Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
X, évfolyam. Rákosszentmihály, 1910. vasárnap, november 27. 48. szám. RÁKOS VIDÉKE TftRSflDflL/M'És KÖZGrtZbflSftGI HETILAP RflKOSSZÉNTfllhflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK-EOYES0LET1, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI fPARTÁRSULAT. AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . .... 8 kor Fél évre..........................4 „ Negyed évre ....................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A megalkuvó köztisztviselő. Elmélkedésre késztett Simon Ákos itélőtáb- Iái biró szomorú esete. Az a vagyontalan, fizetésből élő köztisztviselő dobja Simon Ákosra az első követ, akit házbér előtt, váltólejáratkor, a gyerekek beiratása idején, a leánya kiházasitá- sakor, vagy éppen amikor ízetlen hideg vacsora került az asztalra, nem rohant meg a kétség. A kit boldoggá tett a kötelessége teljesítésének tudata és tisztes szegénysége, a mikor választania kellett a között,'hogy vagy egy uj tucza- tott vesz kirojtosodott gallérjai helyeit, vagy a fiacskájának czipőt. Akit a magasabb rangfokozattal és fizetési osztálylyal növekedő társadalmi kötelezettségek a lemondásnak mind fokozottabb mértékére nem késztettek, a ki ezt a lemondást boldogan viselte el! A magyar értelmiség soraiban, első sorban a bírói karban ezren és ezren vannak az olyan erős karakterek, melyek életük hosszán át a lemondásban gyakorolják magukat, utálatos anyagi gondok között élnek s mig száll feléjük a nap minden órájában a kisértés, nemcsak hogy el nem buknak, de még a külszínt is megóvják, még kibiczpénzeket sem fogadnak el. De követ dobni Simon Ákosra! Követelni egy embertársunktól, hogy légy te is olyan erős, fojtsd el te is vaskövetkezetességgel emberi önzésedet, nélkülözz és tűrd el te is tieidnek nélkülözését, mint én, mint mi vájjon jogos-e? Az ember kétféle életet él, az egyiket a világ számára, a másikat befelé, a maga és családja számára. Törvény, szokás, erkölcsi tétel százféleképen diktálják, mint kell élni a világ számára, ezt az életet ellenőrzik, erről felelnie kell hatóságának és a társadalomnak, de az igazi élet mégis csak az, amit magunknak és a mienknek élünk és nem lehet boldog az, aki a másodikat az elsőnek alárendeli. Ez a Simon Ákos nem volt könnyelmű, nagyralátó ember. A pénzt, amit állásának tekintélye és tisztessége rovására szerzett, nem a maga passzióira költötte.. Mint ítélő táblai biró nem élhetett úgy, mint az általa vezetett járásbíróság dijnoka, mert akkor kevesebb tekintélye lett volna, mint igy, amikor egész Battonya tudta róla, hogy kibiczpénzeket fogad el. A szerencsétlensége az volt, hogy nem tudott disztingválni. Nem gondolt arra, hogyha az Írnoka, sőt a jegyzője fogad el kibiczpénzeket, vagy gyarapítja egyéb illegitim, de még mindig szokásos módon a jövedelmét, ez senkinek sem tűnik fel, de nála, aki Ítélő táblai biró rangban van, szemet szúr. Nyomasztó szükségben élt, hogy rangjának megfelelően tudjon élni s ez vitte arra a megalkuvó megállapításra, hogy ami az Írnokának szabad az neki is szabad. Ebben hibázta és ezért bukott. Nem birói hivatás ellen vétett, büntetendő cselekményt el nem követett, de mellékjövedelmeket hajszolt, amelyek egy Ítélő táblai biró nimbuszának ártottak, de amelyek nélkül talán lehetetlenné vált volna a megélhetés. Aki ismeri az életet, jól tudja, nem a bukott, sem a bűnbe esett köztisztviselő typusa Simon Ákos, hanem a megalkuvóé. Aki minél magasabbra lépett a ranglétra fokán, annál súlyosabban érezte a maga szegénységét, mert ha a fizetés ezer koronával emelkedett, a ranghoz méltó megélhetés legalább kétszer annyival lett drágább. Folytonos nyomás alatt állott, az anyagi gondok megpunitották öntudatát és bizonyára példát is eleget látott maga előtt. Igen példát, mert a közhivatalnoki pályán megalkuvó embert eleget találunk Magyarországon. Innen a nagy korrupczió. Simon Ákosnak nem sikerült, ami annyi soknak sikerült. Ezer kivétel ő. A megalkuvó ember nem becstelen, csak nem tud hős lenni. Hős pedig nem sok születik erre a világra. Az államhatalom még csak biztató szóval sem kecsegteti a nyomorúságuk enyhítése érdekében mozgolódó alkalmazottakat. Ä nagy közvéleménynek azzal szúrja ki a szemét, hogy leLapunk mai száma 14 oldal
