Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
9. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. István 2.—, Diósi Lajos 2.—, Mühlbeck Károly 5.—, Széles József 2.—, Stephanek Antal 1.—, Berger János — .80, Skolnik József 2.—, Visi János 5.—, Réti József 2.60, Szele Sándor 1.—. Beroll Mátyás 2.—, Presinszky András 6.—, Basch János 2.—, Kiss József 5.—, Tóbiás Adám 2.—, Kreicier József 3.—, Nemes Kálmán 2.60, Mihálszky Antal 2.—, Ehmann Viktor 50.—, Prepeliczay Árpád 5.—, Frey József 10.—, Farkas Sándor 3.—, Klein Lajos 3.—, Námer Ödön —.80 Schuster Vilmos 20.—, Ruprecht Gusztáv 1.20, Balló Dénes 4.—, Bartha Sándor 1.—, Táll Ferencz 5.—, Lakatos Zakariás 3.—, Gaál Pál 1.20, Krajcsovics Szaniszló 5.—, Rákosszent- mihályi asztaltársaság 3.—, Szabó József 3.—, Táncz- mulatság alkalmával befolyt vigalmi pénz 3 korona. Eljegyzés. Weisz lgnácz kereskedő, rákosszentmi- hályi községi képviseiőtestületi tag és izr. hitközségi elnök kedves leánykáját, Ilonkát, eljegyezte Rosenfeld Jenő Akosztó községbeli (Ung vármegye) lakos. Érdemes polgártársunk örömében őszintén osztozik egész lakosságunk. f Kraicsovics lgnácz. Mint lapunk zártakor mély részvéttel értesülünk, hónapokig tartó rettenetes halálküzdelem pokoli kínjaitól pénteken hajnalban megváltotta a halál Rákosszentmihály egyik megalapitóját, a Kraicsovics család fejét, Kraicsovics Ignáczot. Kraicsovics lgnácz igen magas kort ért el s megadatott neki, hogy eszes és szorgalmas munkájának gyümölcsét élvezhesse; minden lépését siker jutalmazta egész életén át s ő dolgozott igaz gyönyörrel, fáradhatatlanul. Élete csaknem teljesen összeforrt Rákosszentmihály sorsával, melynek egyik irányitója volt ő maga is. A legelső három alapitó közé tartozott, aki még akkor telepedett ki a Szent-Mihály pusztára, a mikor itt csak legelők és szántóföldek voltak. Eleinte majorságot tartott s a tejgazdaság minden jövedelmét telkek vásárlására fordította s egyre-másra alapította a telepeket. Rengeteg telket adott el magánfeleknek s mig ebből igen nagy vagyont gyűjtött, a pusztát megtöltötte lakossággal s a réteken kultúra fejlődött és a szüntelenül gyarapodó telepek virágzó nagyközséggé tömörültek. Mindebben Kraicsovics Ignácznak maradandó, becses konyát, a muzsika és a szerelem hangulatai ott zsongtak az ifjú és a leány lelkében. S a kis szobácska megtelt az ifjúság sugaraival. A dal hatása alatt egészen ellágyultak. — Ugy-e szép volt? — kérdezte Irénke, amikor befejezte a dalt. — Szép volt, nagyon szép volt — felelte Sándor. És néhány másodperczig hallgattak, nem tudták megtalálni a beszélgetés fonalát, pedig be sok mondani valójuk lett volna, ha szivük sugallatára hallgatnak. Sándor egy darabig belemerült gondolataiba, aztán kotorászott a zsebeiben, keresett egy papirszeletkét. — Mit keres? — kérdezte Irén. — Tegnap egy verset olvastam az újságban, olyan szép volt, hogy kivágtam. Föl akarom Önnek olvasni; megengedi? — Tudja, hogy én szeretem a verseket, különösen a szerelmes verseket szeretem nagyon. Kár, hogy a költők most már nem igen írnak szerelemről. A modern költők már nem olyan szerelmesek, mint Petőfi, vagy Reviczky Gyula. — Ez éppen szerelmes vers. Már meg is van, ezzel közelebb ült Irénhez s kezdte meleg, remegő hangon olvasni a verset: Soha nem vallottam neked szerelmet, Együgyük, bénák, ahoz a szavak, Némán adtam oda a lelkemet, És megcsókoltalak. érdeme volt, habár a közügyek szolgálatában nem is vett közvetlen részt s láthatólag kerülte is az ilyen szereplést. Igen magas kort ért el és szép, nagy, kiterjedt család vette körül s ápolta híven súlyos bajában, mely roppant erejű, hatalmas szervezetét néhány hónap alatt megőrölte s véget vetett egy igen nagyon szerencsés ember földi pályájának. A gyászoló család lapunk zárta után intézkedett a megboldogult temetése ügyében ; — a részvét, a szomorú hir nyomán imponáló módon nyilvánul meg messze vidékünkön. Az ipartestület köréből. Az ipartestület kebelében alakult békéltető-bizottság f. hó 18-án tartotta Krenedits Sándor iparhatósági biztos elnöklete alatt első gyűlését. A gyűlés egyedüli tárgya az alapszabályok megállapítása volt. A majdnem teljes számban egybegyült békéltető-bizottság a bemutatott alapszabály tervezetet minden módosítás nélkül egyhangúlag elfogadta és azokat nyomban hitelesítette is. Az alapszabályokat jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszterhez felterjesztették. Megégett gyermek. Pajkos gyermekek játékának áldozata lett Erdei Anna, Erdei József czipész palotai határúti lakos, 3 éves kis leánya. Ugyanis a réten gyermekek rozsét hordva össze, azt meggyujtották, s a lángoktól a kis leány ruhája tüzet fogott, — mire eloltották, oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy még ugyan azon a napon éjjel meghalt. E hónap 22-én hivatalosan felbonczolták tetemét s azután a helybeli temetőben temették el. Nyilvános elszámolás. A czinkota-mátyásföldi és környékbeli fiatalság által f. évi február hó első napján Mátyásföldön rendezett mulatság összes bevétele volt (túlfizetés is) 434 K. Kiadása 393 K 31 fillér. Maradvány 40 K 69 fillér. — Ezen összeg fele a Magyar gazdaasszonyok orsz. leány árvanevelő-intézet árvái részére, másik fele pedig a mátyásföldi egyesület részére jótékony czélra adatik át. A mulatság alkalmából felülfizettek : özv. Beniczky Gáborné, szül. gr. Batthyány Hona 58.—, Zuckermann Ede 5 —, Veszger József 1.- , Kirschenbaum Kornél 2.—, Modrovits Elek 5.—, Fehér- váry József 5.—, Fridrich István 10.—, Perndi Flóris 2.—, Szeptember, ősz volt, sárgultak a fák, S mi összejöttünk mint két idegen, Az ég már öltött is csillagruhát És est volt idelennt. Egy kert fapadján ültünk szótlanul, — Úgy hangzik, mint egy mese az egész — Vagy mint az álom, mely valótalan Az éjszakába vész. Az alkonyat talán megbabonázott, Hozzám simultál mint hajló virág S szivünkben táncoltak az álmok S a lelkünk muzsikált. És aztán mindent-mindent elfeledtünk, A kertet, őszt s teli alkonyatot S azóta vagyunk olyan szomorúak Oly boldogtalanok. Az utolsó sornál a fiú szeméből két könnycsepp hullott alá. Irén szótlanul lesütötte nagy, sötét szempilláit s a torkát valami fojtogatta. — Ugye, szép Irénke ? — mondotta halkan az ifjú. Irén nem felelt, fejét ráhajtotta a zongorára s két kezével eltakarta az arczát s erős, csukló sirás fogta el. — Miért sir Irén ? és még közelebb húzódott hozzá. Ne sírjon, törülje meg szemecskéit — aztán föléje borult s lágyan megcsókolta a haját.
