Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, 1910. vasárnap, november 20. 47. szám. RÁKOS VIDÉKE KÖ2Gfl2bflSflGI HETILAP RfiKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. * MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOS) KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET} Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a Rákosszentmihály! sporttelep, a rákosszentmihályi IPARTARSULAT, az anna-telep egyesület, a polgári dalkör és a RÁKOSSZENTMIHÁLYI kerékpáros kör hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ....................8 kor Fé l évre ... . . 4 „ Negyed évre ..... 2 , EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Csak jót! Már a rómaiknak példabeszéde volt, hogy a halottakról vagy jót vagy semmit. Ez az évezrednél régebbi példabeszéd azonban csak a közízlés oltalma alatt áll; ellenben a törvény szigorúan parancsolja, hogy cselédeink szolgálati könyvébe rosszat, még ha igaz is, beírni nem szabad. Hogy ez mire vezet, kétségbeesve olvasom. Közelünkben, egy kis mezővárosban történt, hogy a gyógyszerész cselédet fogadott. A cseléd jó magaviseletnek látszott, a gyógy- szerészné reá bízta gyermekeit is. S mikor az édesanyja szombaton megfürdette kis gyermekeit, éktelen ütések kékes vérfoltjaival voltak azok borítva. Mindezt a Zsuzsi csinálta. S mikor a gyermekeket arról faggatták, hogy miért nem mondották meg a durva bántalmaztatásokat, azt mondották a gyermekek: mert a Zsuzsi tüzes vasat melegített s azzal ijesztgetett, hogy megsüt, ha szólni merünk. Bestiális kegyetlenségeket követett el a cseléd előbbi gazdájánál is, s kitudja, hogy a némber mily bűnökkel terhelte lelkét, betolakodva családi szentélyekbe! Hogy az eféle szolgálóleány reá van szabadítva a családokra és tovább kegyetlenkedhetik valami sötét, mániákus, beteges hajlam kielégítéséül, az nyilvánvaló. Hiszen őt megbélyegezni nem szabad, tiltja humanitásunk s e szerint a cseléd könyvébe csak jót lehet beírni, amit elkövetett, nem szabad. Nem irta be, a gyermekei vérfoltjait látva, a gyógyszerészné sem. A tolvaj, az őrült, a vérbeteg reánk van szabadítva és a humanizmus jegyében a magunk kárvallásával, a reánk zuduló betegségből kell megállapítani, hogy akit családunkba befogadunk, azzal kész veszedelem egy levegőt szívni, egy fedél alatt élni. Nem, nem, a cselédtartónak meg kell adni a jogot, hogy embertársai okulására bizonyos körülményeket a cseléd könyvébe beírhasson és ne törvény kényszerítse hazudni vagy bűnös hallgatással embertársaira csapást, végzetes bajt mérni. Másfelől bizonyos dolog az, hogy a jó cselédet nevelni kell. És a nevelés eszközei: igazság és méltányosság. Már régen meg van állapítva, hogy jó gazdasszonynak, jó gazdának nincsen rossz cselédje. Bizonynyal a bánásmód az az arkanum, mely hozzá vonza a jókat. Nem tudunk, a cselédkérdésről Írva, eltekinteni attól az üdvös kezdeményezéstől, melyet a földművelésügyi minisztérium indított meg a hűséges gazdasági cselédek és munkások becsvágyának fokozására. Egy évtizede, mióta ez a minisztérium minden vármegyéből nehány gazdasági munkást és cselédet dicsérő oklevéllel tüntet ki és 100 K.-val meg is jutalmaz. Ez a mód alkalmas volt arra, hogy a hűség és odaadás érdeme elismertessék és ekként a régi udvarházakban tapasztalt cselédi virtusok a modern életben se vesszenek ki végkép. Nagyon kívánatos lenne, hogy a becsvágy fokozására a házi cselédek sorában a jutalmazásnak ez a módja alkalmazásba vétessék. Szintúgy helyes lenne, ha az állami gyermekgondozás és nevelés cselédképző iskolákkal bővülne. Minden esetre azonban legszükségesebb már az, hogy a cselédkönyvbe legyen szabad nem csupán a jót beírni, hanem mindazt,, amivel másoknak Lapunk mat száma 16 oldal
