Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 24. szám. böztetett elismeréssel nyilatkozóit a kir. tanfelügyelő. Hogy pedig oly kiválóan sikerült volt a gyűlés minden mozzanatában, az elismerés pálmájával Way ind Károly alelnők, helybeli igazgatónak kell adóznunk, ki hallgatag és fáradságos munkájával a műsoron szereplőket toborozta össze. (Rm.) Köszönetünk. A , Rákos Vidéke“ csendes tiz éves jubileuma alkalmából szives olvasóink és barátaink elhalmoztak szerencsekivánataikkal, a melyekért nekik, valamint laptársainknak, melyek szívesek voltak rólunk olyan lekötelező szereteltel megemlékezni, ez utón mondunk szívből fakadó, őszinte, hálás köszönetét. — A szerk. Kossuth szobor Kispesten. Kispest közönsége Kossuth Lajos emlékének szobrot állított, melyet, ma vasárnap, junius hó 11-én délelőtt 11 órakor leplez le nagy ünnepélyességgel. A ünnepély sorrendje: Vendégek fogadása délelőtt 10 órakor a határ-utnál. Ünnepély kezdete pont 1I^\\ órakor. 1. Hymnus. Énekli a Kispesti Dalárda. 2. Varjú Kálmán elnöki megnyitója. 3. Ünnepi beszéd. Tartja dr. Pruzsinszky Pál, a budapesti ref. fheologiai akadémia tanára. 4. Milleniumi Hymnus Langer Viktortól. Énekli a Dalárda zenekarkisérlettel. 5. A községi biró átveszi a szobrot. 6. A szobor megkoszorúzása. 7. Szózat. Eljegyzés. Ifj. Lauer Gyula, a rákosszentmihályi társaság ismert, szimpátikus tagja eljegyezte Spannraft Paulát, néhai Spannraft Ágoston festő, érdemes polgártársunk kedves és bájos leányát, Rákosszent- mihályon. Az eljegyzést egészen zárt családi körben ülték meg s az örvendetes hir csak utóbb került nyilvánosságra. Épités Pestújhelyen. A rohamosan haladó Pestújhely megint megelőzte egy nagy dologgal sok szomszédját. A községi képviselőtestület ugyanis elhatározta, hogy a község hét útvonalát keramit burkolattal láttatja el. A burkoló munkát a Magyar kerámiái részvénytársaságra bízták 360.000 korona költséggel. A község útépítő szabályrendeletet is készített s határozatát most már felsőbb jóváhagyás alá terjeszti. Füárverós. A Rákosszentmihály közterületein a fü kaszálásának jogát ez évre árverés utján értékesítette a község. Az árverést most tartották meg s mint legtöbbet Ígérő Kiss Ferencz lett a bérlő, ki 500 koronát fizet a fűért a községnek. Évzáró vizsgálatok. Az ünnepélyes évzáró vizsgálatok ez évben egész járásunkban elmaradnak. A gyermekeket ismét járványos betegségek fenyegetik s ezért Decsy József főszolgabíró rendeletet adott ki, hogy az iskolai évet nyomban fejezzék be. Ezért a vizsgálatokat is sietve tartották meg e hét folyamán. — Rákosszentmihály on junius 7 én délután volt az izr. hittanvizsgálat, 8-án délelőtt a róm ka'h. hittan 9 én a többi hittan vizsgálat. Kilenczedikén és tizedikén tartották az összes osztály vizsgálatokat, s ezzel befejezték az iskolaévet. A vizsgálatok általában sikerrel folytak le, s nem látszott meg a határidő hirtelen változása. Tüzoltókongresszus. Múlt vasárnap Veszprémben országos tűzoltó kongrusszus volt, melyre az egész országból igen sok tűzoltóság képviselője gyülekezett össze, s vett részt a sikerült, fényes ünnepségekben. Rákosszentmihályröl Krenedits Sándor főjegyző és dr. Keresztes István készültek a kohgreszusra, a kirándulásuk azonban közbejött akadályok miatt elmaradt. Jelenet az állomáson. Furcsa jelenetnek voltak tanúi a minap este a villamos vasutunk utasai. A rákosszentmihályi állomáson egy csaknem Ádám kosztümig levetkezett atyafi ordítozott a váróterem ajtajában torka- szakadtából: — Hol az ágyam? Hova tették az ágyamat? Az utasok köréje gyűltek és a vasúti őr segitsével kiderítették a tényállást, mely annyi, hogy a polgártárs rettenetesen bekapaczitált valahol s a várótermet a saját szobájának nézte. Nem volt benne utas, gyér a világítás, tehát betérvén, annak rendje és módja szerint levetkezett s elkezdte keresni az ágyát. Persze mikor nem találta, dühbe gurult s irtózatos lármát csapott. Nagy- nehezen sikerült felöltöztetni és hazaigazitani a mulatós férfiút. Közlekedésünk. E hét a panaszok hete. Közlekedésünk ellen az elmúlt napokban sok és — fájdalom — jogos panasza volt közönségünknek, melynek nevében kérjük az illetékes igazgatóságokat, hogy gondos és erélyes intézkedésekkel igyekezzenek a hasonló mulasztásokat meggátolni. Múlt szombaton este sajnálatos baleset érte a villamos vasutunkat. Egyik kocsija este kilencz óra tájban a budapesti végállomáson kisiklott és megsérült, egy vezetéktartó oszlopot pedig alaposan meg- görbitett. A baleset alkalmával szerencsére senki sem sérült meg. A helyi érdekű vasúttársaság mérnökei nyomban a helyszínére sereglettek és megtették a szükséges intézkedéseket. A vezeték megrongálódása miatt azonban a vonatok csak a ruggyantagyárig közlekedhettek s a közönségnek odáig gyalogolni kellett. A vezetőség figyelemmel és előzékenyen gondoskodott a közönségről és gőzgépes vonatot rendelt a budapesti állomásra, hogy az ittrekedteket elvigye. A Ferencz József kaszárnyától aztán villamoson folytatták az utat kifelé. Annál nagyobb volt azonban a megdöbbenés a rákosszentmihályi állomáson, a hol a két vagy három utolsó vonatot nem várta meg a lóvasut. Igaz, hogy a baleset következtében nagy késések történtek s az utolsó vonat egy óra körül érkezett meg, de ez nem mentség arra, hogy a lóvasut cserbenhagyja a közönséget, pusztán azért, mert a forgalmi személyzet álmos. Jól tudlak a balesetről, annál inkább emberi kötelessége a vasútnak a közönség segítségére lenni és ez okból a kötelességszegés csak annál súlyosabb. Asz- szonyok, gyermekek gyalog bandukoltak a sötét éjszakában a három kilométeres utón, baleset miatt, hogy egy két kocsis egy órával többet aludhassék. Kérjük a közönség nevében a lóvasut igazgatóságát, hogy ezt a hallatlan esetet a legszigorúbban torolja meg. A hét elején viszont a villamos kedveskedett a publikumnak. A közeledő, de egy fél perczet késő lóvasutra rá sem hederitett, hanem utasok nélkül tovább ment reggel a rákosszentmihályi állomásról, holott rendelet van rá az igazgatóságától — nem is egy, hogy köteles megvárni a lóvasutat, ha csak az még távol nem jár. Reggel, mikor mindenki dolga után igyekezik, gyalázatos eljárás ez. A lóvasut ellen sok az egyéb panasz is. így, bár most már négy kitérője van, mégis sokat ácsorog és késedelmeskedik. Ezen könnyű lenne segíteni, ha a forgalmi személyzet egy kis jóakarattal és buzgalommal teljesiti a feladatát és tudatára ébred, hogy ő van a közönség szolgálatára és nem megfordítva. Pedig, sajnos, erről még kevés a fogalma, különben nem kiabálnának az utolsó vonat közönségére ilyen hangon: .Gyerünk, gyerünk! Álmosak vagyunk.“ Tehát a „szaladó állomáson“ sötét éjjel is fusson a hölgyközönség a villamosról a lóvasutra, mert a személyzet álmos. A lóvasutnak van jövője, ez meggyőződésünk. Meg is fogja állani helyét még a villamos mellett is, — de csak úgy, ha a közönséget, figyelmességével, előzékenységével megnyeri, magához
