Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 52. szám. akarna kifordulni a világ, mintha minden erkölcsi érzésüket levetették volna az emberek. Ez nem maradhat igy. Ennek a karácsonyi szent ünnepnek, mely lelkűnkben Jézus újjászületését felidézi, kell, hogy maradandó nyoma legyen, kell, hogy egy boldo­gabb, egy szebb jövőt hozzon számunkra. Erősen hiszem, hogy minél tisztább világot gyújt az emberi elmékben a tudás, annál inkább beigazolva látják az emberek, hogy kétezer év eszmeáramlatának minden vihara után is Jézus tanításának fönsége megmaradt s nem bírta el­homályosítani semmi. S igazán nagyot, igazán nemeset ma is csak azok képesek művelni, kik­nek szivét az általa tanított önzetlen isteni sze­retet hevíti. Azért üdvözlünk e szent napon, isteni kis­ded. ki a jászolból, a szegénység e felmagasz­talt nyoszolyájáról felénk mosolyogsz. Jöjj és vidítsd fel bánatos szivünket, ártat­lan gyermeki mosolyoddal. Éleszd fel újra szivünkben a szeretetnek már-már szunnyadó tüzét. Oh, szent karácsony napja, hozd meg szá­munkra a békét, mely nélkül sem hazánk nem lehet nagy, sem mi benne boldogok. Oh, szüless meg sziveinkben Jézus, hogy ne csak üres szájjal, de igaz szívvel és lélekkel zenghessük: Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus bonae voluntatis. Bognár Gyula. Villamos világítás. Karácsonyi ajándékul kedves hirrel szolgálunk szives olvasóinknak: Rákosszentmihályon már a lámpá­kat kezdik szerelni a villamos világitás vezetékére. A vezetékoszlopok már csaknem teljes számban állanak, kész a legfontosabb munka : a távvezeték oszlopzata is, Újpestről, Rákospalotán keresztül egészen Rákosszent­mihály i%. Megkérdeztük világításunk ügyében a villamos világitás berendezését készítő vállalatot, a Phöbus villa­mos vállalatok részvénytársasága igazgatóságát. Hatá­rozott feleletet kaptunk. Ök üzletemberek, kik portéká­jukat árusítani akarják, tehát teljes erejükkel azon igye­keznek, hogy mennél hamarabb megkezdhessék a villamos világitás üzemét. Komolyan reménykednek, hogy január második felében megkezdődik a villamos világitás köz­ségünkben. Legrosszabb esetben azonban februárban okvetetlenül. Sok függ természetesen az időjárástól, mely eddig igen kíméletes volt, de könnyen megváltoztathatja jóindulatát és nagy akadályokat gördíthet a munkálatok befejezése elé. Normális körülmények között azonban a mondott határidő egészen komoly és megbízható. A Phöbus kerülni akarja, hogy bizonytalan terminusokkal tegye próbára közönségének türelmét s ezért igen óvatos kíván lenni közléseiben. Annái értékesebb tehát mostani híradásunk, amelylyel örömet akarunk szerezni publiku­munknak és egyúttal tájékoztatni is kívánjuk ebben az őt közelről érintő komoly kérdésben. A villamos világitás kezdete ugyanis több irányban bir nagy fontossággal. A közvilágítás olyan uj tényezője lesz községünknek, mely a további fejlődésnek ismét hatalmas uj lendületet ad. Teljessé válik vele a villamos vasúti közlekedés teremtette uj helyzet, mely a termé­szetszerűleg is mesés fejlődést ért község felvirágzását további, alig belátható méretekben biztosítja. Megszűn­nek azok a kifogások, amelyeket olyan emberek tettek eddig községünk ellen, akik sok szimpátiával, szeretettel TÁECZA A sorsjegy. — Irta: Szomaházy István. — Juhász átellenben ült a szép asszonynyal az Estrella- nyaraló üveges verendáján. Cigarettázott és a fekete­kávéját kavargatta, Faragóné pedig gúnyosan nevetve himbálózott egy nádfonatu karosszékben. — Miért higyjem el magának, hogy szeret? — szól a szép asszony, miközben a karját kissé álmosan fonta össze fekete frizurája fölött. Azt hiszem, nem igen találnék férfira, aki hasonló körülmények közt nem ugyanezt mondaná, de tenném csak próbára magukat, mint a középkori lovagokat! — Hát mit gondol, mi érdekem van abban, hogy magával hazugságokat hitessek el? — Nagyszerű, udvarol, mert nem tudja okosabban agyonütni az idejét. Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel szórakozik, mert nincs jóra- való kártyapartnere . . . Juhász sértődötten hallgatott egy darabig, aztán egyszerre a szép asszony felé fordult. Ha azt gondolja — mondta nemes egyszerű­séggel, — hogy valami banális udvarlóval van dolga, nagyon téved . .. Léha, kártyás, veszekedő ficzkó va­gyok, de van bogaram: szivemből megvetem a hazudozó embereket... A szerelmi hazugságok szerintem ép olyan gyönge karakterre mutatnak ; a karriérért, vagy az anyagi előnyökért való füllentések . . . — Hát komolyan képes lenne arra, hogy áldoza­tokat hozzon értem? Juhász közömbösen vállat vont. — Téved, mikor áldozatokról beszél, mert igazán semmi sem lenne áldozat, amit magáért elkövetnék .. . A sárkányokkal nem vivők meg, de ha akarná, nem innám több feketét, vagy nem vennék több szivart a számba . . . Körülbelül ez lenne a legnagyobb hőstett amit elkövetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem mozdítanám meg . . . Faragóné még mindig nevetett, de a nevetésből már kiérzett az asszony szomjas szentimentalizmusa. — Igazat beszél ? — kérdezte — miközben el­pirulva nézett a Juhász szeme közé. — Mondtam, hogy sohasem hazudok és sohasem mondok olyasmit, amit nem érzek . . . A szép asszony abbahagyta a nevetést, néhány perczig zavartan babrált a kávéskanalával, aztán kissé megindulva emelte fel leányos pillantását. — Juhász, — mondta komolyan — tudom, hogy léha, kártyás, izgága, rendetlen, de azt hiszem, csak­ugyan van egv jó tulajdonsága: hogy a hazugság nem fér össze a jellemével ... A többivel nem sokat töiöd- ném, ha ebben az egyben nem tévednék . . . Most látogatásokat várok, de holnap még beszélünk a dolog­ról .. . Menjen hát szépen a kávéházba és ha holnap nem akad jobb dolga, jöjjön el . . . — Hány órakor ? Faragóné lesütötte a szemét. — Hatkor jöjjön, mikor a gyerekek a tengerparton sétálnak, a cselédeknek pedig a konyhában van dolguk. Itt fogom várni a verandán . . . — Egyedül leszünk ?

Next

/
Thumbnails
Contents