Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, ign. vasárnap, augusztus 6. 32. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSfiDflLAí'és KÖZQflZDflSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTnihÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EOYESÜLETj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! fPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ráko s s z ent inih áIy, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 „ Neg yed évre.....................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Élelmiszer hamisítás. Amióta az élelmiszer hamisítások annyira elburjánoztak Magyarországon, azóta a hatóságok mindent elkövetnek a gyalázatos gazságok kiirtása érdekében, a rendőri büntető eljárás életbeléptetése pedig egészen megváltoztatta a régi, laza, ímmel-ámmal kezelt kihágási ügymenetet. Az élelmiszer kereskedőket sűrűn és szorgosan ellenőrzik, a hamisításokat pedig drákói szigorúsággal büntetik olyannyira, hogy számos esetben már arról lehet panaszt hallani, hogy túlzásba esnek a végrehajtó hatalom kezelői és kegyetlenül sújtanak olyanokat is, akik saját hibájukon kívül kerülnek bajba, mint például az ismét eladó kereskedő, aki a legtöbb esetben csakugyan nem keveri a törött borsot borshéjjal, a fahajat aszalt körte kocsányával, a sáfrányt sulypáttal, a mákot beléndek maggal és igy tovább, a már általánosan ösmert reczept szerint. De inkább száz ártatlan szenvedjen, mint egyetlen bűnös meneküljön, mondják rendőri büntető biráink, megfordítván a régi kriminálista elvet, mely egy ártatlan kedvéért száz bűnösnek is kész volt inkább megkegyelmezni. És aki az élelmiszer hamisítások statisztikáját elolvassa, felháborodva helyesli ezt az álláspontot, mely az állapotok türhetetlenségének következetes eredménye. Hiszen a szép Budapesten kivételképen is alig lehet megbízható, tiszta, hamisítatlan élelmiszert vásárolni — méregdrága pénzen. Őrölt paprikát lehet-e venni piaczon, az egykor hires kalocsai kofáktól? A drága rum színét nem kátrány festéktől, a szép sárga tészta nem sáfránytól nyeri-e ? Van-e benne hire-hamva a tojásnak? Holott pedig ezek még ártatlan és veszélytelen dolgok, de hol a sok mérges anyaggal hamisított, természetes alkotó részeitől megfosztott élelmiszeri És — beszéljünk-e a tejről! A tejről, minden gyalázatos hamisítás, csalás és paklizás czentrumáról! Meglehet, hogy a minap már talán közöltük is ezeket az adatokat, de kiáltó példaképen ideiktatjuk. Egy hónapi élelmiszer hamisítás és romlott áru Budapesten: A piaczokon és vásárcsarnokokban marhahúst 859 kilogrammot, borjúhúst 1671 kilogrammot, birka-bárány-húst 1665 kilogrammot, sertéshúst, májat, tüdőt 248 kilogrammot, libamájat 39 i darabot, rákot 4357 darabot, tojást 2495 darabot, halat 145 kilogrammot, zöldségfélét 1121 kilogrammot, gyümölcsöt 9480 kilogrammot koboztak el. Hát még az elöljáróságokon ezrével vett minták, amelyeknek jelentékeny százaléka kifogás alá esik és a kihágási eljárás alapjául szolgál! De a fővárosban legalább mégis elég tekintélyes apparátussal ellenőrzik a méregkeverést, a vegyvizsgáló intézet szakszerüleg dolgoztatja fel a beszolgáltatott anyagot, tehát kideríthet minden titkot, melyet táplálkozásunk eszközei rejtegetnek. De itt, a határvonalon kívül, hol van az a sok vásárfelügyelő, élelmiszervizsgáló intézet és miegymás, hogy testünk épségén őrködnék és gyalázatos megcsalattatásunkat megakadályozná? Nem egyszer szóvá tettük már, hogy a főváros környékének piaczait és élelmiszerárusait megfelelő eszközökkel ellenőriztetni kellene, mert mi sem vagyunk rosszabbak azoknál az embertársainknál, akik a határvonalon belül hajtják álomra fejüket s velünk szemben sem járja, hogy mindenféle pancsot, mérget, drága pénzen megetessenek. Azt a valamikor hires falusi ártatlanságot, vidéki becsületességet pedig nekünk is éppen úgy kell nélkülöznünk, mint a főváros lakosságának, mert hiszen bennünket is ugyanaz a főváros környéki kofaság szolgál ki, mint őket. Ezek pedig kitanultabbak, lelkiismeretlenebbek, furfangosabbak és vakmerőbbek a világ minden hamisitójánál. E téren versenytárs nélkül állanak. Hát, ha bele merik tölteni a Lapunk mai száma 16 oldal.
