Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
6. oldal RÁKOS VIDÉKÉ jelentékenyen csökken, ha a vidékre megy, viszont a fővárosnak is érdeke, hogy a lóverseny ne menjen vidékre. A kölcsönös érdek megkönnyítette a tárgyalások menetét, de végleges megállapodásra még nem tudtak jutni A főváros és az egyesü et megbízottai a Kere- pesi-ut mentén, a Ferencz József kaszárnya mögött fekvő Ligeitelki-dütőt szemelték ki az uj lóverseny helyéül. Az egyesület 262.000 négyszögöl területet kért azzal a megokolással, hogy csak igy képes közel 1800 méteres egyenes páiyát létesíteni, a mire pedig föltétien szüksége van. A főváros megbízottai először kisebb területet szántak a lóverseny czéijaira, de azután hozzájárultak, hogy az egyesület megkapja a területet, amelyre szüksége van. Három dologban azonban nem tudtak megegyezni. Az egyesület, amely egyike a legjobban jövedelmező egyesületnek, most csak három arany bért fizet az uri- jog elismeréséül. Ilyen föltétellel szeretné megkapni az uj területet is. A főváros azonban nem hajlandó igy elajándékozni a területet, hanem biztositani kivánja a területnek minimális jövedelmezőségét. A főváros azt az ajánlatot tette, hogy a terület leltári értékének, ami a forgalmi értéknek a fele sem, körülbelül négy millió koronának, az első tiz évben a négy százalékát, a 10 — 20 években öt százalékát, a 20—30 években hat százalékát fizesse bér czimén az egyesület. Másik ütköző pont a totalizator. A főváros ugyanis egy konkrét közgyűlési határozat alapjan azt kivánja, hogy az első hely tiz koronánál, a masodjk öt koronánál olcsóbb s a harmadik hatvan fillérnél drágább ne legyen. A harmadik helyen totalizatőrt nem állíthatnak föl, a másik két helyen pedig tiz korona legyen a minimális tétel. Az egyesület ezt a kikötést azért nem akarja akceptálni, mert szerinte a város belevatkozik az ő jogaiba. De nem tud megbarátkozni az egyesület azzal sem, hogy tiz korona legyen a legkisebb tét, mert attól tart, hogy ez csökkenteni fogja a totaizatőr forgalmát. Harmadik vitás pont, hogy mennyi időre kössék a szerződést. A főváros harminc esztendőre akarja átengedni a területet. Tizenöt évig nem mondhatja föl a város, a második tizenöt évben azonban három évi fölmondássa! fölmondhatja. Fölmondás esetén a főváros a szerződésben megállapított föltételekkel kártalanítaná az egyesületet. Ezzel szemben az egyesület ötven évre akarja biztositani a területet, még pedig huszonöt évig fölmondás kizárásával. Ez a három fontosabb eltérés a tárgyaló felek között. Van még más eltérés is, melyekre nézve azonban könnyebben meg tudnának egyezni. A főváros például ki akarja kötni azt i^, hogy a versenypálya nemzetközi jellegű legyen, vagyis minden versenyen részt vehessenek a kü földi lovak is. Az egyesület ezzel szemben azt bizonyítja, hogy ez tönkre tenné a magyar tenyésztést. Valószínű, hogy erre találnak megoldást Egyes nagyobb versenyekre be fogják engedni a külföldi lovat is. Az egyesületnek az uj pálya előkészítésére legalább két esztendőre van szüksége s azért nem halaszthatják tovább a tái gyalásokat. Úgy értesülünk, hogy még ebben a hónapban befejezik a tárgyalásokat s ha sikerül megállapodásra jutniok, a főváros nem tesz kifogást az ellen, hogy az egyesület még egy-két évig a mostani területen maradjon, hogy az uj pályát megfelelően előkészíthesse. Rákoscsabai levél. Mint annyiszor megírtuk, községünkben a társadalmi életet fellendíteni legelső sorban a rákoscsabai társaskör van hivatva. Most örömmel jelenthetjük, végre a kör jelenlegi buzgó vezetősége és rendezősége semmi fáradságot, sem áldozatot nem 8. szám. kímélve mindent elkövet, hogy az eddig annyira nélkülözött társadalmi életünk egészen uj és a nemes czéloknak megfelelő elsőrendű helyet foglaljon el községünk fejlődésében. A pár év előtt dúló egyenetlenségek megszűntek, a kör anyagilag is szépen gyarapodik, könyvtára emelkedik, van már saját gyönyörűen dekorált szinpidja s ügyes vigalmi bizottsága s rendezősége egyik kellemetesebb estét rendezi a másik után, melyet végig élvezni siet községünk egész intelligencziája. A múlt év deczember hó 3.-án rendezett igen szép és élvezetes estély után, e hó 11-én ismét műkedvelői előadással egybekötött zártkörű tánczestélyt rendezett saját könyvtáralapja javára, mely estélye a legfényesebben sikerült és felejthetetlen emléket hagyott a termet zsúfolásig megtöltő intelligens közönség szivében. Kitűnő eszméje volt a buzgó rendezőségnek, midőn ez alkalommal két jeles színdarabot adatott elő, még pedig egyet gyermekek által, s erre Herczeg Ferencz jeles Írónknak egyik legsikerültebb, gyermekek által előadandó „Tolvaj“ czimü nagyhatású színmüvét választotta, mely elé méltán a legnagyobb érdeklődéssel nézett közönségünk. Sietünk kijelenteni, hogy ezen előadás oiy kitünően sikerült, hogy eseményszámba ment. Ebben pedig a főérdem Horváth. Miklósnét illeti, ki időt és fáradságot nem kiméivé, nagy tudásával, szorgalommal képes volt a kedves gyermekeket annyira betanítani, hogy nehéz szerepeiket kifogástalan ügyesség és kedvességgel tudták előadni s a darab nagy hatását és szépségét érvényre emelni. Goldmann Olga a 13 éves nemes szivü Margit szerepét oly művészettel, sze- retetiel és kedvességgel személyesítette, hogy minden szavával magával ragadta az egész közönség őszinte tetszését, és rendkívüli hatást keltett. Sziklay Margit méltó és kedves barátnéja volt Mariska szerepében. Pataky Gedeon a 15 éves Gyurka főszerepében megható jelenetben érvényesítette a szegény fiúnak szerencsétlen édes anyja iránti érzelmeit. Egész fellépése, épen úgy mint Sugár Károlyé a 14 éves Gida szerepében teljesen kifogástalan volt. De legjobban meglepték a közönséget a 7 éves ikrek, Béni és Lenke személyesitői: a vitéz Peiykó Bandi és kedves Kemény S efike bátor fellépésűtek és oly ügyesek és édesek voltak, hogy minden mozdulatuk „mesés* szép volt. A szép előadás meg is tette a kellő hatást annyira, hogy nem csak a gyöngéd nők — de a legkomolyabb férfiak szemében is könnyeket láttunk. A mélyen megható, szép előadást követte Vigh Ferencznének kitűnő vigjátéka „Féltékenyek'melyet immár a nagyok, és pedig a rákoscsabai intelligencziának előnyösen ösmert művész műkedvelői adtak elő. Simonyi Béláné, aki múlt év deczember 3-iki első fellépésében egy igazán szép és szemrevaló huszárkapitányné szerelmes szerepében elragadta a közönség méltó tetszését, ma egy vén, de azért még mindig tetszetős anyós szerepében fejtett ki oly bámulatos művészetet, hogy hangos s folytonos derültségre hangolta az egész közönséget. A mai művészi alakítása még a múltkorit is felülmúlta. Némethy Gyuláné a Rácskay Gyuláné szerepében a tőle megszokott elegáns, kedves és művészies fellépésével rendkívüli hatást ért el. A Róza szobaleány főszerepében Rákoscsaba egyik legszebb és legkedvesebb leánya, Mezey Ilonka lépett fel, aki e nehéz szerepet az ő nagy tudásával, kedvessége és művészetével teljesen érvényre emelte s igy méltán megérdemelte az egész közönség osztatlan elismerését, a tapsokat és virágot. A férfi szereplők egytől egyig ügyesen és jellemzően játszottak. Riháry József, Simonyi Béla, Némethy Gyula és Wessely József annyira gyakorolt és kész művészek a műkedvelői előadásokban, hogy — mint mindig — most is már megjelenésük, ügyes maszkirozásukkal és kitűnő játékukkal folytonos derült hangulatban tartották a közönséget. Az előadás után kivilágos reggelig tartó táncz következett,
