Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
51. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. HÍREK. A kath. hitközségi ülés. A rákosszentmihályi róm. kath. hitközség képviselete f. évi deczember hó 19-án, nétfőn délután 5 órakor az Engelbrecht-féle vendéglő külön termében ülést tart. Tárgy: 1. Jövő 1911. évi költségvetés. 2 Hátrálék-ügy. Villamos vasút. A villamos vasút építkezésén e héten is szorgalmasan dolgoztak. A rossz időjárás ellenére éjjelenként sok munkás dolgozott fáklyafénynél, a rákosszentmihályi állomáson, a síneken, — az Ehmann- telepi részen pedig negyven munkás végezte a pályamunkát, a melyre egy-egy szállítmányként tizennégy lóré kavicsot szállítottak a helyszínére. Érdekes, hogy az ideiglenesen lerakott síneken lovak vontatják a lóré- kat. Már eljutottak a Farkas Ignácz-utczáig, a melyet szintén aláásnak, mivel az emelkedés máskülönben igen meredek lenne. Helypénzszedöjog. A rákosszentmihályi piaczon a helypénzszedés jogát évről-évre bérbe szokta adni a község elöljárósága. A jövő évi bérletre deczember 30-án déli 12 órakor lesz a versenytárgyalás, a mely határidőig a zárt ajánlatokat be kell adni a községházán. Bővebbet lapunk hivatalos részében találnak az érdeklődők. Rákoscsabai levél. Községünkben múlt hó 25-én K. Nagy Györgynél történt s múlt számunkban részletesen leirt vakmerő betörés tettesei immár kinyomozva és nagyobb részt már a csendőrség által letartóztatva is vannak. A tettesek czigányok. Községünkben már évtizedek óta lakik egy notórius czigány család, a Raffay Jóska családja, a mely állítólag mint lókupecz működik és saját háza is van. Ez az öreg Jóska czigány, valamint Pista fia a betörést megelőzőleg többször megfordult K. Nagy György házában — mindig akkor, midőn a gazda nem volt otthon s azon ürügy alatt, hogy lovakat akar vásárolni, huzamosabb időt töltvén ott, mig a gazda haza jön — alkalma volt az utczai szobát és az egész helyzetet4 szemügyre venni. Nem volt tehát alaptalan a károsultnak gyanúját, valamint a csendőrségnek figyelmét ezekre terelni. A csendőrség azonban nem mindjárt őket vette elő, hanem kinyomozva Raffayék tem szüléimét. Soha semmi foglalkozásom nem volt, nevem sincs. Meglepetve vágok közbe: — De hát az imént Lipschitznek szólították?! — Igen. De az nem az én nevem. Azt a rendőr urak adták nekem Lipschitz Adolf, igy hívták azt az embert, ki tizenhat évvel ezelőtt mint apró gyermeket talált engem valahol a Duna mellett. Róla neveztek el. Értelmesen, nyugodtan beszélt a szerencsétlen és további faggatásomra elmondta, hogy a mióta csak emlékszik, mindig vagy a kerületi kapitányságokon, vagy a tolonczházba volt internálva. A tolonczházban, apáczák vezetése mellett iskola van, ott tanítják irni-olvasni azokat a züllött embereket, ifjakat, öregeket, kik iskolába nem jártak. Ott tanították meg őt is, de ennek semmi hasznát nem veszi, mert életunt és semmit sem akar tudni a világról. A világ elrúgta őt és semmi teménye nem volt soha, hogy boldoguljon. — Sohasem érzett kedvet munkához, valami mesterséghez ? — Soha. Minek is? Legfeljebb annyit kerestem volna, amennyi nyomorult fentartásomhoz szükséges. Látom idekerült emberekről. Dolgoznak és nyomorognak. Egészen jól érzem magam igy. Eltolonczolni Budapestről nem tudnak, mert senki sem tudja, hogy hol születtem, milyen illetőségű vagyok. távolabbi hozzá tartozóit, végre Budaeörsön megtalálta Raffay Jóska testvér öcscsénél a közvetlen tetteseket, kiknél az elrablott holmi nagyrészét is előkeritvén, a tetteseket letartóztatta s csak ezután került a sor a rákoscsabai Raffay családra, kiknél szintén több elrablóit fehérneműt talált. Itt egyelőre csak a Pista fiút tartóztatták le, kit ma vasraverve vittek el, de valószínűleg az egész família is követni fogja Rákoscsaba legnagyobb örömére és nyugalmára. A csendőrök tehát ez esetben igen ügyes és derék munkát végeztek. A csirke és baromfi lopások azonban még mindig ismétlődnek s már nagyon közel vagyunk a múlt levelünkben Írottak bekövetkezéséhez, mert ime a községházában lakó egyik kisbirónak is ellopták az összes baromfiait. Itt említem meg mindjárt községünket ért azon nagyszerű újdonságot is, hogy mindhárom kisbiránk vasárnap óta rendőr Uj adjusztirungban járnak, mindenesetre elrettentő fegyver lesz — legalább a csirke tolvajok ellen. A képviselő testület tegnap megtartott közgyűlésén szóba jött az uj telepen építendő iskola ügy. Mint már október 2-án megjelent számunkban említettük, Rákoscsaba az utóbbi négy év alatt az újtelepen folytatott nagy mértékű építkezések által oly óriási mértékben növekedett, hogy az 1909—910 tanévben már az összeirt iskola kötelesekből körülbelül 60— 70 et a túlzsúfolt felekezeti iskolák nem tudtak befogadni. Ez a szám a folyó tanévben kétszeresre emelkedett, a felekezetek pedig iskoláikat súlyos terveiknél fogva tovább fejleszteni képtelenek és igy a tankötelesek iskoláztatásáról a község köteles gondoskodni. Kimondotta tehát egyhangúlag a községi képviselő testület, hogy egy kéttantermü, szabályszerű községi iskolát állít fel sürgősen, két tanítói állást szervez és azok megfelelő javadalmazásáról gondoskodik. Ennek czéljából a község már megvett az újtelepen, a legszebb helyen, a „fasorban* megfelelő telket, minthogy pedig a szükséges időre fel nem építhette az épületet; az iskolák a telepen bérházban nyíltak meg. Az iskola épületnek a megvett telken leendő felépítésére vonatkozólag elhatározta a tegnapi képviselőtestület, hogy a 85 ezer koronába jövő épületet felépitteti minthogy úgyis ezen iskola — mint azt a tanfelügyelő megígérte, amint felépül, állami iskola lesz — a képviselő- testület tehát küldöttségileg fogja felkérni a kormányt, — Hát a víztől miért fél ? Hiszen maga iszik vizet. Bort nem adhatnak magának! — A vizet megiszom, soha más italt nem is ízlel tem. De nem ülök bele. Félek tőle, mert egyszer gyermekkoromban valami gonosz ember — talán az apám lehetett — vízbe lökött. Majd belefultam. Szerencsére kieviczkéltem a szárazra. Ez egész gyermekkoromból az egyetlen emlék! A különös embert most közrefogták a rendőrök a többi tolonczczal együtt és a „jörgli“-be (a zöld toloncz kocsiba) helyezték. A Senki bocsánatot kérve, hogy tovább nem beszélhet, illedelmesen elköszönt és beleült a kocsiba. — Ez az ember most a tolonczházban leüli hat van napi büntetését, mondta Toscano kapitány, azután kibocsátják. Még aznap az utczára érve, eldobja ruháját (tekintet nélkül az évszakra) és mezítláb, alsóruhában lefekszik az utcza kövezetére. Nehány perez múlva már egy rendőr kezében van. így megy ez már, amennyire emlékszem, tizenhat év óta. Mit csináljunk ezzel az emberrel? Tébolydába nem zárhatjuk, mert nem bolond. Börtönbe nem vethetjük, mert nem gazember. Mint ő maga is mondja, nem tudják, hogy hovavaló és igy nem sózhatják más község nyakába. Alapos kilátásunk van arra, hogy a szerencsétlen ember élte végéig a rendőrség kenyerén fog élni.
