Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
52. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. oldal. A kis Jézuska a jászolban feküdt és az állatok ráleheltek. Fejénél állott Mária, József meg a pásztorok. Az égben pedig angyalok hirdetlék nagy csilingelőssel: Glória, glória! . . . És a tévedező, világjáró ember letérdepelt az ablak előtt: keresztet vetett és imádkozott. Ha ma jelképbe kellene állítani ezt a mesét, azt mondanám, hogy az a tévelygő alak nem volt más, mint a kóborló Tudás. Az uj czinkotai ev. lelkész. E hónap 20-án érkezett Zólyomból Czinkota községbe s foglalta el hivatalát Blatniczky Pál ág. h. ev. lelkész, kit hívei nagy lelkesedéssel fogadtak. Budapesten, a keleti-pályaudvarnál számos tagú küldöttség élén dr. Sontagh Antal egyház- felügyelő, miniszteri titkár, ünnepélyesen üdvözölte. A czinkotai vasúti állomáson az egész község, presby- terium, elöljáróság teljes számban várta lovas bandériummal, fehérruhás leányokkal, virágcsokrot nyújtva át az érkező lelkésznek. Megérkezéskor Huszka Gyula főjegyző, egyház Il-od felügyelő üdvözölte, biztosítván a hívei szeretetéről és ragaszkodásáról s örömét fejezte ki, hogy végre beteljesedett az egyháznak az a kívánsága, hogy Blatnikczky Pál lelkészt, mint saját lelkészét üdvözölheti. Az állomásról hosszú kocsisor kíséretében vonult be az uj lelkész a papiakba, hol az iskolás gyermekek élén Zselió Lajos tanító üdvözölte. Hitközségi ülés- A rákosszentmihályi róm. kath. hitközség a héten tartotta évi rendes közgyűlését Kra- tochwill József egyházi és Pálfi János világi elnök vezetése alatt. A közgyűlésen a hívők szép számban vettek részt és nagy szótöbbséggel jóváhagyták a zárószámszámadásokat és elfogadták a jövő évi költségvetést. A közgyűlésen kínos feltűnést keltett Urbányi János érdes hangú és elfogult gyűlölettől gőzölgő támadása a község elöljárósága ellen, mert — szerinte — nem hajtja be kellő erélylyel az egyházi adót. Az elöljáróság nevében Hauser Gyula bíró komoly és imponáló hangon utasította vissza a vádasA basának mindegy, egy óra, tiz óra, ’ fáradság, nyugalom, egy perez, vagy az örökkévalóság. * Széchenyi fia nem lehet renegát. A basa nem mohamedánus, a felesége is keresztény és görög. Csak egy van. De az izlámnak alig van igazabb hive a basánál. Törhetetlenül hisz a törökben, s ,mintaember“- nek mondja. Abdul Hamid nagyobb a szemében, mint nagy Napoleon és olyan tulajdonságokat fedez fel benne, amikről más nem tud senki. Pedig 20 év alatt csak egyszer szólította meg és már 10 év óta nem akar adni neki egy heti szabadságot. Ő felsége talán fél, hogy nem jönne vissza, külföldön maradna. És rosszakat beszélne ő felségéről odakünn, mint ama bizonyos Weisz basa, akit nagynehezen pénzzel, állásokkal lehetett visszacsalogatni, amikor már telepletykálta a világot. Igazolatlanabbá még nem félt Ő felsége. Egy ma született gyermek elárulhatja őt és a palaist, de a basa — soha! Maga a hűség, a hála, a bonhómia. Szeret magyarul beszélni, különösen a gyermekeivel, akik nem értik. A kis Flórika tud egy pár szót és meg is fog tanulni, mert csudálatos nyelv-talentum: az anyjával görögül, az apjával francziául, az iskolában németül és az utczán törökül beszél. De magyarul énekel. Boldog mo solygással hallgatja ezt a basa, mert lelkének poézise és a gyomra, ezek magyarok még tökéletesen. Uzum — lugas alatt, langy szeptemberi estéken — a vérbe s gyászba borult Konstantinápolyban beszélgettünk arról is, hogy miért nem jön haza. A Széchenyi fia idegen kenyéren! Akitől mi csaknem kodást, Pálfi János szakszerű magyarázatokkal nyugtatta meg a közgyűlést, Kratochmll József plébános pedig jóleső tapintattal és tárgyilagossággal bizonyította, hogy a vád távol áll a valóságtól. A közgyűlésnek alig egy-két tagja szavazott a haragvó Urbányival, kinek szerepléséhez már több keserű emlék fűződik az egy házi ügyek vezetőtestületének történetében. Az egyházi adók behajtásával a község kétségkívül szívességet tesz s a hitközségnek sem vált soha hátrányára az az örvendetes és kívánatos jó viszony, mely közte és a világi község között mindeddig fennállott. Ennek fentar- tása és erősbitése lehet csakis a helyes czél, nem pedig az, hogy egy idő óta minden igaz ok nélkül keresik némelyek mesterségesen az ellentéteket s a jó viszony megbontására igyekeznek. Különösen feltűnő ez intelligens és olyan emberek részéről, akiknek szava más ezélzatok szolgálatában egészen más sulylyal bírhatna mint igy, üres patronok visszatetsző sütögetésére áldozva fel. Jubileum. Sárcsevits Betti, a czinkotai leánynevelő intézet kiváló érdemű igazgatója, a héten ülte meg az intézetnél való működésének harmincz éves jubileumát. A jubileumot szép ünnepségek keretében tartották, a melyen a nőnevelésnek e jeles bajnoka eredményes működését példaadóan állították a közönség és szakkörök elé Tiszteletbeli kinevezések Gróf Ráday Gedeon, Pestvármegye főispánja kinevezte tiszteletbeli főszolga- birákká; Gács Rezső, Tóth Kálmán, dr. Katona Lajos, Moskó Rudolf, Szántó Pál szolgabirákat és dr. Bakos Géza tb. szolgabirót; tiszteletbeli aljegyzővé: dr. Wettenstein János és Kund Elemér közig, gyakornokot; tb. tiszti ügyészekké: dr. Lázár Adolf bpesli és dr. Mészöly Pál kunszentmiklósi ügyvédeket; tb. járásorvosokká dr. Grimm Ferencz törökbálinti és dr. Éhrlich Alajos nsgykátai községi orvosokat. A villamos közlekedés kiterjesztése. Még csak a tavaszszal kezdődik meg a budapest- gödöllői és a rákosszentmihályi villamos közlekedés, máris újabb villamosvasúti tervek megvalósulása örvendezteti meg vidémindenünket kaptuk, annak vérét más táplálja! Megalázó, rut gondolatnak is! — Már itt csak megélek a munkám után, excel- lencziás vagyok és hamar tábornagy leszek. Mit csinálnék odahaza? Pedig szeretném iátni Pestet! A szultán kegyelmes hozzám, szép fizetésem van és a kommen- cziót kikapom rendesen. Huszonhat kenyeret egy nap, egy mázsa kávét, mindent, annak idejében még szőlőt is. Nincs jobb dolga a világon senkinek, mint a török katonának... Igen megbízható úriembertől hallottam, hogy amikor a basa ezt mondta: már 3 hónapja nem kapott fizetést és abból élt, társaival, a kegyelmes urakkal együtt, hogy eladta a kommencziót a zsidónak. (Mert ott is van, csakhogy ott görög.) Hallani sem akart arról a basa, hogy rendetlenül kapják a lénungot és amikor megkérdeztem: Igaz-e, hogy nemrégiben a bagdadi adóhivatalnál utalták ki a fizetését, hogy oda menjen érte, ha tud, ha mer? Azt felelte: — Ez rossz viccz. De nyomban rája szép fehérpiros arcza merő vörösség lett, mert hazudni nem tud a basa, ebben nem lett törökké. Ha az európai nagyhatalmak mindenáron fönn akarják tartani Törökországot, nem bánom, én se bánom, belemegyek, legyen. De csak azért ami magyar basánkért. Hogy oly őszintén, erősen hozzájuk tndott csatlakozni, ez az, ez már valami. És ha meggondolom, hogy mily szomorú lenne a szegény basa, ha a szultántól elvennők Konstantinápolyi. Egyelőre maradjon hát csak ná’a, náluk, kettőjüknél.
