Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, deczember 3. 49. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSRDflLAKés KŐZGftZbflSfíGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. ft MÁTYÁSFÖLDI NVARALÓTULAJDONOSOK- EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a Rákosszentmihály« sporttelep, a Rákosszentmihály» fPAKriRSULÁT. AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz éntmihály, Szentkorona-uícza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kor Fé l évre...........................4 * Negyed évre......................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyliasábos petit sor ára 20 fillér. Választás után. Tehát megtörtént a nagy esemény: meg volt a rákosszentmihályi községi választás, melyhez annyi mesterségesen szitott izgalom után jutott el polgárságunk. Meg volt és a kelletlen előzmények után éppen egyik legszebb, legdicsőségesebb napja lett virágzó községünknek. Nem tolakodunk a dolgok élére, de bizonyára hivalkodás nélkül mondhatjuk el, hogy a visszavonás ideje után a Rákos Vidéke volt az első hangoztatója annak, hogy a társadalmi béke helyreállitása sürgős közérdeke és halaszthatatlan közszükséglete községünknek. Az adott viszonyok között szinte vakmerő vállalkozás volt a békeharsonájának meghívása. De megtettük, mert akkor már a gyávaság látszata és szégyen nélkül tehettük, miután megáilottuk a sarat a viharos időben. S ime az eszmének apostolai támadtak, olyanok, kiknek lelkében kezdettől fogva ott égett a vágy a békés munkára és ott lakozott a meggyőződés, hogy e béke további fejlődésünknek éppen olyan nélkülözhetetlen feltétele, mint akár a levegő az élő szervezeteknek. A béke gyümölcse csudálatos gyorsasággal érett meg. A mostani választásból pedig, a melyről sokáig azt tartotta mindenki, hogy ádáz harcz lesz, a béke dicsőséges manifesztácziója lett, melyre büszke önérzettel gondolhat polgárságunk. Megvalljuk, még túl is tettek vele rajtunk. Még tovább is jutottak, mint a meddig mi, a béke hirdetői, biztattuk. A Rákos Vidéke ugyanis kezdettől fogva azt hirdette, hogy a községi választást nem irányíthatják pártszempontok és elvi kérdések, mert az pusztán személyi kérdés. A képviselő- testületben helye van mindenkinek, a ki a köz érdekében dolgozni akar és tud. Ez az összes kvalifikáczió. Nem akarja és nem akarhatja egy csoport sem a munkát magának kisajátítani, ha csak nem kényszerítik e ragaszkodásra azzal, hogy a tisztességét, a becsületes gazdálkodását támadják. Tehát czéltalannak mondottuk az úgynevezett ellenzéki mozgalmat. De mert a dolgok elmérgesedtek, és a visszavonás ideje alatt a támadások kíméletlenek és méltatlanok voltak, — ezért úgy gondoltuk, hogy a mostani választást arra kell polgárságunknak felhasználni, hogy a megtámadottakkal szemben elégtételt nyújtson, azután pedig teremje meg a virágzó béke szabadon gyümölcseit. De ime, polgárságunk még messze tulemel- kedett e felfogáson. A béke mellett most nyomban és imponáló módon akart tüntetni. Akiket a dolog közvetlenül érintett, lemondottak az elégtételvevésről. Elfelejtettek minden sérelmet, minden kellemetlenséget. Igaz, férfias, őszinte békét akartak. Egyszerűen megnyitották a kapukat mindenki előtt, aki bejönni akart. Minden személyválogatás, minden szimpátia és antipátia félretételével azt akarták, hogy akik abban a tudatban élnek, hogy hasznára lehetnek e községnek, nyerjenek is módot és teret a munkálkodásra. Ne kívülről ostromolják, hanem lássanak bele a kormányzó gépezetbe, melynek egyetlen kis kereke sincs eltakarva. Nálunk nincs féltékenység, nincs önzés. Az elzárkózásnak csak ott lehet oka, ahol rejtegetni való van. Nálunk nincsenek panamák, csak önzetlen, sőt önfeláldozó munkásai vannak a közügyeknek, akiket ezentúl azok is megtanulnak majd tisztelni, akik távolról ferde vonalakban látták alakjaikat. Zala György szobrászművészünknek világhírű alkotása az Andrássy-ut végén levő ezredéves emlék kiterjesztett szárnyú angyal alakja. Mégis, ha a roppant magas oszlop tövéből szemléljük: idomai elferdülnek s némely pontról szinte hibás formájúnak látszik gyönyörű testalkata. így látnak még nálunk sokan: a falakon kivülről, mig ha beljebb kerültek: egyszerre más kép tárul eléjük. Feltéve természetesen, ha nem a szemükben rejlik a hiba; ha nem a saját agyrendszerük csalja meg őket. Lapunk mai száma 16 oldal.
