Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-17 / 11. szám
11. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal Márczius tizenötödike A magyar nemzet gyönyörű márcziusi ünnepét fényesen ünnepük országszerte s mintha ebben az esztendőben talán még a szokottnál is melegebb lenne a hazafias lelkesedés tüze. Rákosszentmihály és az egész Rákos vidéke is derekasan kitesz magáért. Szentmihályon a középületeken és igen sok magánépületen is nemzeti szinü zászlók lengenek. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes istentisztelet volt a róm. kath. templomban, melyen a községi elöljáróság Krenedits Sándor főjegyző és Hauser Gyula biró vezetésével, a polgári leányiskola és az állami elemi iskolák növendékei tanítóik felügyelete alatt jelentek meg. A községi kaszinó este 8 órakor társasvacsorával egybekötött hazafias ünnepélyt rendezett. Részletes tudósítással a márcziusi ünnepélyekről jövő számunkban szolgálunk, ezúttal csak annyit jegyzünk meg, hogy az ünnepi szónok a községi kaszinóban ez évben kiváló lelkészünk, Csizmadia Gyula volt, s ezzel már azt is megmondottuk, hogy gyönyörű, lelkes és mélyenjáró ünnepi beszédet élvezhetett a községi kaszinó közönsége. Nincs olyan testület és egyesület, a mely ne rendezett volna márcziusi ünnepélyt, a kapott értesítés alapján azonban kettőt már most ki kell emelnünk: A „Rákosszentmihályi Kaszinó“ vasárnap márczius hó 17 én délután Va5 órakor tartja saját helyiségében hazafias ünnepélyét, melynek vonzó és értékes műsora a következő: 1. Hymnusz, előadja a szalon zenekar, polnai Polner Ernő igazgató vezetése alatt. 2. Elnöki megnyitó, tartja: Kovács Aladár. 3. rA nemzethez“ Petőfitől, szavalja: Szabó Ernő. 4. Ünnepi beszéd, tartja: Dr. Halász Ferencz. 5. Kurucz dalok, tárogató kísérettel énekli: Schwendt István. 6. Mi a haza? melodráma, zenekisérettel szavalja: Meyer Ferenczné 7. Szózat, előadja a szalon zenekar, polnai Polner Ernő igazgató vezetése alatt. A Budapest—rákosi polgári kör ízléses meghívóval hivta a közönséget nagyszabású hazafias ünnepélyére, melynek ittkövetkező műsora szokatlanul változatos és benne két kis árvájával. Senki sem tudta, hová lettek; a mentők nem mertek odáig hatolni a dereglyékkel. Hajnalban észrevettük, — mondja az elbeszélő, — hogy a ház meginog és düledezni kezd. A házat minden oldalról széles jégtáblák törték, ostromolták. Néha akkorát reccsent, mintha rájuk omlott volna. A falak már erősen ingadoztak. Tudtuk, hogy a viskó bármely pillanatban összedőlhet. A nők kezüket tördelve zokogták: — Jaj, a két kis árva! — De egyszerre csak a tömeg komor arczán átcsillant a remény szivárványa. A beteg Balogh András lóháton jelent meg a bedőlt kapu helyén. Sárga volt, mintha ravatalról kelt volna föl. Két kis gyermekét ölébe szorítva, egyetlen lovára bízta a maga és kicsinyei életét. A sovány gebe fölszegte a fejét és prüsszögve, fújva úszott az árral. A szegény ló feje néha fáradtan bukott le. Balogh András ilyenkor lábaival megszorította, biztatóan szólt hozzá és a sovány állat megint tovább úszott. Lábait véresre hasogatták az éles szegélyű jégtáblák. Egyszer már el is merült a feje. A gazda a sörényéhez kapott, de ekkor a fiacskája kiesett az öléből. Az asszonyok dermesztő sikoltásban törtek ki. Bennünk, férfiakban is megdermedt a vér. — És mi történt a fiúcskával? — Egy jégtáblára bukott. Ez volt a szerencséje. Apja lehajolt és ölébe kapta. És néhány örökkévalóságnak tetsző pillanat múlva észrevettük, hogy a ló már a földön gázol. Közeledett a temető széléhez, amely magasabban feküdt. — Szóval megmenekültek! — Uram. — folytatta az orvos, — nincs fogalma arról, milyen örömujjongás támadt erre. Mindenki elfeledte, eredeti: 1. Nyitány. Zongorán előadják: Kircz Irmus és Janosits Antal. 2. Elnöki megnyitó. 3. Boka kesergője. Előadják: hegedűn Borús A. Endre, zongorán Takách Gyula 4. Melodráma: A vén czigány. Előadja: dr. Szűcs Ferencz, zongorán kiséri Janosits Antal. 5. 1848. Szóban és vetített képekben. Ének és zenekisérettel. Előadják: Horváth Lajos. Takách Gyula és Borús A. Endre 6. Apotheosis. Hymnus. Ez a programm a vetített képek gyönyörködtető módon szemléltető eszközét fogta be a hazafias ünnepély szolgálatába, nem csekély ötletességről tanúskodó módon. Dr. Héderváry Lehel kerületünk orsz.-gy. képviselője márc. 15-ére Rákospalotán. Gödöllőn, Rákoscsabán, Pécelen, Ligeten és Kereszturon ígérte, hogy mint ünnepi szónok szerepel az ünnepélyeken. Ezenkívül 14, 16. és 17-én a kerület több más községében is várják az ünnepélyeken, köztük első sorban az isaszeghi honvédemlékoszlopnál, hol mindig nagyszabású ünnepélyt tartanak. A lóvasut meghosszabbítása. A következő kedves levelet kaptuk: .Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Múlt vasárnapi, azaz e hó 3-iki b lapjában megjelent vezér- czikke, valamint a képviselőtestületi közgyűlésen érdekünkben, illetve a külső telepek érdekében tett felszólalása meglepett, de meg inkább örömünkre volt. Meglepett azért, mert szokatlan dolog, hogy érdekünkben valaki pálezát törjön, még hozzá a közmondásos .bennfentes* körből. Igaz és nagy örömünk van, hogy a mélyen tisztelt Szerkesztő ur a külső telepek helyzetét olyany- nyira a valóságnak megfelelően ecsetelte, hogy ahhoz hozzáfűzni valónk nincsen. A lóvasut meghosszabbítása ügyében mi, Szent-György telepiek, újabb mozgalomra készülünk, daczára annak, hogy a Baross-utczai vonal vezetésétől elestünk, mert a társaság részéről tanúsított közömbösség arra kényszerit. Utalunk az 1909. év november 2-án a lóvasut igazgatóságához, az 19ü9, év november hó 9-én a község elöljáróságához és az 1910. év május 11-én a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez hogy háza összedőlt, vagyona, jószága elpusztult. A tanító felütötte a zsoltárkönyvet és az egész gyülekezet szent áhítattal dicsérte az Ürat. — De hát akkor miért borult el a Balogh András lelke ? — A kiállott szörnyű izgalmaktól. Mikor dereglyével érte mentünk, sírva ölelte, csókolta két kis didergő gyermekét. — Ne sirassa a házát, András gazda, adjon hálát az Istennek, hogy megmenekült, próbáltam vigasztalni. Balogh zavarosan nézett rám és megrázkódva hebegte : — Jön a viz ! Tölgyes erdő aljban ... Tölgyes erdő aljban elmerengve járok: Aranyszin kévékben hull le rám a nap. Köröttem bókolnak füvek, vadvirágok S illattól becsipett lepkék bomlanak. A patakcsobogás mintha csak kaczagna, A sárga rigónak füttyös kedve van, Csipkés lombu tölgyek ringnak bólogatva: Tánczra perdül a szél köztük pajkosan, Minden, minden ujong e lombpalotában! Könny csak az én szemem fátyolozza el ... ... Amott összeborul csókos vágyódásban Két rózsakehely ... Két vadrózsa kehely ... Jörgné Draskóczy Ilma.
