Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 46. szám. csak nem szenvedünk hiányt, hanem igen előrehaladott állapotban vagyunk. Takarékpénztár, hitel- és fogyasztási szövetkezet és a többi más hasonló intézményünk kitűnő fokmérője fejlettségünknek. Van már tűzoltóságunk is, esztendőre megerősödik és gyakorlati kiképzése is tökéletessé válik. Elvben, fájdalom, ma még csak elvben megvan a pályaudvarunk is. Nincs okunk feltételezni, hogy esztendőre a valóságban is meg ne legyen és e fontos és régen nélkülözött tényező is ki ne egészítse átalakulásunkat. Nem folytatjuk. Nagy vonalakban elénk rajzolódik ezekből is átalakuló jövendőnk csábos képe, melyet teljessé tesz a környék átalakulása is, közvetlen szomszédainktól kezdve a lóversenytérrel, uj szent Rókus kórházzal benépesített Kerepesi-utig. Uj korszak küszöbén állunk tehát; villamos berendezéseiről elnevezhetjük villamos-korszaknak a mi szükebbkörü, saját külön életünkben. Sok jót, szerencsét, boldogulást reméltünk tőle és bizonyára nem ok nélkül. Sőt emberileg valószínű a teljesedése annak a reménységünknek is, hogy a villamos korszakunk el fogja pusztítani a jelenünkön rágcsáló betegségek baczillusait is. Ott keletkeznek ezek rendszerint, ahol a családias telep tulfejlődvén a maga keretein, megalakul a meggyarapodott népességű község, melynek közönsége részben még éretlen a közéletre s mig ki nem forr, gonkolkozása meg nem tisztul és meg nem sűrűsödik, mig a válogatatlanul magához bocsáj- tott és reátapadt nem kívánatos és sem községi, sem társadalmi közéletre nem alkalmas elemektől meg nem szabadul, — addig rendes, békés, összhangzatos, tiszta közéletet teremteni képtelen. Ezt a beteges és dicstelen állapotot meg fogja szüntetni a villamos korszak, mely uj tömeg előtt nyitja meg községünk kapuit. A községünkét, mely azilumszerüleg gyarapodott meg, a mi nem szégyen, mert eléggé gyakori dolog. Eredetileg Róma is menedékhely volt és Rákosszentmihály mélyen megsértődnék, ha lakosságát a Róma alapitó közönségével összehasonlítanánk. Eszünkben sincs, csak képzeletesen említettük a menedékhelyet. De bizonyos, hogy azok a „kívánatos elemek“, melyeknek jelenlétét I eddig sajnálattal és kárvallottan nélkülözzük községünkben, a villamos korszak kapuján keresztül fognak végre betódulni. Olyan tömeget várunk, amelynél felhasználatlan ingatlanainkat érdemes módon értékesíthetjük s amelyben megtaláljuk az életfentartó erőt, mely községünket továbbemelni képes. Amely átalakítja a kicsinyeskedésben kéjelgő, korlátolt felfogást minden téren, felülemelkedik a kisvárosi — hogyha nem falusi — czivakodó szellem színvonalán és egészséges, erős, dologra kész és képes, modern, városias jellegű közéletet teremt, mely a becsületes alapvető munkát a régi becsületes szellemben tovább folytatja és majdan betetőzi. HÍREK. Miksó István kanonok. A király Miksó István tiszteletbeli kanonok, szomori esperes plébánost, a pozsonyi társaskáptalanban kanonokká nevezte ki. A nagyérdemű, kiváló főpap, Miksó Imre ny. miniszteri számtanácsosnak, a mátyásföldi társaság közkedvelt tagjának testvére és a rákosvidéki közönségnek is nagyra - becsült ismerőse, ki szabad idejét Mátyásföldön szokta 1 T A R C Z A. D J Budapesti magyarság. — A magyar tárczákból. — Irta: Bérezik Árpád. Társaság van együtt. Csupa budapesti asszony, akik a magyart, németet, francziát, meg angolt úgy keverik össze-vissza, hogy valóságos gyönyörűség! A társalgás nagyon „gemütlichül* folyik. Ella épen azon panaszkodik, hogy a nagy „durcheinander* miatt, mely nála uralkodik, ő még nem „mitmacholha- tott" semmit, bár több helyütt „beántagolta“ magát, a mikor Bajai Sárikának feltűnik uj kalapja és megkérdi, kinél vette ? „Itt schräg vis-a-vis a Durchhausban Kalán Mórnál.* — Nagyon „reitzend“ áll. Olyan „duftig!“ „Pedig nem is uj. Csak úgy „czurichtoltattam.“ ~ En is hozzá megyek, eddig Weisznál dolgoztattam, de az annyi „gschichtnit* csinál és egyáltalán nagy „Reisser.* Viola nagysám nevetve vetette oda : És úgy néz az embert, hogy szinte „unheimlich.* Ella folytatja: „Igaz, kissé „begriffstützig“ s ez néha szinte „unbehaglichchá“ válik. De az ilyet én „mit in den Sauf nehmolok*. Azt gondolom, ne kívánjon az ember többet, „nur was recht und billig 1“ „Drága is ő kelme“ vágott közbe Viola. — Olyan „Kundschaftokhoz“ van szokva, akik nem nézik semminek az árát, á tout prix csak „was gut und theuer ist.“ De mikor én azt mondtam neki, hogy drága, egészen „beleidigt“ volt. Erre az egész nötársaság kikezdte Weiszt és tiszta szívből „simfölte.“ — Ez az ember „svindler durch und durch.“ „És ha szólsz, mir nix, dir nix, elkezd aufbegehrolni és bissig lesz.“ — Kereskedőben überhaupt nem szeretem a nase- weisságot. Én csak olyanhoz megyek, aki „anständigül* viselkedik. Gyönyörűséggel hallgattam ez a nyelvet, a budapesti „szalonnyelvel“ Magyarságom csak úgy hízott bele! Mindnyájan magyar hölgyek . . . némelyik vidékről is került fel .. . de már megtanulta ezt a nyelvjárást! Észre sem veszik, hogy a mi édes szép nyelvünket „elsandlirozzák*. Mintha nem is tudnának
