Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-24 / 52. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE. 52. szám. Ág. h. ev. Istentisztelet. Az ág. h. ev. egyház folyó évi deczember hó 26-án, karácsony második ünnepén d. u. 3 órakor, a rákosszentmihályi középponti iskola egyik tantermében isteni tiszteletet tart, melyre a hívőket ez utón is meghívják. Közlekedésünk. E héten rossz manók játszadoztak villamos vasutunkkal. Kedden reggel a Meister-gyáv leégése okozott több órás akadályt, szerdán reggel pedig az örök átok, a sorompó tréfálta meg ismét villamos vasutainkat. Reggel nyolcz óra körül lebocsátkozott a mi rosszmájú ellenségünk és fel sem emelkedett addig, amig csekély hat darab villamos vasúti vonat össze nem gyűlt a Ferencz József-kaszárnya állomásán. Képzelhető, milyen öröme volt közönségünknek. Hát biz’ azt nehéz megvárni, hojry eltűnjék a vasúti keresztezés a föld színéről. Egyszer elromlott az egyik vonat fékszerkezete is, de egyebekben elég rendben folytak a dolgok. A lóvasut is hűségesen döczögött a sáros síneken, néha ki-ki ugrott, de előbb-utóbb újra beemelték pályájára. Sár az volt, több, mint elég és sokkal több, mint sok. Némely utcza, főként pedig a főváros dicsősége : a József főhetczeg-vX őrületes lekvár és kulimász ékes talaja. Meg kellene nézni illetékes férfiaknak, hogy mi ez a fővárosi határut A barna fekete csokoládé-lének ilyen mocskos tömege nincs több a világon sehol Itt megszűnik minden közlekedés, fennakad minden forgalom Itt tengelyig merül el a kocsikerék és halomra döglik a ló, ha könnyelműen neki merészkedik a ragadós lávának. Jöjj tavasz, jöjj és hozz segedelmet, ha van irgalom e bánat ellen ! A Polner-zeneiskola hangversenye. A Polner Ernő zeneiskolája újabb babérokat aratott múlt vasárnapon rendezett hangversenyével, melyre igen szép számú közönség töltötte meg a Biróné-vendéglő tágas nagytermét. A hangversenyen úgy a kezdők, mint a haladók a legnagyobb biztossággal s meglepő tudással számoltak be félévi tanulásukról Mindegyikük kedves és élvezetes játékkal lepte meg a nagy számban megjelent szülőket és érdeklődőket. A hangverseny a „Teli Vilmos“ opera j nyitányával kezdődött, amelyben A. Flatt Alice és Jean Vilma magas színvonalú zongorajátékát a szalonzenekar kisérte a tőle megszokott preczizitással. Ezenkívül még négy darabot játszott a zenekar. A „Parasztbecsület“- böl az intermezzót, a .Hoffmann meséi“ bájos barca- rolláját, — amelyet a közönség tapsaira meg is kellett ismételnie — azonkívül Linkétől: „Spiegel gavott“-ot és „Bosporus intermezzoM. A hangversenyen résztvett tanítványok névsora a következő : Balog Imre, Bognár János, Grün Margitka, Hornyok Gyula, Kolompár Miska, Lippe Vilmos, Madarász Ilonka, Rónay Janka, Scher Tibor, Szabó Margitka és Zilzer Böske kezdők. A. Flatt Alice, Bozsák Irma, Bucsányi Józsa, Farkas Erzsébet, Hajnal Klára, Jean Vilma, Kolompár János, Prinz István, Reichenfeld Rózsi, Scher Hajnalka, Szabó Irén, Tóbiás Anna haladók. Megilleti a teljes elismerés valamennyit, valamint a kiváló tanárt, polnai Polner Ernőt és buzgó társait is. Ez az iskola már nem szerül dicséretre, tettekkel és tényekkel bizonyít maga mellett évek óta A rákosfalvl iskolaszék. A X. kér. 2-ik számú iskolaszék (rákosfalvai) f. hó 14-én tartotta alakuló ülését. Elnök lett: Dr. Világhy Károly sz.-főv. kér orvos, alelnöki Veress Alajos kir. tan., sz.-főv. biz. tag, gondnok : Kriszt Sándor posta- és távirda főtiszt, tantestületi képviselők : Hittig Gyula és Szécsi Mihály tanítók. Az iskolaszék 50 szegénysorsu tanulót ruházott fel meleg téli ruhával. Nem kell kommentár, hogy az iskolaszék nemes jótékonysága kellő méltánylásra találjon. De önmagától értetődő is, hogy a derék testület ennyire feladata magaslatán áll, ha figyelembe vesszük, hogy élére Rákosfalva intelligencziájának legelejét sikerült megnyerni. Olyan vezetőkkel, mint ez az iskolaszék dicsekedhetik, csak nagy és szép feladatokat lehet megoldani és ott a siker nem lehet kétséges soha. A „Vasárnapi Asztaltársaság* ünnepe. A Hausvater Sebestyén vendéglőjében működő Vasárnapi Asztaltársaság 1911. deczember 24-én d. u. 3 órakor tartja ját és igy szólt magában egy bölcs ember józanságával: — A szép asszonyt még harmincegyedikén túl is megtalálom, de a kétszázezer forintot nem találom meg ha az éjszaka útra nem kelek . . . * A Transversalis Csatorna sorsjegye érintetlenül ott hevert az alsó fiókban és mikor Juhász a portengert lefújta róla, egy perczig őrült tánczot jártak előtte a sorsjegy fekete számai . . . Mikor utóbb annyira magához tért, hogy az arabs számjegyeket felismerte, elszorult szívvel győződött meg, hogy Fortuna istenasszony is csak kaczér teremtés, mint a többi. A szám ugyanis közeljár a főnyeremény számához, — 38 as helyett 97 -es volt — de a sorozatszám körülbelül kétszáztizen- kilenczezerrel haladta túl a 45'^6-ot . . . Juhász szédülő fővel bámult egy darabig a sosj egyre, de aztán egyszerre felülkerekedett benne a könnyüvérű, gondtalan bohém . . . Nevetséges, — szólott magában megvigasztí lódva — csak nem vagyok még annyira együgyü, hog főnyereményekre szoruljak ... De amig sötét, naftalinos lakásán végighaladt, lelkében szomorú melankholiával szólalt meg a minde^y künkben ott rejtőző filozófus : — Azt mondtam, hogy minden áldozatra képes lennék érte és lám. még a remény egy vékony foszlányáról sem tudtam letenni a kedvéért ... A világ legszebb asszonyát hagytam cserben, hogy egy félmif- liomod rész valószínűség után szaladjak . . .^Hol vannak a keresztes vitézek, akik az imádott nő egy szalagjáért tették koczkára az életüket? . . . Karácsony estéjén . . . Karácsony estéjén Valahol - valahol, A földre a mennybolt Lehajol, lehajol. Bizonyosan a föld Legfájóbb részére, Elhagyott szegények Koldus vidékére. Lehajol hozzája, S megcsókolja szépen; Az örök Szeretet, A Jézus nevében! S ettől a csóktól szét a világon: Elárad rajtunk egy édes álom ! Angyali ének zengése üt meg, S üteme tisztább lesz a szivünknek. A koldust, aki elmegy mellettünk: Egy perezre által öleli lelkünk! Testvérnek nézzük — a testvérünket, S megbocsátunk az ellenségünknek. És elmerengünk egy nagy ábrándon: Az örökélten, a múló halálon! — Légy áldott Jézus, akármi vár ránk... Hátha nem álom ? Hátha nem ábránd ?! Szabolcska Mihály.
