Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

4. oldal. RÁKOSj

Megszűnt az 53-as. A rákosvidéki villamos vasutak budapesti (Kerepesi-uti) végállomásához eddig a közúti vasúttársaság 53. számmal jelzett villamos kocsijai jártak a nyugati pályaudvartól. A társaság most az 53-as kocsikat végleg megszüntette s ezentúl az L-es számú újpesti kocsikat irányítja a kerepesi-uti végállomásunkra.

A gyakorlat fogja megmutatni, hogy az újítás mennyit ér; mi jó reménységgel fogadjuk, mert az 53-as egyáltalán nem vált be. Nagyon ritkán jött, akkor is megtelten. Talán a nagy újpesti kocsik jobban meg fogják tenni a szolgálatot.

Uj apát. Ö felsége a király Podhorányi József pápai kamarás, gödöllői plébánosnak a heővizi czimze- tes apátságot adományozta. A legmagasabb kitüntetés a nagyérdemű lelkipásztor egyházi és társadalmi működését jutalmazza.

A Polner zeneiskola hangversenye. A Polner Ernő kitűnő hírnevű rákosszentmihályi zeneiskolája megint nagyszerű örömet szerez közönségünknek. Deczember 17-én évközi vizsgálat-szerű módon hangversenyt rendez melyen az iskola növendékei lépnek fel, remek program keretében. A hangversenyt a Biróné vendéglő nagytermében tartják meg és délután fél négy órakor kezdik.

A közönséget szívesen látják, meghívókkal örömmel szolgál a Polner zeneiskola.

Levél a szerkesztőhöz. A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Már hosszabb idő óta szándékozom t. szerkesztő urat soraimmal felkeresni, de nagymérvű elfoglaltságom eddig megakadályozta elhatározásom kivitelét Ám inkább „későn, mint soha* s azt hiszem, hogy az igaz ügy soha se múlja idejét! Örömmel és második kishazám iránt rajongó lelkem megnyugvásával tapasztalom, hogy a mi kedves Rákos- szentmihályunk társadalmi életében a béke szellője kezd fujdogálni, a rombolás ördöge, a visszavonás átengedi a teret az alkotás jo szellemének, a bölcs megértésnek és t. szerkesztő ur tollából is a legnagyobb társadalmi erő létrehozására, az egyetértés megszilárdítására irányuló törekvések fakadnak. Helyes és nemes irány, méltó egy helyi lap rendeltetéséhez! „Feledni* és „egyesült erővel előbbre vinni községünk érdekeit“ körülbelül az, a mit t. szerkesztő ur, ha más kifejezéssel is, a hasznos társadalmi munkálkodás irányelveként felállít, s ha ezt az aranyjeligét mindenki felírja zászlajára és tudatában lesz az egyetértéssel kapcsolatos fényes eredményeknek, akkor végre fel fog virradni Rákosszentmihályra is egy jobb kor hajnala, mely a fejlődés, jólét és megelégedettség kincseivel fogja elárasztani szeretett községünket. Ámde az e felett érzett örömömbe az üröm cseppjei vegyültek, mert egy pillanatra úgy látszott, hogy t. szerkesztő ur éppen akkor, a mikor a „felejtést“ hirdeti, nem tud felejteni és — ne vegye rossz néven — eszembe jutott az a bizonyos pap, aki vizet prédikál és bort iszik. Hangsúlyozom, csak egy pillanatra tűnt fel előttem a dolog ebben a megvilágításban, mert nyomban az a meggyőződés kerekedett bennem felül, hogy az a körülmény, a mely engem e sorok megírására késztet, csak tévedésnek, mondjuk elhirtelenkedésnek a szüleménye, nem hordja magán a szándékosság bélyegét, s éppen azért bizton hiszem, hogy igen tisztelt szerkesztő ur a tévedést már lapjának reputácziója érdekében is — készséggel helyre fogja igazítani. Hogy soká ne kerülgessem a dolgot, arról van szó, hogy b. lapjának nehány héttel ezelőtt megjelent egyik számában azt irta a t. szerkesztő ur. hogy az iskolás gyermekek valláserkölcsi nevelését Fehér János eltávozása óta elhanyagolták,

vidéke. 50. szám.

vagyis azóta nem történt gondoskodás arra nézve, hogy a gyermekek az isteni tiszteletet látogassák. Értelme ennek az, hogy Fehér János tett valamit ebben az ügyben, más — a mostani lelkészt kivéve — nem! Ez merő tévedés igen tisztelt szerkesztő ur, mert ha valaki tett valamit, áldozat árán is, — s ezzel nem akarom tisztelt Fehér barátom érdemeit kisebbíteni — az Tóth Kálmán lelkészünk, jelenlegi ecsegi esperesplébános volt! Éppen ő volt az, a ki annyira szivén viselte azt, hogy a gyermekek az istentiszteleten megjelenjenek hogy belátva ennek a templom szűk voltából felmerülő akadályait, engedélyt kért arra, a mire elődei nem gondoltak, hogy vasárnap kétszer misézhessen, s az első misét főképpen és első sorban az iskolás gyermekek számára tarthassa. Ha már érdemet akarunk méltatni, vagy egyszerűen a kötelesség hü teljesítését registi áljuk, akkor e téren Tóth Káimán felett nem lehet napirendre térni, de legkevésbbé úgy tüntetni fel a sorok között a dolgot, mintha őt a rábízott ügyek gondozása körül mulasztás terhelné. Nem kételkedem abban, hogy az igazság érdekében t. szerkesztő ur módját fogja találni, hogy a tévedés valamely alakban helyreigazittassák, s erre nagyon kérem.

Budapest, 1911. deczember hó 3.

Kiváló tisztelettel Dr. Halász Ferencz.

Tisztelt olvasónk meleg és szimpatikus sorait köszönjük s feleletül talán az is elég elegendő lenne, hogy közreadtuk. De, mert nem első értesülésünk ez a levél arról, hogy minapi közleményünk félreértésekre adott okot, végleges tisztázás czéljából kijelentjük, hogy abban semmi, sorokközti czélzatosság nem foglaltatott. Csupán az a ténybeli tévedés volt benne, mintha Fehér János lelkészünk óta az iskolás gyermekek templomozását elhanyagolták volna. Készségesen tudomásul vesszük, hogy nem igy történt. Tóth Kálmán volt lelkészünkről pedig távozásakor éppen a Rákos Vidéke emelte ki, hogy egyházi működésével dús érdemeket szerzett, tehát nem történhetett czélzás e téren soha senki részéről kétségbe nem vont működésére, annál könnyebb tehát a helyreigazítással lehetetlenné tenni, hogy azt bárki is feltételezhesse.