Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
45. szám. rákos vtdeke 3. oldal. menyasszonyt tömegesen keresték fel tisztelői szerencse- kivánataikkal. Pestvidéki esküdtbirák kisorsolása. A pestvidéki törvényszéken hétfőn délben sorsolták ki a november 28-tól deczember 10-ig terjedő esküdtbirósági ülésszakban bírói tisztet gyakorló esküdteket. A kisorsoló bizottság elnöke Rónay Kamill volt. Tagjai a törvényszék részéről Sz. Kiss Gyula táblabiró és dr. Almássy Antal törvényszéki biró voltak. Az ügyészséget dr. Gaál Endre kir. főügyészi helyettes, a pestvidéki ügyészség vezetője képviselte. Kisorsoltalak a mi vidékünkről rendes esküdt- birákul : Koszta Szilárd számtiszt (Ujpesi), Péterffy Tamás lapszerkesztő (Rákoscsaba), Utri Máté Emil föld- birtokos (Kispest), Perényi Antal pénztáros . (Újpest), Benkovits Imre takarékpénztári hivatalnok (Újpest), dr. Győrbiró Szilárd droguista (Újpest), Emmerling Rezső közgyám (Újpest), Kanizsai Mór nyugd. tanító (Újpest), Dániel György építész (Rákosliget), Rosenstein Károly gyárigazgató (Erzsébetfalva), Baller Sámuel gyárfelügyelő (Erzsébetfalva), Müller Jenő gazdatiszt (Csömör), Somogyi Géza nyug. igazgató (Kispest), Wagner Jenő lapszerkesztő (Újpest). Helyettes esküdtek lettek: Deutsch Ignácz bérlő (Péczel), Kocsány Gyula számtiszt (Újpest), Hesz Károly háztulajdonos (Újpest), Debreczeni Salamon ügynök (Erzsébetfalva), Borzsenczky József fényképész (Újpest), Huber János magánhivatalnok (Újpest). Halálozás. Özvegy Csapodi Józsefné, Bauer Mária, a Budapesti Hírlap dolgozótársának, Csapodi István dr. egyetemi professzornak édesanyja, október 28-án életének nyolczvanhatodik, özvegységének tizenkettedik esztendejében elhunyt Szőílősgyörökben. Temetése október 30-án délután három órakor volt a somogymegyei szőllősgyöröki temetőben a római katholikus egyház szertartása szerint. Az engesztelő szentmise áldozat hétfőn reggel volt a szőllősgyöröki plébánia-templomban. A nagy kort ért matróna, miként a halotti jelentésből kitűnik, nagy kiterjedésű családnak volt áldott középpontja: tiz élő gyermek, harminczhárom unoka és húsz dédunoka gyászolja elhunytét. Uj vasúti vendéglős. A gödöllői vasúti vendéglő bérletét évi 2000 korona bérért Demusz János nyerte el 7 pályázó közül. Villamos világítás. A rákosszentmihályi villamos világítás ügye gyors léptekkel halad előre. Székely György dr. vármegyei főügyész, elöljáróságunk kérelmére átvizsgálta a Phöbusz vállalat szerződésének tervezetét. A főügyész igazán lekötelező szívességet tanúsított községünkkel szemben, midőn a hatalmas munkát alig néhány nap alatt rendkívüli szaktudásának teljes érvényesítésével a legalaposabban elvégezte. Örvendetes eredménye ennek a felülvizsgálatnak, hogy a főügyész a Phöbusz ajánlatának feltételeit rendkívül kedvezőeknek nyilvánította és a szerződés tervezete ellen semmi lényeges kifogást nem tett. Volt néhány apróbb észrevétele, amelyeknek megfelelően a szerződést átjavitotta, a Phöbusz-väHalat pedig már ki is jelentette, hogy a módosításokhoz hozzájárul. A szerződést most már a községi képviselőtestület a legközelebbi napokban aláírja. A jóváhagyó közgyűlésen Székely György dr. főügyész is megjelenik. Baleset. Könnyen végzetessé válható baleset érte e hó 26-án d. u. 3 órakor a besnyői utón Szabó Aladár gödöllői kir. telekkönyvvezetőt. Az országúton haladt, mint naponta rendesen szokott hazafelé kocsiján, midőn az egyik hámtartója eltörött. A ló megijedt és a kocsit az árokba döntötte A kocsis súlyos fejzuzódásokat szenvedett, a telekkönyvvezető azonban csak könnyebben sebesült meg, ami annak köszönhető, hogy a veszedelmet észre véve, a kritikus pillanatban leugrott a kocsiról. Feltalálók akadémiája. A nemesszivü czinkotai grófnő, Beniczkyné Batthyány Ilona áldozó készségéből és védnöksége alatt nemrégen alakult feltalálók akadémiája napról-napra erősödik és fejlődik. Ez az érdekes intézmény szövetkezeti alapon a magyar feltalálók boldogulását akarja elősegíteni. Erkölcsi és anyagi támogatásban részesít olyan magyar embereket, kik valami találmányukat pénzbeli és egyéb eszközök hiányában tető alá hozni és értékesíteni képtelenek. Alig kezdette meg működését az uj intézmény, máris seregestül keresik fel a feltalálók és egész csapat szabadalmat nyertek már el a segítségével. Az ügyeket Baán Jenő vezérigazgató vezeti nagy műszaki segédlettel. Most azt tervezik, hogy Czinkotán, a grófnő telkén hatalmas gyártelepet létesitenek, arra a czélra, hogy ott találmányokkal kísérletezzenek és a bevált találmányokat mindDávidka arczán is ilyen hervatag piros szín hulladozott ki, mint tűnő vizfénye az élet napjának. Ereje fogytával naphosszant az eperfa alatt üldö- gétt a beteg czigány s őszi alkonyaikor maga busked- vére hegedülgetett ... A közönyös járókelők neszezve állottak meg az utczán olyan megkapó volt a hegedű mélységes bugása, zúgása. . . . Hegedült, hegedült a púpos czigány . . , Nesztelenül ereszkedett alá a daruszürke szárnyú alkonyat. Felhők torlódtak. Sárga falevél csapódott reszketős kezére. Összerezzent a czigány. Fejét felemelte. Égő szemmel neszelte a homályt; mert hangokat hallott! De micsoda hangok voltak ezek? A kerítésnek különös árny alatt suhant el . . . Talán ez szólította volna azon a csodálatos hangon? Megborzongott a beteg czigány teste. Nyik- kant a hegedű húr. Földre ejtette a vonót . . . Zsibbadozva emelkedett fel . . . Mintha nyomon követték volna? Hangok búgtak, bódult feje körül. Sötét madarak csapkodtak feléje. Selyem lágyszárnyak simultak lázas forró arczához . . . Dávidka felbukott a pitvarajtó küszöbén. — Anyám! felherdült a czigány. — Mi áz! Fiam, mi bajod? — A vén czigány - asszony és a barnaszemü fiatal mátka karjokra emelték Dávidot. A férfinép már a fogadóban muzsikált. A sutban még vicsogtak a rajkók . . . Áz omlatag dunyha alatt is hánykolódott a czigány, — Anyám ! S te barnaszemü fiatal czigányasszony, kedvesem, — ma halok meg. — Fiam . . . — Galambom ne beszélj ilyent! Dávidka íápászkodni kezdett. Mátkája derékon ölelte. Anyja riadtan kérdezte a fiút: — Fiam! Hová ? Kerekre nyílt a czigány szeme. A szoba sarkában olyan mélységes Sötétség borongott . . . Lázas szavak szakadoztak fel ajkáról. — Ott . . . kint az eperfa alatt, midőn hegedültem . . , Hallottátok ? . . Én láttam is! Az utczai kerítésnél suhant el . . . Dávid! Dávid ! nevemen szólított. Kicsoda volt ez? Hová tűnt el? Miért hivott engem? S azok a madarak is a pitvarajtónál ? Hallottátok ? . . . Meghalok. Ma halok meg. Anyja és mátkája babonás félelemmel hallgatták a beteg czigányt. Dávid fáradtan dőlt vissza a párnájára, elszende- rült a beteg czigány. Midőn mély álmából felébredt, éjszakai szél rezgette a papirossal ragasztott kis ablakot. Felsóhajtott a czigány.
