Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-20 / 34. szám
2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 34. szám. midőn átvette a fejedelemséget, élt-halt hazájáért s a keresztény hitért s nagy dolgokat müveit az Ur az ő szolgája által. Ősi pogány hitét s törvényeit kellett elhagynia a magyarnak. Ismerték ők már a keresztény népeket, uj hazájok földjén már voltak keresztény templomok, voltak keresztény rabszolgáik, kiknek rabságukban keresztény vallásuk volt megható vigaszuk, mégis nagy és apostoli munkában és véres ütközetben kellett Istvánnak a kereszt diadalát győzelemre vinni. A pogány dajka karján hallott mesét a keresztény anya ölére tett gyermek könnyen nem felejtheté. Mint Isten küldötte járt népe közt szent lelkesedéssel terjesztve a keresztény vallást. Példás, áhitatos keresztény élet folyt a fejedelmi udvarban, a később apostoli király, nemzete apostola lett. István fejedelem elrendelte, hogy mindenki megkereszteikedjék s a rabszolgák szabadon bocsáttassanak. Országszerte papok járnak s István is a téritők közt van. Tiz püspökséget alapit, templomok, iskolák épülnek s a szerzetesek nemcsak vallásos életre, de irásra- olvasásra s földmivelésre is tanitják a népet. Bölcsességét és államalkotó nagyságát hirdeti; hogy királyi czimet és koronát nem kelet, vagy nyugat császárjától, de a pápától kér, aki lelki hatalmat gyakorol. Az egész országot vármegyékre osztja, a keresztény vallás szellemében változtatja, módositja a törvényeket. Országa védelmére hadsereget állit a nagy apostol, bölcs államférfim Az ezredik esztendő aranybetükkel van beírva nemzetünk történelmébe. István király 38 éves uralmát nagy és fényes tettek hosszú sora jelzi. Nagy volt törekvéseiben, nagy alkotásaiban, szent magánéletében, magasztos a bünbocsánatban, bámulandó jótékonyságában. Nem adta meg az Ég, hogy gyermeke, Imre herczeg munkájának örököse legyen, szentül, ártatlanul szólitá őt magához az Ur, hogy a magyar ifjúságnak példaképe, szószólója legyen. Aztán, miután a Boldogságos szent Szűz oltalmába ajánlotta hazáját, a földi koronát felcserélte az örök dicsőség koronájával. Nagy alkotásai, áldó szelleme ma is népe közt van, szent jobbja, koronája, palástja a magyar nemzet drága ereklyéje. És azóta tiz század tűnt el. Mennyi keservet, mennyi csapást hordozott ez ezer év méhé- ben, ki tudná elmondani. Tatár, török dúlta a hazát s a magyar nép keresztény kultúrájával és lángoló hazaszeretetével mindezeknek ellenállt, mint a tenger hullámai által hányt bástya ellen áll a fenyegető hullámoknak, nemcsak részese, de védője is lett a keresztény kultúrának, a kereszténység ^ nagy családjának. A hit isteni erejéből és erős nemzeti érzéséből vette a fen- tartó erőt, s bár műveltsége kezdetben idegen volt, reá nyomta nemzeti jellegét. A latin hymnusokat felváltják a magyar szent énekek. Krónikásai bár latinul, de magyar szívvel imák. A dicső bajnokok mellett mint fejlődnek a szellemi küzdők, a nemzeti irók, a nemzeti lélek hivatott tolmácsai, a krónikások műveiből mint lesz nemzeti történelem, az elvont tudományokból szívhez szóló elmélkedés, Íróinak felfogása, érzése s előadása minden szellemi műve reá nyomja nemzeti érzése jellegét. A rozsdás lánczot ott látjuk, nemcsak a fényes kard, de az írói toll mellett is, mert a magyar irodalom a magyar szellem kifejezője. A magyar irodalom nemzeti lelkünk tükre. íróink a magyar dicsőséget éneklik, lelkesitnek, buzdit- nak, keseregnek. A magyarnak mindig több volt a vértanúja, mint az ünnepeltje — a honfi fájdalom tette gyakran nagyjai homlokára a babért. Istenhez, hazájához való hűsége tartotta fenn a nemzetet. A test és lélek munkája, hosszú kitartás és önmagához való hűség tartották fenn e hazát. Ó vajha az ősök nagy szelleme töltené be a késő unokák szivét. Istenhez s a hazájok- hoz való hűség, szent lelkesedés vezetné az ifjúságot, a jövő munkásait, nagy eszmék letéteményeseit, mert amint valláserkölcs nélkül nincs emberi méltóság, úgy keresztény erkölcs és honszeretet nélkül nincs valódi kultúra. A magyarnak nincs hazáján kívül hazája. Neki itt élni s halni kell, s szent hite nélkül kultúrájának nincs erkölcsi tartalma, ha már levetette nemzeti ruháját, ne vesse le nemzete jó erkölcseit, ne űzze zabolátlan vétkeit, mert végtére kidől s maga lesz temetője nevének. Isten, király, haza. Ez legyen jelszava minden igaz magyarnak. HÍREK. A király. A király nevenapját a szokott ünnepi istentisztelettel ülték meg augusztus 18-án Rákosszent- mihályoti. A templomot nagy közönség töltötte meg. A középületek zászlódiszt öltöttek. — Ö Felsége szeptember 28-án ismét hosszabb tartózkodásra Gödöllőre érkezik. Mátyásföld*uj elnöke. A Mátyásföldi nyaralótulajdonosok egyesülete augusztus tizenötödikén délután igen látogatott rendkívüli közgyűlést tartott az egyesületi ház dísztermében. A közgyűlést az elnöki tisztség betöltése czéljából hivták egybe és Spett Ferencz dr. ügyvezető alelnök vezette. Spett dr. előterjesztette a választmány egyhangú megállapodását, mely szerint a lemondott elnöknek, Bellovics Imrének köszönetét szavaztak sikeres működéséért s tőle köszönő irat alakjában vettek búcsút, uj elnöknek pedig Antal Gyula szfőv. tanácsnokot, volt egyesületi alelnököt ajánlják megválasztásra. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta az előterjesztést. Bellovics Imre elnök érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében is megörökítette, Antal Gyulát pedig viharos lelkesedéssel emelte egyhangúlag az elnöki székbe. A választás után a közgyűlést rövid időre felfüggesztették és az alelnök vezetése alatt küldöttség ment az uj elnökért.
