Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
40. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 5. oldal. előreváltva 2 kor. pénztárnál 2.40 korona. A zenét a gödöllői czigányzenekar szolgáltatja. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és a „Rákos Vidéke'-ben nyugtáztatnak. Rákoscsabái levél. Díszes esküvő folyt le Rákoscsabán f. hó 27-én, délután 5 órakor, a róm. kath. templomban. Petykó József honvédfőhadnagy lépett házasságra Kaal József takarékpénztári igazgató és felesége leányával, Ilonával. A fényesen kivilágított templomot ez alkalommal zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség. A díszes násznépet 18 úri fogat, a fiatal párt pedig egy virágokkal díszített remek gépkocsi vitte. A bevonulás a templomban rendkívüli szép volt: az első sorban — mint czukor-babák — a teljesen fehérben levő Petykó Bandika mint pálczás, kezében a virággal díszített pálczával — és a teljes rózsa színben öltözött kedves kis Kaal Irénke nyitották meg, utánuk a szebbnél-szebb koszorulányok, rendkívüli szép öltözékben, előkelő párok, végre remek fehér selyem menyasszonyi díszben a boldog menyasszony és a disz tiszti egyenruhában levő vőlegény. Dr. Lakatos Kálmán plébánosunk remek szónoki beszéd kíséretében eskette meg a fiatal párt. A gyönyörű és megható harmonium zenét ifj. Merva Ferencz tanító szolgáltatta ; mint házassági tanuk Doromby József és Petykó Róbert az ifjú férj testvérbátya szerepeltek. Este a boldog örömszülőknél Kaal József vendégszerető házánál tartották meg a lakzit. Tartós boldogságot kívánunk a szép frigyhez! 5. E. Megyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága jövő hó 9-én d. e. 10 órakor tartja rendes évnegyedes őszi közgyűlését. A közgyűlés tárgyai ötvoltam, nem képzeltem, hogy mi lehet ennek a vége, máskülönben magamban őriztem volna továbbra is a titkot. Mama kihallgatott, elvörösödött a haragtól és azt mondta: — Nem a te dolgod magadat ilyenekbe ártani, te még nagyon fiatal vagy ... De ez aztán szép példa a gyerekeknek! Anyám nemcsak erényes, hanem igen tapintatos is volt. Hogy botrány ne legyen a dologból, Zinácskát nem egyszerre, hanem lassankint tudta ki a házunkból, mint ahogy a különben tisztességes, de nem kedvelt embereket szokás kinézni. Emlékszem: mikor Zinácska elutazott tőlünk, utolsó pillantása, melyet házunkra vetett, azon ablak felé volt irányulva, amelynél én ültem s biztosítom önöket, uraim, hogy erre a pillantásra mai napig is emlékszem. Zinácska nemsokára Szásá felesége lett, ő az a Nyikolajevna Zinajda, akit önök is jól ismernek. Én csak akkor találkoztam újra vele, mikor már hadapród voltam. Bármint akarta is, semmikép sem tudta a bajuszos hadapródban felismerni a neki annyira kiállha- tatlan Petit, hanem azért még sem tudott velem egészen rokoni módon bánni . . . Sőt még most is, mikor már tisztességes kopaszság fénylik a fejem búbján, hasat eresztettem és igen csendes emberré lettem, ő még mindig kanosaiul néz rám és nem egészen jókedvű, ha néha meglátogatom őket. ügy látszik: a gyűlöletet épen úgy nem lehet elfelejteni, mint a szerelmet . . . Csitt! megszólalt a kakas! Jó éjt uraim. Mylord a helyedre! százon felül vannak s maga a közgyűlés igen népesnek ígérkezik, már csak azért is, mivel ez alkalommal lesz megválasztva, az újonnan szervezett kispesti járás tisztikara is. A városi szolgák uj egyenruhája A tanács elhatározta, hogy megváltoztatja a városi szolgák egyenruháját. Januártól a szolgák sötétkék egyenruhát kapjíeked írtam . . . Úgy szeretnék verset írni Hozzád, Egy szép verset, mi bűbájos, édes, Szép rímekkel ékes. Úgy szeretném kiönteni szivem, Elmondani, édes, fájó titkom, Hogy szeretlek titkon. Hogy bolondos, furcsa az én szivem, Azt szereti, akit el nem érhet, Csak titkon kisérhet. És nem tudok verset Írni Hozzád, Mert mindannyit mind Te hozzád Írtam Mikor érted sírtam. És nem tudnék semmit, semmit írni, Csak egy édes, egy bűbájos nevet, És csak egy szót : hogy az én bús szivem Mindörökre szeret, szeret, szeret. Sehramek Andoi.
