Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
53. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. Boldog uj esztendőt! Ezekben a napokban ez a köszöntés járja s illik is, hogy minden jóravaló ember szeretettel, tiszta szívvel kívánja felebarátainak a boldog, szerencsés, békességes, örömmel telt uj esztendőt! Ezzel a szivbeli kívánsággal járul, ime, tizenkettedik évfolyamának küszöbén a hűséges vasárnapi vendég a „Rákos Vidéke“ is az ő jóságos, derék közönsége elé. A szokásos újévi elmélkedést ezúttal rövidre fogjuk hiszen hétről-hétre elég alkalmunk van, hogy egymással elbeszélgethessünk ezen a helyen s úgy véljük, a tizenkettedik esztendő kapujában körülbelül tisztában is lehetünk egymással újság — és közönség. Meglehetősen tudjuk egymá-ról, hogy mi lakik bennünk. Éppen ezért örömet kell, hogy egymásban találjunk, mert ha nem igy lenne, nem találkozhatnánk a tizenegyedik év utolsó napján és nem kívánhatnánk egymásnak boldogsággal tetézett uj esztendőt. Tiszta szívvel megköszönjük hát az évforduló alkalmából közönségünknek jóindulau támogatását és sokkor tapasztalt szimpátiáját, melylyel megédesíti sokszor keserű és terhes munkánkat A mi pedig minket illet: csak azt Ígérhetjük, hogy maradunk a régiek. A ,Rákos Vidéke‘ szárnyait az növelte meg, hogy becsületes következetességgel ragaszkodott eredeti elveihez, felfogásához, becsületes szándékához. Hívek maradunk ezután is és járunk tovább azon az utón, amelyen megindultunk. Közönségünk életében a fejlődés természetesen sokkal szebb, változatosabb tájakra vezetett el, mint a minőket a kezdetben taposott szerény ösvényről láthattunk. Más szögből kell mar tekinteni a dolgokat, mint valamikor és más mértékkel mérni, mint a kezdet idején. A jelen idő programmjában már fogy az alapvető munkálkodás, — a mi csak egy két elmaradottabb részre szoritkozik — most már a fejlettebb állapotnak megfelelő magasabbrendü berendezkedés lesz a főczél. Ilyen társadalmunknak, intelligencziánknak egybefon asztása, bőbeszédüen sajnálkozott az eseten. A napernyő a taicza mellett feküdt a földön. Közbe az ur is leült egy székre. — Sajnálatomra nem segíthetek, mert hogyha esetleg hiányoznék valami, a legelső gyanú azt éri, aki segített — mondta nevetve. A két vevő tehát nézte, hogy a segéd mint igyekszik összeszedni a szerteszét gurult ékszereket. Amikor végül összeszámlálta az ékszereket, kiderült, hogy négy vagy öt foglalaton briliiánakő hiányzik. A segéd helyzete nagyon kínos volt. Nem foghatott semmiféle gyanút a hölgy eilen, mert az keresés közben egy ujjal sem nyúlt az ékszerekhez. A táleza leesése is tényleges ügyetlenkedésnek látszott, de semmikép sem jól kiszámított írükknek. A helyzet végtelenül kellemetlen volt, mert a segéd nem merészelte megkérdezni a hölgy lakását. Nem tudta, nem magasrangu höigy-e, vagy tálán egy arisz'okrata vevőjüknek rokona — ez esetben pedig a bizalmatlanságnak meg láiszatái is kerülni kívánta. A közben odaérkezett urat sem gyanusithaua, mert egész idő alatt mozdulatlanul ült helyén és semmifé e nekszusban nem látszott lenni az előbb érkezett hölgygyei. A hölgy maga segítette ki kellemetlen helyzetéből, amennyiben megnevezte az egyik legelőkelőbb szállodát és felemlítette, hogy még néhány napig marad Londonban, de nagyon szeretné megtudni, megtalálták-e az ő hibája által elkalódott ékköveket. Minthogy azr nban ittlétével, e pillanatban keveset használhat és amúgy is sürgős dolga van, most eltávozik. A később érkezett vevő mosolyogva hallgatta. Hátratámaszkodoit székében és megjegyezte, hogy ő neki van ideje ő várhat. A dolog oly ravaszul volt megcsinálva, hogy biztosan egységes, erős egésszé, mely a békés munkálkodásra kész és eredményes alkotásokra képes. Ez talán a legfontosabb ezé ja és feladata a közérdekű munkálkodásnak az uj esztendőben és ennek szolgálatára vállalkozik a közérdeknek mindenkor hűséges munkása, a Rákos Vidéke. Az i y 1 évben var megvalósulásra villamos világításunk ügye, közlekedésünk további fejlesztése, a községháza épitese, a kövezés dolga, a polgári leányiskola ügyének végleges megoldása, elemi iskolánk továbbfejlesztése és sok más nagy munka, amelyekben a hűséges tájékoztatáson kívül egyéb más fontos feladata is jut Rákosszentmihály és a környéke lapjának, a Rákos Vidékének. , Igéijük, hogy az eddigi szellemben és színvonalon megbízható, pontos és gondosan szerkesztett lapot adunk oivasoixiKiiak s a Rákos Viaeke tartalmát, mely már ma is háromszorosa az eredeti terjedelemnek, a lehetőség szerint még növelni és bővíteni fogjuk. A munkatársaknak olyan érdemes gárdája támogat ebben, amelyben nem egyszer országos hírű newel is találkozik lapunk hasábjain a szives olvasó, aki már egészen megszokta, hogy a közügyeken és mindenkor pontos, megbízható híreken kívül bizonyos, izlese szerint válogatott szépirodalmi, társadalmi és gazdasági tartalomban is élvezetet találjon. Minderről igyekeztünk minél tökéletesebben gondoskodni, anélkül, hogy lapunk helyi jellegét bármikor is háttérbe szorulni engedtük volna. E mellett a Rákos Vidéke ma egyik — ha nem egyetlen — legolcsóbb hetilapja Magyarországnak. Az előfizetési ára ma is évi ö korona, mint volt tizenegy évvel ezelőtt, holott azóta tartalma megháromszorozo- dott, előállításának költsége pedig éppen hatszorosa az akkorinak. Bár a nyomdaarak ez idő alatt legalább harmincz százalékkal emelkedtek, bárminő áldozatok árán is meg akartuk mutatni, hogy közönségünkért mindenre készek vagyunk és lapunk árat máig sem emeltük fel és nyugodtan eiviheitek volna zsákmányukat, ha Mr. Sylvester, aki az üvegfal mögül figyelte az egész ügyet, nem telefonál nekem. Autómba ugrottam nehány pcrczc<el később már megjelentem nála, éppen abban a pillanatban, amikor a hölgy már kezében fogta az ajtó kilincséi. A kapun mentem be hátulról, Sylvester ur magánirodájába. ahol röviden értesültem az esetiől: Sylvester biztosnak hide, hogy ezek ketten egyetértettek, noha nem tudta megmondani, hova kerüllek a kövek és hogy melyikük rejtette el őket. Óvatosan elhúztam a függönyt és megvizsgáltam a tett színhelyet. A seged és egyik társa, még mindig buzgólkodfak, hogy megtaláljak az elgurult köveket. A hölgy Kitünően rázogatta a napernyőjét, be akarván bizonyítani, hogy nincsen benne elrejtve semmi. Éppen a kilincsre tette finom keztyübe bujtatott kezét amikor rápillantottam a pult előtt ülourra. E pillanatban minden kételyem eltűnt. Kirontottam az üzletbe, hogy feltartóztassam a távozni készülő hölgyet. A nyugodtan ülő férfiban felismertem London egyik legnagyobb gazficzkóját. Mr. Sylvester megnyomta a vinamosgombjt és az e czéiokra készült villamos ajtózár működésbe lépett és nem engedte ki az aj'ókilincset hiába razogató hölgyet. Agyvelom lázasan dolgozott, miközben szemeim végigkuiatták az üzletet. Azután meg- könnytbülten sóhajtottam fel — megértenem mindent 1 A padlón, a bejáró ajtótól az eladasra szó gáló pultig két-három fé köraiaku, fekete foltot láttam meg Must már tudtam, hova leitek a kövek. Jelek ahal figyelmeztettem a két alkalmazottat, akik htrielenül hátúiról fogták le székén az elegáns urat.
