Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-09 / 23. szám
XII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, junius 9. 23. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSHDflL/M'és KŐZGftZÖflSflGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* J» MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJÖÖNOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÄK0S1 KÖZMŰVELŐDÉS! ÍS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET^ Rákosszentmihály és vidéke első takarék* és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a rákosszentmihályi IPARTÁRSULAT, az anna-telep egyesület, a polgári dalkör és a RÁKOSSZENTMIHÁLYI kerékpáros kör hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz ént mihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre.....................8 ko r Fél évre ..........................4 , Ne gyed évre.....................2 . EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Mi a legdrágább? Ebben az ütött kopott drágasági témában az a legborzasztóbb, hogy sehogysem akar elavulni, állandóan friss egészségben gyötör bennünket nemcsak a téma, de annak a rettenetes valósága. Nincs ember, aki ne panaszkodjék miatta, nincs ember, aki az okát ne keresse, olyan ember pedig, aki ezért magát okolja, drága pénzért, még villamos lámpa mellett sem található. Mindent és mindenkit okolunk, csak magunkat nem. Az okolások tömkelegében még olyan is akad, aki arról panaszkodik, hogy sokat eszünk. Mindenesetre nagyon sok ember van, aki sokat eszik, de bizonyára még több az olyan, aki csak ehetnék. Ez hát nem lehet ok. Ha sokat eszünk, termeljünk sokat. Csakhogy a termelő azt mondja : nem érdemes termelni, alig kapni valamit a terményért. Amit a termelő 10 koronáért ad el, azért a közvetítő 20 koronát akar. Pedig az ö forgató közvetítő munkája közel sem jár ahhoz, amit a termelő végez, akinek pedig az eladott portékában nemcsak a fáradsága, hanem a befektetett tőkéje is megtérülésre vár. Való igaz, hogy mig a termelő tönkre megy, a közvetitö házat épit. A parasztgazda, aki a csirkét fölneveli, krumplit vacsorázik, a kofaasszony, aki eladja, az meg csirkepaprikást. A csirkepaprikás jó dolog, nemcsak a kofaasszony szereti, hanem más is. Csakhogy annak a másnak azt is meg kell fizetni, amit az eladó megeszik, hát persze, drága igy a csirke. Ki vegye meg? Hivatalnok ember nem kapkod érte, az ő fizetését egyforma szűkén osztják, akár olcsó, akár drága a piacz. Ki veszi hát meg? Az, aki maga szabja ki magának a fizetést, aki akkor csinál magának fizetésemelést amikor jólesik neki; a minden rizikó nélkül dolgozó munkás ember. Az, aki a legprimitívebb fizikai munkáért napi 7—8—10 koronát kíván a mestertől, attól a mestertől, aki az anyagi gondokat, mindenféle terheket s a felelősséget is viseli. Szó sincs róla, hogy ugyanazon munkánál a mesternek. megközelítő haszna is lehetne, dehát az mellékes. Élni muszáj, még pedig jól élni a segédnek is. Mit csinálhat a mester egyebet, beszedi a vevőn. A kőmives drágán épit, a háziúr meg drágán adja a lakást. De senki sem szidja a kömivest, hanem csak a háziurat. Még a kömi- ves is, akinek pedig jő nagy része van a lakás drágaságában, akárcsak a kofának a csirkeárában. így megy ez alulról fölfelé, fokról fokra. A drágaság ott kezdődik a nyers munkánál. Amit az isten ingyen adott, a nyers erőt, azt mérik legdrágábban és a leg szükebben. Ennek a tulhajtásával csőditik saját nyakukba a mindenféle drágaságot. De ez hagyján, még azok a nagy napibérek is érthetők, sőt méltányosak is lehetnének, — de ami ennél sokkal súlyosabb dolog, — az óriási munkabérek ellenében rettenetes kevés az ellenszolgálat. Minden drágaságok legdrágábbja az elpocsékolt idő. Divatos nyelven úgy hívják: amerikázás. A szókimondó magyar ember naplopásnak hívja, a naplopőt meg nem tisztességes embernek. Hja, de ez elavult felfogás, ócska erkölcs. Most más a világfelfogás. És a divatot meg kell fizetni, mert a divat mindig és mindenben drága. De legdrágább az erkölcs dolgában. Az amerikázás, játszó munka, amely a régi tisztességérzet divatos szemfödője, igen nagy százalékban teszi olyan rettenetes nehézzé a megélhetést. Ha a munkás, a segéd, az alkalmazott azt mondja: uram nagyobb bért kérek, mert emberileg szeretnék élni én is, tisztességes családot nevelni nekem is kötelességem, apa vagyok s az Lapunk mai száma 20 oldal.
