Rákos Vidéke, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
Xll. évfolyam. Rákosszentmihály, 1912. vasárnap, márczius 10. 10. szám. VIDÉKE TfiRSHDflLAl'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTnihÁLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, a EUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYE SÜLÉTj Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a rákosszentmihályi IRartársulát, az anna-telep egyesület, a polgári dalkör és a rákosszentmihályi kerékpáros kör hivatalos lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 „ Ne gyed évre.....................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A magyar anyákhoz! Irta: Krenedlts Sándorné. A kis leányok az iskolában most tanulják Rudnyánszky Gyulának egy versét, mely így kezdődik : „Ha végig nézek szép hazámon, Arcom hévül, szemem ragyog; — Kimondom édes büszkeséggel, Hogy én magyar leány vagyok!“ E szép vers adta kezembe a tollat. Márczius 16-ike közéig! Eszembe jutott, hogy tudjátok-e Ti is, gondoltok-e Ti is e nagy nap jelentőségére? — Nem érzitek-e a tavaszi szellő fuval- mával szivetekbe lopódzni a szent — a magyarok legszentebb napjának ünnepies hangulatát? — Tudjátok-e, hogy van egy nap, mely lángbetükkel van feljegyezve a szivekbe, mely nap közeledtével elfeledjük azt a 64 esztendőt, mely elválaszt attól az időtől s úgy érezzük, mintha előttünk folyt volna le hazánk megváltásának dicső ünnepe! Ha tőlem függne — riadót fuvatnék e napon — csatasorba állítanám hazánk minden emberét — de nem háborúskodásért, hanem azért, hogy együtt, térdre hullva adjunk hálát az Istennek, hogy magyarnak teremtett, s hogy a mi őseink voltak azok, akik a szabadságot oly dicső módon megteremtették a számunkra. Magyar asszonyok, hozzátok szólok én! A nők is élvezik a haza javait, tehát kötelességeik is vannak iránta. A férfiak közül van még a hazájáért lelkesedő, szívvel lélekkel hazát szerető ember; de fájdalommal látjuk, hogy hölgyeink közül van számtalan, aki nemcsak, hogy nem lelkesedik a magyar haza iránt, de még csak nem is érdeklődik semmi iránt, ami „honi“. A gyermeknevelés szempontjából pedig mit ér az, ha asszonyaink tudomást is alig vesznek a hazáról, hogy az egyház szent ünnepein kívül vannak még nekünk magyaroknak is ünnepeink; vagy ha a szent haza létezése legfeljebb akkor jut eszükbe, ha a katonasorba kerülő fiukat elviszi a nemzet. Asszonyok! Nekünk kell a hazaszeretetre nevelni gyermekeinket! Nekünk kell a harczi riadót fújni, nekünk kell a lelkesedést, a szeretet tüzét felgyújtani hazánk iránt gyermekeink szivében, nekünk kell gyermekeink előtt a nemzeti zászlót lobogtatnunk! Mi leszünk felelősek, hogy milyen honfiakat neveltünk a hazának. Mi vagyunk az egri nők utódai s minket szemelt ki a jó Isten arra, hogy a gyermekünk szivébe elvessük minden szép és jó tulajdonság magját. Nemcsak a férfiakra tartozik a hazaszeretet, nekünk kötelességünk gyermekünkkel megismertetni a haza szent fogalmát. A nőnek, akinek az Isten gyengéd lelkületet, mélyen érző, melegen szerető szivet adott, milyen játszi könnyű a családi szentély édes melegében elvetni a honszeretet csiráját. És higyjétek el! harmonikus, boldog otthon csak ott képzelhető, ahol minden nemes érzés kifejlődésre jut. Mily gyönyörűen mondja Kölcsey: „Tudd meg, e szóban: haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége!“ A múltkor önkéntelenül — a következő párbeszédnek voltam fültanuja az iskola udvarán. Egy kis fiú és egy kis leány beszélgettek: A kis fiú szüleivel együtt Amerikába készül, a jóval nagyobb leány, talán a történelem óra hatása alatt ezt mondja a fiúnak: „Ugy-e furcsa lesz olyan messze az országunktól?“ Mire a kis fiú felelt: „No már miért lenne furcsa.“ — Apám mondja, itt nem lehet megélni — ott meg csak úgy potyog a pénz. És ha együtt leszek szüleimmel — olyan mindegy az, hogy hol vagyunk.“ Meghűlt ereimben a vér! így beszélnek ami csemetéink, a mi magyar apáink! Ha egy kis falut megszeret — vagy megszokik az ember — visszavon oda még sok idő múlva is a hála és szeretet. Hát hazát elhagyni szívfájdalom nélkül lehet? Csak a hazájáért lelkesedő emberből válik derék munkás, jó polgár, a hazáját szerető nőből jó anya, aki derék embereket nevel majd Lapunk mai száma 16 oldal.
