Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
42. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 5. oldal. egyezését adta és ezen állások javadalmazásához 9U0—900 korona államsegélyt engedélyezett. Tudomásul vette a bizottság dr. Künstler kecskeméti kir. tanfel* ügyelőségi kirendeltség vezetőjének, jelentéseit. Cottely Ernő kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt hónapban egyenes adóban 949.247 korona 58 fillér folyt be, mig az előző év ugyanezen időszakában 1,149.449 korona 34 fillér, tehát 200 201 korona 76 fillér a csökkenés. Ez évi január 1-től szeptember végéig 7,251.067 korona 28 fillér, a múlt év hasonló időszakában pedig 5,516.912 korona 58 fillér folyt be egyenes adóban, tehat a többlet 1,734.154 korona 70 fillér. Az adókivetés az összes állami egyenes adókra nézve már befejezést nyert. A múlt hónapban elemi kárt 122 község jelentett be. A közigazgatási bizottság tudomásul vette a jelentéseket és ezzel az ülést véget ért. Levél a lóvasutról. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Csak hosszas habozás után vettem kezembe a tollat. Sehogyan sem akartam a lóvasúti utazó közönség elégedetlen csoportjába jutni. Mert tudom, hogy milyen fontos missiója volt és még ma is van ennek a közlekedési vállalatnak s tudom, hogy a vezetőségének mennyi nehézséggel kell megküzdenie, hogy azt a megközelítőleg is a megfelelő nívón fenntartsa. De ez utóbbi esetről szerkesztő urat tudósítanom kötelességemnek tartom, s kérem vegye a kezébe ez ügyet, nehogy, mint az előre látható, a közönség maga legyen saját bírója. Csütörtökön este történt a dolog. A Budapestről hazatérő közönséggel a jól megrakott lóvonati kocsi elérkezett a József főherczeg-uton levő első váltóhoz. A váltót jelenleg immel-ámmal a lovonati kocsisok javítgatják szabad idejűkben, ahelyett, hogy azt kellő számú munkással rövidesen kijavítanák. A rozoga állapotban levő sinről leesik a kocsi, s a kiásott talpfáju sínre azt visszahelyezni sehogy sem sikerül. Ezalatt megérkezik a többi, szintén haza igyekvő közönséget szállító kocsi, és mert hál’ Istennek a baleset a váltóban történt, ezeknek továbbhaladása szabad, — a megrémült közönség végre felsóhajtva látja, hogy a kocsik a váltó másik ágához hajtanak, s igy ők ma mégis hazaérnek. — De ez csak a látszat volt. — Másképen rendelkezett a jelenlévő felsőbb hatóság. Az összes jelenlévő kocsist leszakította kocsijáról s a kisiklott kocsi beemeléséhez rendelte. — Már 40 perczig küzdött a makacs kocsishad a makacs kocsival — 40 perczig sóhajtozott az álló kocsikon a szegény megtörött közönség. Végre egy kétségbeesett haza igyekvő utas kocsis nélkül akart tovább hajtan), de a könyörtelen kocsisok ezt megakadályozták és kifogták a kocsi elől a lovat. Erre végre a közönség- Den is felülkerekedeit a másik érzés, mit volt mit tegyenek, a hölgyekkel megrakott lovatlan kocsit betolták a faluba s végre az üres kocsit a sínekből kilökték és felbillentették. Megírtam ezt a szerkesztő urnák mert ez a dolog engem elgondolkodóvá telt. Nem a közlekedésünk hiányosságain sopánkodom, hiszen eddig is jó volt az igy is, nem is a szoígálattévő személyzet goromba viselkedése aggaszt engem, hiszen ezt is megszoktuk. Előfordult már, hogy urihölgyeket szidott össze a kocsis, s ezek a szidásba czifrán bele szőtt népies kifejezésektől elpirulva voltak kénytelenek a kocsiról útközben leszállani, hanem gondot okoz nekem az, hogy ha még tovább is megy a közönség házsártoskodása, ismétlődő hasonló ese- iekben az ilyen magatolt kocsikban még valami kárt is tehet s akkor micsodán fogunk utazni, mi lesz a mi kedves tülkölő lovonatunkból ? Szerkesztő urnák stb. Ezt a panaszos levelet kaptuk. Meggyőződtünk igazságáról s kiadtuk abban a bizonyos tudatban, hogy a lóvasut igazgatósága bizonyára orvosolni fogja a hibát, legalább is utólagos rendreutasítással. Mert bizonyos, hogy a forgalom lebonyolítása az első s minden más azután következik; jól czéloz erre a felszólaló is, akinél külön el kell ismernünk a nobilis és méltányos hangot, melyet hasonló esetekben olyan gyakran kell sajnálatosan nélkülöznünk. így lehet orvoslást találni valamire, ha az ember így beszél, nem pedig ha minden második utas viczedirektor vagy akár kocsis akar lenni és dirigálni kezd. Nyilvános közlekedő vállalattal szemben az erőszakoskodást kegyetlenül bünteti a törvény, még akkor is, ha mint most történt a zúgolódó utasnak igaza van. Az igazság pedig mindig érvényesül és érvényesülni fog most is. Disznótor. Csakugyan elmúlt a nyár. Miként az első fecske a tavaszt, úgy jelzi az őszt az első disznótor, a mit csak nagyképűséggel lehet prózainak mondani, lévén a jó disznóságban ugyancsak nem csekély költészet. A „Rákosszentmihályi Vén Fiuk társasága“ volt az első a csatasorban. Az özv. Biróné-féle helyiségben ők tartották az első disznótoros vacsorát, a melyen vendégek is jelentek meg. Hosszú rovat indul meg ezzel a kis hírrel, a toros mulatságok végtelen sorozata, a mely mindenkit érdekel, a ki szereli a jót és kedveli a mulatságot. És ki nem ? A „Vén fiuk“ jól mulattak, jól éltek s ezentúl sűrűn ismétlik meg a kedves mulatságot. A magyar gyártmány sikere. A kispesti állami munkás-telep sodronyfonatos kerítéseire a napokban volt nyilvános árlejtés, amelynek eredménye, hogy az eddig végzett munkálatok alapján az összes idevágó munkálatokat a pénzügyminiszter Haidekker Sándor budapesti sodronyfonatgyarosra bízta, aki ezuttai is a legversenyképesebbnek és legtermelőképesebbnek bizonyult a hazai czégek között. Az elválasztó kerítések kivétel nélkül a csakis Haidekker által gyártott és világszerte ismert szabadalmazott Hungária-sodrony fonatból, mig az utczai kerítések erős vaskeretü sodronyfonatból készülnek. Az ezidőszerint létesítendő kerítések hossza mintegy harminczezer folyóméter és az idő előrehaladottsága következtében felállításukra oly rövid terminus állapíttatott meg, amely mellett igazán csak nagy készült- ségü és jól szervezett gyár vállalkozhatott a munkára. De hát a legjobb kezekben is van a dolog és Haidekker nevével garantáltnak tartjuk, hogy a kispesti telepen a sodronyfonatos-keritések bizonyosan kifogástalanok lesznek. Rákoscsabai levél. Községünkben a villamosvilá- gitás felszerelésére szükséges oszlopokat most állisják fel, igy tehát mégis remélhetjük, hogy még ezen évben meglesz a várva-várt villamosvilágitásunk. Csak végtelen sajnos, hogy ennek következtében a vasúti bejárattól levő utón — úgyszólván egyedüli büszkeségünket — a szép árnyékos fasort teljesen tönkretették, mert a felállított villamososzlopok miatt a fákat nagyban levágták és megfosztották díszüktől, holott elkerülhették volna ezt, ha az oszlopokat a másik oldalon helyezik el. Mint halljuk, az uj községházát rendkívüli díszesen fogják berendezni s az igen tisztelt tisztviselő urak legnagyobb kényelmére, mi bizony elég sokba is fog kerülni, de hiszen ez is a haladás jele; csak adja Isten, hogy az adminisztráczió is uj és a közönség érdekeinek teljesen megfelelő legyen. Bizzunk és reméljük, hogy a tavasszal megejtendő uj választással ez is be fog következni 1 Az újtelepiek részéről sok panasszal fordultak hozzánk; legtöbb azon indokból, mert nem akarja az elöljái óság beváltani azon tett Ígéretét, hogy az ősszel a fasoron kijelölt helyen piaczot létesít, mikor az ottani telkek árusításra kerültek, azzal kecsegtették a vevőket, hogy első sorban a piaczról gondoskodás történik, most már háromszázon felül vannak a házak s igy semmi akadály nem volna a piacz felállítására, de hát hiába könyörögnek, hiába esedez
