Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-26 / 48. szám
4. oldal. kakos vidéké d8 szám. Hitközségi gyűlés. A rákosszentmihályi róm. kath. j hitközség képviselete élénk érdeklődés mellett tartotta meg folyó hó '23-án az Engelbrecht-féle vendéglő külön termében szokásos negyedévi rendes ülését, melyen a tagok nagy számban jelentek meg. Pálfi János világi elnök nyitotta meg a gyűlést, jelentvén, hogy Kratoch- vill József plébánosunk gyöngélkedése miatt nem jelenhetett meg. Indítványára a képviselet szeretettel üdvözli j plébánosát. A gyűlés tárgyai 1912. évi költségvetés j megállapitása és indítványok voltak. Radomszky Mihály j főtitkár előterjesztéseit mindenben magáévá tette a kép- j viselet. Ezek szerint a múlt évi adókivetés alapján 516 j egész pár (á 4 kor.) és 388 fél pár (á 2 kor.) vettetett j egyházi adózás alá, hozzászámítva 24.559 kor. állami ! egyenes adó után kivetett 15°/0-ot. Wayand Károly indítványára és Csizmadia Gyula lelkész kérelmére kimondotta a hitközség képviselete, hogy az adókivetési j lajstrom alapján összeállított névsor a lelkész híva- j talos helyiségében is kéznél legyen, mivel az 1903. j évben gróf Csáky Károly megyés püspök és Pest vár- j megye által jóváhagyott canonica visitatio értelmében ; mindazon rákosszentmihályi katholikus hívek, kik j egyházi adóval nem járulnak hozzá a hitközség kiadá- | saihoz, a megállapított stóladijak kétszeresét tartoznak fizetni. Határozatba ment továbbá, hogy a 8945 koronás ' templomadósság törlesztésére fordítandó ezentúl minden j önkéntes adomány és az év végi pénztári maradvány, j A templomban pedig uj márváuytábla helyezendő el, hogy a templom egáljaira 200 koronánál többet adományozók nevei azon megörökittessenek. Pálfi elnök közölte még a képviselettel gróf Csáky püspök meleghangú leiratát, melyben köszönetét és elismerését fejezi ki mindazoknak, kik az utóbbi időben hitközségünk és templomunk javára kisebb-nagyobb adományt tettek, főleg a . Vasárnapi Asztaltársaságnak, Kremsner József és Freisz j Károly buzgó híveknek a toronyóra felállítása körül ! szerzett érdemeikért. Az óra kifizetése után megmaradt 200 koronát a helybeli takarékpénztárban helyezték el .toronyóra alap“ címén és az erről szóló betéti könyvecskét Csizmadia Gyula lelkész kezébe tették le megőrzés végett. A hitközség képviselői örömmel vették tudomásul, hogy a Kath. Népszövetség legközelebb nagyszabású szervezkedő gyűlést tart községünkben A türelmetlen rákosszentmihályiak. Néhány rákosszentmihályi polgártársunkat nyugtalanság fogta el a közúti vasút igazgatóságában elkövetkezett változások hírére és az uj vezérigazgató Sándor Pál országgyűlési képviselő szájából is óhajtották hallani a hirt, hogy a helybeli körforgalmat a napokban csakugyan megnyitják. Összeálltak tehát heten: Bauer Oszkár Rezső, Hartányi Elemér, Verdess Árpád, Túriét Lajos. Beresz Sándor, Weidlich Oszvald, Kovács József, és Vértes Emil szföv. bizottsági tag vezetésével tisztelegtek Sándor Pálnál, hol Verdess Árpád, a küldöttség szónoka arra kérte a vezér- igazgatót, hasson oda, hogy az i mmár hetek óta teljesen kész villamos vasúti vonalat adják át a forgalomnak, amivel a mai, szinte tarthatatlan közlekedési mizériákat meg fogják szüntetni. Sándor Pál válaszában kijelentette, hogy az erre vonatkozó iratokat a minisztériumból már visszavárják és kilátásba helyezte, hogy a vonalat legkésőbb e hó végéig átadják a forgalomnak. A mint ezt mi már hetekkel ezelőtt megírtuk. Uj automobiljárat. Pestvármegye alispánja egy éve nem ad ki automobilfuvarozásra iparigazolványt, mert ebben a tárgyban a kereskedelmi miniszter elvi döntését várja A napokban Berger Mór budapesti vállalkozó kérvényt adott be alispánunkhoz, hogy Czeglédről — Nagykőrös utbaejtésével — Kecskemétig járatandó autóbusz üzembehelyezésére adjon iparigazolványt. Abban a tudatban azonban, hogy kérése ehelyütt amugysem fog teljesülni, hasonló kérelemmel fordult Kecskemét város tanácsához is s mivel a megszorítás a városra gólja. Mert ez a szerény fiú tud vad lenni, mint egy I farkas és hűséges, mint egy szentbernáthegyi kutya. így áll előttem Móricz Pál. E nivelláló, asszimiláló században meg tudta tartani a maga egyéniségét úgy külsőleg, mint belsőleg. Ott született abban a régi hajduvárosban, melynek széles utczáiba valósággal arany sugárkévében dől be a puszták világossága. Ott született azun a széles hajduportán, melyet még talán a Bocskay kardja hasított ki, s bárhol járt- kelt a világban, lelke el nem szakadt attól a földtől, melyen bölcsője ringott. Csöndes nyári estéken hányszor üldögéltem a vén hajduház oszlopos tornáczán apjával, az öreg Móricz Pállal, s a világ dolgairól beszélgettünk. Bizony az ifjú Móricz Pál odakünn a nagy világban kóborolt, s az öreg urnák jól esett, ha én tőlem hallott egyet-mást bujdosó fiáról. Az öregnek sehogy se fért a fejébe, hogy Palya nem siet haza szülővárosába gazdálkodni vagy hivataloskodni. — Hajtja a vére, hajtja a vére, — mormogott maga elé s aztán az álmos csöndben halkan beszélgettünk tovább. Bevallotta, hogy ő a fiát boldogtalan embernek tartja, mert úgy látszik, nem ott fog meghalni, ahol született. Szerinte ez a legnagyobb szerencsétlenség, ami egy embert érhet. Azóta magam is rájöttem, hogy alighanem igaza van az öreíí Móricz Pálnak. Ha Móricz Pálnak nem volna olyan passzív vagy még inkább szemérmes természete, ha nem volnának neki olyan csökönyös meggyőződései, az írásait nagyon könnyen divatba lehetne hozni. Mikszáth a legnagyobb sikereit a Jó Palóczokkal és a Tót Atyafiakkal érte el, vagyis az úgynevezett etnográfiai novelláival. Hivatott és nem hivatott emberek a szép- irodalom terén roppant kiaknázták a székelyeket, nem egy iró sikereket is mutat föl ezen a téren. De az ilyen sikerekhez még nem elég, hogy megírja az ember a dolgait, a sikert adminisztrálni is kell. Ehhez pedig nagy leleményesség, mozgékonyság, életrevalóság szükséges, ami pedig a mi Móricz Pálunkból meglehetősen hiányzik. Ö csak öntudatlanul ássa ezt a kincses-bányát, melyet a hajdú nép élete tár elénk és szállítja napvilágra az aranyat. Páratlan szeretettel, majdnem rajongással végzi ezt a munkát. Valami erőskezü kritikusnak tarkón kellett volna ragadni ezt az álmodozót, jól megnyesegetni itt is, ott is s öntudatossá tenni alkotásaiban. Akkor alighanem Móricz Pálnak már egy csomó értékes kötete volna a magyar irodalomban. Holott pedig csak az elején vagyunk annak, hogy a közönséggel megértessük, mit kapott eddig és mit várhat még ettől a fiatalembertől. Csökönyös meggyőződése pedig arra vonatkozik, hogy fél a művészi kidolgozástól. Azt hiszi, hogy ezzel eltávozik az igazságtól és meghamisítja a népet. Ö nem barátja a stilizált parasztoknak. így persze a dekadens közönség nem kapván meg a novellisztikus hatásokat, morgolódik. Csak épizlésü emberek fedezik föl benne az értéket. Nem utolsó ezek közül a nyelve, az a deb- recenvidéki magyar nyelv, melyet egyedül ő használ az egész irodalomban s melynek tisztaságát és egyszerűségét, szépségeit a Magyar Nyelvőr már régen fölfedezte. íme a nyelvtudósok már fölfedezték, ideje, hogy az irodalom is messzire kitárja előtte kapuit. Ezzel oly forrást nyitunk meg, melyből sok sok kupa üdítő itallal fogjuk oltani fáradt lelkünk kínos szomjúságát. Szeretném erősen megdicsérni ezt az irótársamat, nem csak azért mert megérdemli, hanem azért is, hogy visszaadjam önbizalmát. Mert az a hibája, hogy amily öntudatlanul alkot, oly öntudatosan agyonkritizálta önmagát. Budapest, október 21. Rákosi Viktor.
