Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-15 / 42. szám

XI. évfolyam. Rákosszentmihály, igii. vasárnap, október 15. 42. szám. VIDÉKE TrtRSnDflLrt^és KÖZGfiZöfflSrtGl HETILAP RÁKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A EUDAPEST X. KÉR. RÁKOS! KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP. A RÁKOSSZENTMIHÁLY! fPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-uicza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .......................8 ko t Fél évre............................4 „ Ne gyed évre.......................2 „ EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Vallásos nevelés. Nagyszabású átalakulás idejét éli korunk. A szabadság eszméjének térhódításával megin­dult a folyamata annak a nagy megújhodásnak, mely végső czéljában a szocziálisnak nevezett világrend berendezésének előkészítője. A szoczi- ális eszmék minden téren hódítanak, hogy maj­dan azok a részük, mely ideális értékkel és valódi nemes tartalommal bir, — alapja legyen az uj, eljövendő kornak, az a részük pedig, melyet csupán az emberi gyengeség és jellembeli tökéletlenség ragasztott hozzá, — mint a rostán áthulló kon­koly, ismét le fog peregni róla. Világtörténelmi tanulság, hogy minden al­kotás és fejlődés rombolással jár s a régi romjain kél ki az uj, magasabb, fejlettebb kul­túra. így ma még sok a romboló elem az uj korszellemben is, a melyek rontását méltán tekinti megriadt fájdalommal a mélyebben gon­dolkodó és nemesebb ösztönöket tartalmazó tiszta lélek. Nehéz lenne elvitatni, hogy nem lesz a diadal a jövendőben a nemes szocziálizmusé, de őrületes agyrémnek kellene tartanunk azt a bal­hitet, mintha végleges győzelmében a hit, a haza- szeretet és a család áldozatul eshetnék. A földi élet legnemesebb tartalmát szolgáltató e szent esz­mék megdicsőülten fognak beleilleszkedni abba az uj világba is, mely fejlődni fog, vagy külön­ben romba dől és elpusztul, mielőtt létrejött volna. Az uj eszmék, uj tanok nyomán sok túlzás és túlkapás jut térhez, ami — mint már érin­tettük — éppen az emberi elme és jellem gyen­geségében, tökéletlenségében és az emberi lélek­ben lakozó vétkes ösztönök túlságos számában leli magyarázatát. Meg kell még érni az emberi értelemnek, hogy világrengető eszmék egészséges megemésztésére képes legyen. Az orvossághoz is szokni kell és cseppenként használ, mig fenékig ürítve, halálosan megmérgezhet. Innen van, hogy amit ma szocziálizmusnak neveznek, nemcsak a világ átformálására hivatott nagy eszmék tana, hanem fertőzve van romboló mérgekkel és vétkekkel, amelyek ha túlerőre jutnának, általános pusztulást, veszedelmet zúdí­tanának az emberiségre. Az eszmékre éretlen és lélekben igazán még nem eléggé müveit ember, ki rendszerint tetszelegve szereti magát a „modern“ jelzővel felékesiteni, hogy szocziológusnak, tudósnak, a jövő harczosának lássék, hadat izén a hitnek és vallásosságnak s fájdalom már számtalan példá­ját láttuk a mérgező hatásnak, amely a nevelés­ben és másrészt a köznép soraiban tesz leg­érzékenyebb károkat. A lelkiismeretes és müveit emberek feladata, hogy ezt a szomorú hatást kellő erélylyel igyekezzenek ellensúlyozni s a veszedelem ellen a nép helyes művelésével és különösen a vallásos és erkölcsös neveléssel hathatósan védekezni. Törvényerejű iskolai szabályok kívánják meg, hogy a vallásos nevelés érdekében a tanuló gyermekek vasárnaponként együttesen, testületi­leg vonuljanak a templomba, istentiszteletre. Sok helyen, bűnös könnyelműséggel nem törőd­nek e szabálylyal és elhanyagolják a templomo­zást. Még nálunk is, a hol pedig hál’ Istennek nem lehet sok panasz a lakosság vallásos buzgalmára, Fehér János lelkészünk távozása óta nem fordítottak elég gondot az iskola e fontos kötelességének lelkiismeretes teljesítésére. Ezt a hibát tette jóvá uj lelkészünk Csizmadia Gyula, ki ezzel is és minden cselek­ményével szinte óráról-órára erősiti meg nemes buzgalmába vetett bizalmunkat, növeli lelki­pásztori értéke iránt érzett megbecsülésünket és egyéni tulajdonainak kijáró tiszteletünket és szimpátiánkat. A vallásos nevelés érdekében a következő Lapunk mai száma 16 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents