ennek az utai még rosszabbak, — még mentségnek is igen kicsinyes és szegényes. Most végre a verejtékező Rákosszentmihály megelőzi a dúsgazdag íővárost és kibőjtölvén a keservek éveit, néhány hónap múlva pompás uj utjával kényeskedhetik: most lejárt végre a főváros Ígéretének annyit prolongált váltója is. Gondosan elkönyvelt követelésünket most kell behajtanunk és ez tette időszerűvé ezeket a sorokat. Az Ígéret behajtása ugyanis a fővárossal szemben nem olyan egyszerű dolog. A főváros ügykezelésének nehézkességét ismerni kell, hát még mikor csakugyan költséges és nagyobb szabású közmunkáról van szó, mint a jelen esetben! Szükséges tehát, hogy a fővárosnál régi kérelmünk teljesítését most már teljes eréllyel szorgalmazzuk. Rákos- szentmihály az útburkolás ügyét már forma- szerint elintézte, ez teljesen elegendő arra, hogy a sor most már rákerüljön a fővárosra. De jelentkezni kell, hogy hivatalosan tudomást szerezhessen a tanács Rákosszentmihály határozatáról. Erre nézve van valami javaslatunk: Rákosszentmihály képviselőtestülete nemrég küldött ki nagy bizottságot, hogy a lóvasut meghosszabbításának ügyét szorgalmazza. Ez a bizottság elvégezhetné az ut dolgát; a fővárosnál is kijárhatná, hogy legalább a tavaszra a főváros is megépíthesse az útját, mert e nélkül minden áldozatunk hiába való és egyelőre czéltalan. Se a fuvaros kocsikon nem segíthettünk, se automobil és kocsi utat nem biztosítottunk. Pedig nagyközség vagyunk forgalmunk, megköveteli az előbbit és úri emberek lakta szép nyaralótelep is vagyunk, tehát közönségünk méltán megkövetelheti az utóbbit. A főváros pedig a végén még hálás lesz nekünk, hogy megmentettük attól a sok hiábavaló költségtől, melyet eddig az útra csaknem teljesen czéltalanul, évröl-évre kidobott. És még egyet. A szóbanforgó utat ismételt kérelmünkre az utóbbi években nagynehezen portalanittatták. Előbb,locsolni próbálták, utóbb olajozták, ami a czélnak teljesen meg is felelt. Ez idén ez elmaradt. A port zavartalanul nyelheti közönségünk. A főváros tavasz óta pisz- mogtat az utón, mintha javíttatná s ezért az tavasz óta állandóan járhatatlan és poros. Erre is kérjen orvoslást közönségünk küldöttsége, melynek eljárásától teljes sikert remélünk. perczel József dr. fogorvos Rákosi-ut 64. szám, Bizalom-utcza sarkán. Rendel: délelőtt 8—10-ig és délután 6 órától. Budapesti lakás: VIII., Rákóczi ut 53. A hétrőh A rákosszentmihályi társaságnak egyik kedves régi ; hagyománya, hogy minden nyáron egy napon kirándu- | lást rendez Mogyoródra, ahol ilyenkor gondtalan mulatozással telik el a nap és sok mindenféle bolondság történik, amiről örök kár, hogy eddig is fel nem jegyezte a hét krónikája. De hát meg van ennek is az oka. Alkalmadtán talán komolyan és alaposan megbsszéljük egyszer ezt is, most csak egészen röviden annyit jegy- i zünk meg, hogy a tréfás és gyakran személyekkel is foglalkozó rovat hiányának sok időn át maga a közönség volt az oka. Időközönként egy-egy kísérlet meggyőzött arról, hogy még nem értek meg kellőképen a kisvárosi viszonyok nálunk annyira, hogy az ilyesmi oktalan gabalyodást ne okozott volna. Mert tréfálni csak művelt és úri lelkű emberrel lehet, a műveletlen nem érti és megbokrosodik. Ma már olyan sok művelt ember lakik lombsátraink között, hogy néhány oktalan rosszmájú intrikája vagy szemforgatása nem zavarhatja meg a harmóniát és nem talál termő talajra. Ma, aki fennakad rajta, magára marad és magát teszi nevetségessé. Akiknek viselt dolgaival pedig ez a rovat foglalkozik, azoknak a lelkét és elméjük alkotásának szilárdságát mi sokkal jobban ismerjük a bujtogatóknál, ők kiérzik az ártatlan tréfán keresztül a megbecsülés és rokonérzés melegét, melyet le.nem hüthet semmiféle névtelen ugratás. És éppen ezért ezentúl sok minden kedves epizódot megmenthetünk a feledésbe merüléstől, a mely fájdalmas sors eddig sok régi jóizü esetet utolért. Visszatérve pedig a mogyoródi kirándulásra, hasztalan kutatjuk annak eredetét. Hitelesen nem tudjuk megállapítani, honnan keletkezett, holott az év során máskor nem igen talál összeköttetést a szentmihályi társaság a derék Mogyoróddal. Leginkább úgy lehet, hogy Mogyoród egykori főjegyzője, Dibusz Antal volt bizonyára eredetileg a vonzó erő ki a mi Krenedits Sándorunk sógora és körülbelül a jó sógor atyafiságos látogatása fejlődött ki aztán idők folytán nagyszabású kirándulássá, melynek czélja máig is Mogyoród maradt, a mikor már Dibusz évek óta nyugalomba vonult és elköltözött a községből, melynek ügyeit évtizedeken át buzgalommal intézte. Sok bolondság esett a mogyoródi kirándulásokon. Egyszer vagy harmincz tagú társaság vonult ki és a boldogult Lehel Pál kezdeményezésére estefelé birok- versenyt rendeztek és egymást gyömöszölték a mogyoródi fűbe a szentmihályi urak, egy-egy hordó sör vagy x liter bor fogadási pá'yabér erejéig. Máskor meg u hazajövetel körül támadtak zavarok. Felborulás a kocsival, elveszett kalapok a kocsiról, elvesztett utasok és sok más eféle kaland tette nevezetessé a mogyoródi kirándulásokat, amelyekről nem akarjuk a feledés fátyo- lát most már durva kézzel lerángatni. A kirándulást ebben az évben is megtartották, még pedig múlt szerdán. Résztvevő és jókedv volt most is bőven, de ez a nap még sem közelítette meg hires elődeit. Csak az állomáson voltak ezúttal s az ottani vendéglőben tettek eleget hazafias kötelességüknek, fellendítvén hanyatló szeszfogyasztásunkat és stagnáló vendéglői iparunkat. Másnap a főváros piaczain a háziasszonyok lázongva panaszolták, hogy nincs csirke. A vidéki kofák ezen a napon nem szállítottak, mert a mogyoródi sáskák ki- pusztítottak minden szárnyas jószágot a határban. Egyébb hijján ez se utolsó mulatság, ha már válságos időket élünk és nem boldog a magyar. * * * Eseményekben dusabb volt a nagytarcsai vadászkirándulás. A vadásztársaság minden évben kijár a vadászévad kezdete előtt egy napon szarkavadászatra,
