Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
12. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. Utópités Rákosszentmihályon. A Rákosszentmihály főútvonalának kikövezése ügyeben kiküldött bizottság a jövő hét elején ülést tart, melyet Hauser Gyula biró hivott egybe. Örömmel látjuk, hogy az illetékes körök is méltányolják, ennek a kérdésnek jelentőségét és sür gősségét, a mit éppen a múlt heti első czikkünkben fej tettünk ki. Haraszti Jelűnek Henrik kitüntetése. Haraszti Jelűnek Henrik udvari tanácsost, aki a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek adójának kivetésére alakitolt budapesti adókivető-bizottság elnöki tisztét évek óta közmegelégedésre tölti be, a pénzügyi köz- igazgatás terén szerzett érdemei elismeréséül a király a Ferencz József-rend tiszti keresztjével tüntette ki. Kinevezés. A vármegye főispánja a nyugdíjazás folytán megüresedett gödöllői járási orvosi állásra, dr. Csengery Kálmán tb. járásorvos, gödöllői lakost nevezte ki. Márczius tizenötödike Mátyásföldön. Mint minden évben, úgy az idén is lelkes hangulatban ünnepelték meg a mátyásföldiek a magyar szabadság hajnalát, márczius 15-ikét. A szokásos ünnepélyes szent mise elvégezte után az ünneplő közönség a mátyásföldi vendéglő egyik termében gyűlt össze, ahol a mátyásföldi tanuló ifjúság kiválóbbjai, Földváry Ferencz igazgató tanító által kitünően összeállított műsor szerint rendkívüli lelki élvezetben részesítették az összegyülteket. Az ünnepély különben a következő programm szerint folyt le. 1. Hymnusz. 2. Talpra magyar! Szav. Töttössy István. 3. A márcziusi ifjúság. Szavalta Kiss István. 4. A mi zászlónk. Szav. Puch János. 5. Hogyan jött létre az ércalap. Szav. Bemtháller G. 6. Az ünnepély méltatása Földváry F. igazgató. 7. Magyar dalok. Énekli az ifjúság. 8. Kossuth Lajos neve. Szav. Haulik Elfrida. 9. Damjanich fia. Szav. Dembitz Boriska. 10. Azt dalolja . . . Szavalja Turtsányi Tünde. 11. A honvéd búcsúja. Szav. Mitrovátz András. 12. A gyászruhás asszony. Szav. Füredy Erzsi. 13. Szomorú fűz ... Énekli az ifjúság. 14. Az aranysziv. Szav. Papek Irma. 15. A 48-diki gyerekek. Szavalja: Modrovich Etek. 16. Szózat. Ezután a mátyásföldi szülök áldozatkészsége folytán a mintegy százon felüli ifjúság megvendégelése fejezte be úgy a nagyok mint a kicsinyek részére is felejthetetlenné vált ünnepélyt. Telepengedélyezo tárgyalás. A mátyásföldi vízmüvekhez és villamosvilágitáshoz szükséges telepengedélyező heyszini szemle Decsy József gödöllői főszolgabíró einöklésével, 1911. márczius 14-én, a délutáni órákban tartatott meg. A főszolgabíró a munkálatok további vitelére a szóbeli engedélyt azonnal megadta azzal a kiegészítéssel, hogy azt 4—5 nap alatt a mátyásföldi elnökséggel írásban is tudatni fogja. Ezen kijelentéssel, tehát a nagy mü akadálytalanul haladhat végleges befejezéséhez. Kőbánya - rákosfalvi villamos. A Kőbánya—rákosfalvi villamos vasúti vonalra a kereskedelmi miniszter kiadta az építő engedelmet. Eszerint a vasutat az építés terveinek jóváhagyásától számított egy éven belül meg leéli építeni. Tehát legkésőbb jövőre teljesül a rákosfalviaknak ez a régi óhajtása is. Iskolai ünnepély. A »Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete“ czinkotai árvaházában és nevelő- intézetében, 1911. márczius 15 én délelőtt 11 órakor szép iskolai ünnepélyt tartottak, melynek szépen sikerült hazafias programmját nagyszámú, előkelő közönség élvezte. Halálozás. Báró Feilitsch Arthur nyug. földmivelés- ügyi miniszter édesanyja özv. báró Feilitzsch Feodorné szül. Lukáts Friderika életének 73-ik évében Rákosszentmihályon, Ilona utczában levő nyaralójában e hónap 16-án meghalt. A megbo’dogultat f. hó 18-án szállították Pozsonyba, a hol 19-én temetik a családi sírboltba. Az ipartestület hazafias ünnepe. Rákosszentmihály és Czinkota községek általános ipartestülete szép ünnep keretében tartotta meg márczius 15-ikét a Hausvater- féle vendéglőben. Az ipartestület dalárdája Herein Imre Októberben hazajöttünk s a régi emlékek lavinája rámszakadt. Egy közeli kávéházban láttam kinn a nevét. Tehát itthon van. Egy este mind elmentek színházba, én fejfájást színlelve, otthon maradtam. Lázasan, önkívületben magamra kapkodtam a köpenyem, kalapom s a szobalánynyal elmentem. A kávéháznál megálltam, de hirtelen beküldtem a lányt, hogy hivassa ki Vári prímást. Kijött a másodprimás. Ijedten nézett rám. Azt hiszem ő úgyis tudta a dolgot. — Hol a Béla? — rebegtem. Hideg szél fújt, dideregtem, az ajkamat perzselte a láz. — Nincs itt kisasszony, a menyasszonyánál van, azt hiszem valami vacsorát tartanak. — Eljegyzés! — dadogtam s eszelősen simítottam meg homlokomat — nem kellek én neki, az ünnepelt urilány, eldob egy czigánylányért! A férfi megszánt. — Menjen haza kisasszony, hiszen beteg; majd át adom én az üzenetet. Csendesen ingattam a fejem s kezet nyújtottam s egy forró könnyem rá esett a kezére. Aztán valami fagyos nevetés fogott el s én sürgettem az esküvőnket. A többit tudja. Hű feleség vagyok, de modern; ünnepelt asszony, minden kaczajom gyászharang s csititom, hangos lármával akarom eltompitani lelkem halk panaszát. Maguk dicsérnek, a nők irigyelnek . . . Race asszony, festő feleség, isteni modell, angyal-daemon. Kegyetlennek is tartanak. Igazuk van. Az az egyedüli örömöm, hogy kicsi ifjak, nagy emberek szivét elraboljam. Akárkiét, mindegy. Szeretem ha szeretnek, de én nem szeretek senkit. . . . Bocsásson meg, ha untatom a kesergésemmel, de most nagyon intenzív bennem egy uj fájdalom, Egy hónapja sincs, hogy kocsikáztam . . . Eh, bevallom, egy minisztert akartam meglátogatni, de egy gyászmenet megállította kocsimat. Unalomból megnéztem a koporsó feliratát: „Vári Béláné, élt 23 évet“. Előrehajoltam. A czigányok nagy kara újra rázendítette ; „Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele ...“ Idegesen néztem körül s megpillantottam őt. Fájdalmat, bánatot, lemondást juttatott eszembe megtört alakja. Egy pillanatra találkozott tekintetünk ... a fájdalom mellett ott látszott az arczán a rémület, mint amikor a gyerek este képzelt kísérletet lát. Én hazahajtattam . .. Az asszony elhallgatott. Nyomott csend lett a szobában. Egy kis rokokó óra 4 et ütött s a pásztorlányka s pásztorfiu egy édes, megnyugtató menuetre tánczolni kezdett. Az asszony felugrott és szívből, de olyan bántóan kezdett kaczagni. — Ugye édes barátom, érdekes mesét mondtam el, nagyobb költő vagyok, mint maga ... de csak nem hitte el?! Az iró szánakozva nézte a nevető asszonyt, amint megránduló ajkkal s a szeme szögletén rejtőző könnyel erősité, hogy hazudott.. . egy igaz hazugságot!
