Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
19. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal kocsiról, a másik utas pedig, Kuna Aladár postatiszt a tehervonat fékezőjével egyszerre észrevevén a veszedelmet, leugrott és kiáltozni kezdett a szórakozott lóvasúti kocsisnak. Ez fejét vesztette és verni kezdte a lovat, egyidejűleg azonban befékezte a lóvasúti kocsit, úgy hogy az éppen odaszorult a tehervonat elé, mely a kocsit teljesen összeroncsolta és kifordította a Rákóczi- utra, hol odaszorult egy hatalmas fa törzséhez. Az összeütközés pillanatában elszakadt a szerszám és a ló szerencsésen megmenekült, anélkül, hogy bármi baja történt volna. De a boldogtalan kocsis még akkor se ugrott le a kocsiról, hanem kétségbeesésében görcsösen szorongatta a féket. A lóvasut szétzuzódott vasrészei összezuzták-törték a fél lábát. Segélykiáltásaira emberek futottak a szerencsétlenség színhelyére, hol csakhamar megjelent Erdős dr. orvos és Keresztes István dr. is. Utóbbi kötözte be a szerencsétlenül járt kocsis lábát, miután megszabadította czipőjétől, mely még másnap is ott hevert a szerencsétlenség színhelyén, a tönkre jutott lóvasúti kocsi mellett. A boldogtalant Keresztes dr. újabb kötés alkalmazása után beszállittatta a Szent- Rókus- kórházba, hol ápolás alá vették. Kovács Lajosnak hívják, harminczötéves legényember, ki csak nemrég áll a lóvasut szolgálatában. Különben eleget tapasztalt, Amerikát is megjárt munkásember, ki édes anyját is tartotta keresetéből. A rémes eset nagy megdöbbenést keltett egész Rákosszentmihályon, hol a leg- j kalandosabb tóditásokkal fűszerezve terjedt szerte a szerencsétlenség szomorú hire. Csoportosan zarándokolt a lakosság a tönkretett kocsi tájékára és megdöbbenve hallgatta az eset részleteit. Érdekes, hogy a ló, a Pista nevű hatalmas szürke, látván a veszedelmet, mely szabaddá tette, békés kötelességtudással tovább ballagott és elment egyenesen a jó távol fekvő lóvasúti istállóba, hol szintén nagy rémületet keltett, midőn összeszakadt szerszámjában kisérő nélkül bevonult az istállóba, rendes helyére. A fájdalmas eset is bizonyítéka, hogy a szerencsétlenségek oka a legtöbb esetben az emberek könnyelmű vigyázatlansága, mely napról-napra rémesebben szedi szerencsétlen áldozatait. Ugyancsak szerdán reggel két embert gázolt el a czinkotai villamos, csütörtökön pedig egy kislányt, anélkül, hogy a kocsivezetőt hanyagsággal lehetne vádolni: Reggel hét óra tájban a Külső Kerepesi-uton a Ruggyanta gyárral szemben Filipp József tizenkilencz éves napszámos a villámosvasuti síneken át akart menni, de elesett és a kifele haladó R. 6. számú villámoskocsi alá került. A kerék a jobblába ujjait zúzta össze. A mentők a Rókus-kórházba vitték. Amig ez történt, Rákosszentmihály felől jött a gödöllői 301-es számú helyiérdekű villámosvonat. Az utasok leszálltak és kíváncsian gyülekeztek a szerencsétlenül járt körül. Mikor már a mentők is elindultak, a gödöllői vonat vezetője jelt adott az indulásra. A leszállt utasok most hamarosan fölugráltak, egy ember azonban lemaradt, a kocsi lépcsőjén állóktól nem tudott följutni az immár induló vonatra, és elesett,' nekivágódott az 51. számú vasoszlopnak és innen a vonat kereke alá került, mely a fejét összetörte, s balkezét levágta. Nyomban meghalt. Kilétét Földi József huszonegy éves málházó személyében állapították meg. A törvényszéki orvostani intézetbe vitték. A rendőrség megindította a nyomozást, hogy megállapítsa, hogy kit terhel a felelősség. Másnap este a czinkotai helyiérdekű vasút egyik kocsija, a Külső Kerepesi-ut és Fehér-ut sarkán elgázolta Jáger Irma tizenhárom éves munkásleányt, aki sérüléseibe belehalt Holttestét a bonczoló-intézetbe szállították. Nagyon szomorú elégtétel nekünk, hogy a ,Rákos Vidéke“ néhány héttel ezelőtt vezetőczikkben mutatott rá közlekedésünk egyre növekedő veszedelmeire, melyek között ott volt az a jóslat is, hogy a szentmihályi keresztezések félelmes veszedelemmel fenyegetnek. Óvintéz| kedéseket kértünk, szigorú pontossággal teljesített fütty - és tülökjelzéseket, esetleg zászló és lámpajellel dolgozó \ váltósfiukat. Jóllehet a mostani szentmihályi szerencsét- ! lenség elsősorban a lélekjelenlétét is vesztett kocsis gon- ! datlanságából eredt, de még igy sem történhetett volna meg, ha a kívánt óvóintézkedéseket nem nélkülözzük. I Pedig az a kocsi éppen úgy tele lehetett volna utasokkal is és csak véletlen, hogy valami nagyszabású katasztrófa nem lett az esetből. Szinte végzetszerü vészes állapotok támadtak a legújabb időben a főváros közlekedésében is, hol ankéteznek, tárgyalnak és valósággal kétségbeesve keresik a védelmet a bajok ellen, bizonyítékául, hogy a félelem éppen nem volt oktalan. A mostani pánikszerű megdöbbenés talán mégis alkalmas lesz arra, I hogy szigorúbb óvóintézkedéseket biztosítson úgy a főváros határain belül, mint kívül, a zajgó város külső környékén is, hol a gyászos példa, ime, nem kisebb erővel terjed. Végül pedig talán felocsúdik most már ez a hallatlanul könnyelmű közönség is bűnös közömbösségéből és abbahagyja mindent megvető, vakmerő magatartását, melylyel kiki nemcsak magamagát teszi ki mindenféle veszedelemnek, hanem embertársait és azokat is gyakorta bajba dönti, akik elég súlyos helyzetben, szolgálatára vannak rendelve. Ebben az egész fekete és véres krónikában az egyetlen megnyugtató mozzanat a derék tPista‘l szürke szereplése, józan nyugalma és hü hazatérése az enyhet adó istálló biztosnak hitt révébe . . . íjiBaiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiBiiiiiiHBiiiiiaBBiiiaiiiiiiiaiiigaHE A domokosrendiek uj temploma. A Rózsafüzér királynéja tiszteletére épülő uj budapesti templomának alapkőletételét múlt vasárnap tartotta a Szent Domokos rend. A dominikánusok alapkőletétele Budapesten, VII., Thököly-ut 58. sz. a., fényes ünnepség keretében folyt le. Már a kora reggeli órákban, mint valami bucsujárás, ezrekre menő hivő gyülekezett az uj templom építkezése területén; 9 órakor a „Czinege-énekkar“ Hegyi Zsófika, a rákosszentmihályi „Szalon zenekar* pedig P. Polner Ernő vezetésével is elfoglalta a tábori oltárral szemben felállított emelvényen a helyét; egymás után jött azután a papság, a kormány képviseletében gr. Zichy János kultuszminiszter és dr. Székely Ferencz igazságügyminiszter, a székesfőváros nevében Fülepp Kálmán főpolgármester, Bárczy István polgár- mester, Bódy alpolgármester, a főváros arisztokrácziájá- nak és előkelőségének egész sora, nagyobbára feleségükkel együtt s elfoglalták a számukra fentartott helyeket. Budapest összes rendházai számos taggal, a főpapság, a dominikánusok rendje Rómából, Hollandiából, Bécsből, Gráczból s a hazai rendházakból nagy számban voltak képviselve. A tábori oltár mellett volt a király képviselőjének felállított díszsátor elhelyezve. Pontban 3/410 órakor érkezett a herczegprimás képviseletében dr. Kohl Medárd püspök, akit az egész papság és a .Czinege énekkar“ .Ecce sacerdossal“ fogadott a régi kápolnában, s miután itt az ünnepi ornátust felvette, körmenetben az egész gyülekezet az e czélra felállított diszkapu elé vonult, ahol pontban 10 órakor Józsej kir. herczeget és neje Auguszta kir. herczegasszonyt fogadták, s megkezdődött a templom alapkőletételének igazi ceremóniája. Különböző imák végzése s a király képviseletében a főherczeg által már előzetesen aláirt alapköletéti okmány felolvasása után az aláírásokat Auguszta her- czegasszony nyitotta meg, s aláírták a kormánv, a főváros képviselői, a jótevők, s az építő bizottság tagjai is, majd a falba helyezve a főherczegek, a püspök, s megjelent előkelőségek a szokásos 3 kalapácsütést végezték a vasládikán, Ö felsége által ajándékozott kalapácscsal, mire az okmány létété s befalazása követke-
