Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-15 / 3. szám
3. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 'kerül. Nagyszerű, gyönyörű példáját láttuk: le a kalappal előtte! Végül még a történeti igazság kedvéért is, de meg szivünk szerint is juttatnunk kell az elismerés egy virágos ágát Bugyi Ferencz József miniszteri tisztviselő, rákosszentmihályi polgártársunknak is, ki elejétől végig hűséges kísérője, mozgatója volt ügyünknek a minisztériumban és kitűnő eredménynyel tudta kivívni az illetékes intézők figyelmét és jó akaratát ügyünk számára. A ki Rákosszentmihály történetét valaha híven meg akarja Írni: nem szabad elfelejtkeznie arról a kitűnő szolgálatról, a mit velünk Bugyi Ferencz József villamos világításunk ügyének javára tett. — Nyolcz hónapon belül villamfényes Rákosszentmihály on hálálkodunk derék jó akaróinknak ! HÍREK. Téli hangulat. Mátyásföldön minden csendes. Társadalmi életünk közel a zéró fokhoz. A fecskék őszi költözésével, eltávozik innen a vidámság, az összetartozás érzése is. Csend . . . Téli fagyos csend honolna az egész telepen, ha néhány lelkes tagja a csütörtöki társaságnak, egy kevés mozgást, némi szint, életet nem hozna forgalomba. Mert őszintén szólva, úgy áll a dolog, hogy Mátyásföldön igazán lelkesedni, összetartani csak a nyári melegben tudnak. Ekkor nap-nap után tele a kaszinó; vagy mint egyesek találóan megkülönböztetésül a „Vicze Kaszinót“ „Fórumnak“ nevezték ei. Ez a „Fórum“ ami nyári összejöveteleink kedves helyisége. Ügyeinket, bajainkat eszméinket itt tárgyaljuk le, jtt cseréljük ki, s beszéljük meg minden Mátyásföldre üdvös dolgunkat. Ez a fehér asztal, ez a „Forum“ az a hely, mely minden ellenérzést kiegyenlít; ahol minden mátyásföldi szives meghallgatás, útbaigazítás s fölvilánépszerü és kiváló képességű tagja, a szintén rákossszent- mihályi Nagy Ferencz is községünknek. Ö izről-izre a Sporttelep neveltje s erre máig is, dicsősége közepette is, büszke maradt. A Sporthirlap, ez az ügyesen szerkesztett sportújság, most ami karácsonyi számában felkérte a java labdarugóinkat, hogy Írjanak róla, mint lett belőlük footballista. Nagy Ferencznek, a ki különben elsőrangú birkózó és athléta is, szintén megjelenta nyilatkozata, melyet egész terjedelmében idézünk, minthogy kedves és érdekes adatokat tartalmaz rákosszentmihály múltjára vonatkozólag is. Őt különben most ünnepelték tiz éves labdarugó működése alkalmából svagyezer korona értékű emléktárgygyal halmozták el. íme a Nagy Ferencz czikke: Footbalt kis diák koromban Rákosszentmihályon láttam először játszani, ahol a BTC. egypár kirándulója mérkőzött a Rákosszentmihályi Sporttelep Egyesület csapatával. Nézegettem őket úgy a kerítés mögül (a tetejéről nem lehetett, mint a jó öreg millenárison most is szokás). Nagyon megtetszett a rugdalódzás és ettől az időtől kezdve megszűnt a békesség otthon a családunkban. Kijelentettem az öregeimnek, hogyha nem iratnak be a sporttelepre, akkor úgy elbukom az iskolában az év végén, hogy az egész rokonság arról koldul majd. Az apám és az anyám összetanácskozott és elhatározták, hogyha jó bizonyítványt hozok, úgy a szünidőre beíratnak a sporttelepre. A családi pénztár terhére meg is szavazták a beiratási és tagdijat. Innen kezdve még jobban belefeküdtem a tanu3. oldal. gositásra talál. Tény az, hogy a huszonegyes és pagát elfogásán kívül, legfontosabb ügyeink itt a Fórumon“ intéződnek el a legszerencsésebb megoldásokkal. S ez az összetartás igy tart mindaddig, mig a nyár napsütött melege árasztja el kedvelt telepünket. A mint azonban az első lombhullás zizegésével, az ősz halvány sárga arczával beköszönt, úgy oszlifc-foszlik a forum is. Egy levél, egy nyaraló. S minél lombtalanabbakká válnak a fák, azonképen üresednek meg ami kedves nyaraló fészkeink. A még napsütéstől meleg Ígéretek téli összejövetelekre, lombok sárgultával csak mint halovány nyári emlékek vegetálnak itt amott. A tél beálltával, beáll a fagypont is. S az a néhány Mátyásföld szeretetétől átitatott, megbabonázott „Csütörtökös“ a „Fórumon* elhagyottan gubbasztva, csüggedten sóhajtja: Megint egyedül! Előttünk örökre talánys rejtélyes kérdés marad, hogy azok, akik nyáron át rajongásig szeretnek Mátyásföld fórumán szórakozni, miért nem tudnak az ősz, a tél beálltával, a „téli remetéknek“ a nyári partnereiknek hetenkint legalább egy napot szentelni, annál is inkább, mert ezek az urak nagyon jól tudják, hogy a tél ez „elhagyottjai* a mint nyáron nem, annál kevésbbé számíthatnak télen a Vicze Kaszinobeliekre. No de hagyjuk a rekríminácziókat. Hiszen Iassan-lassan bár, de végre még is beköszönt az uj életet, az uj örömöket hozó tavaszi napsugár. Az annyi válságon, intrikán át meg át szűrt villamos világítás, vízvezeték a mátyásföldieknek évtizedeken át megvalósithatlan álmát, az idei tavasz megtes- tesiíi. Nem álom többé. Nem chiméra. Tény, valóság. Beszélnek az utczákon fekvő csövek, szálfák, az e hónapban még betetőzött gépház. Szóval ez uj évben télen is tavasz van a mátyástöldiek örömtelt szivében. Adjon Isten a múltnál jobb esztendőt! (P. T.) A jegyzők öröme. Pestvármegye községi jegyzői megkapták a harminczöt éves szolgálatot, illetve a har- minczöt évi szolgálat után járó teljes nyugdíjjogosultságot. Jegyzői karunk régen fáradozik már e nagy czélért, melynek elérése manapság minden köztisztviselőnek egyik legfőbb óhajtása. A vármegye méltányolta is a jegyzők törekvését, de a kormány nem hagyta jóvá az újítást éppen azért, mert az állami tisztviselők hasonló kívánságát egyelőre nem lehet teljesítenie. A kérdést most úgy oldották meg, hogy kimondották, hogy a lásba és kijártam a sporttelepre labdát szedni a kapu mögé. A vizsga végeztével hazavittem a jó bizonyítványt és már délután ifjúsági tag voltam. Másnap pedig már játszottam az ifjúsági csapatban a rákosfalvai csapat ellen és megnyertük 2:0-ra. Az első csapat kapitánya, Klimkó Pista megdicsért és a következő vasárnap már az első csapatban játszottam a Törekvés ellen. így kerültem 14 éves koromban az első csapatba. Játszottunk még nagyon sok pesti csapat ellen. Minden csapat szeretett kijönni Szentmihályra, mert minden mérkőzés után az elnökünk, Fischer bácsi jóvoltából annyi hordó sört ittunk meg, amennyi goalt adtunk az ellenfelünknek. Ők tanítottak bennünket footbalozni, mi pedig viszonzás képen, tanítottuk őket — inni. Nekem itt is megvolt a szerepem. Csapos voltam. És bizony jóleső érzéssel gondolok vissza, hogy milyen boldog is voltam, mikor az öreg Kiebi papának és a többi társainak csapolhattam és vittem a habzó korsók tömegét. Még nagyobb volt az örömöm, mikor egy Rambler — Rákosszentmihályi mérkőzésen, ahol Mister (az öreg Stobbe) védte a kaput és én hátvédet játszhattam. Ezen a mérkőzésen sikerült az akkori hires játékost, Hajós Alfrédet úgy szentmihályiasan felvágni, amiért meg is dicsért a „mester“ és este pedig össze- komázott velem a banketten. Biztatott úgy a 18-ik korsó után is, hogy csak igyál öcsém, ember lesz belőled, még pedig footballista. És én megfogadtam a tanácsát. Meg is tartottam a mai napig.
