Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, 1910. vasárnap, november 6. 45. szám. ß VIDÉKE TflRSflDflLnKés KÖZGRZBflSAGI HETILAP RÁKOSSZÉNTttlhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLD! NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOS) KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁG! EGYESÜLET, Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a Rákosszentmihály! sporttelep, a rákosszentmihályi IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákos sz entmlhály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kor Fé l évre..............................4 „ Negyed évre........................2 , EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Ismét a „drága hús.“ (V.) Hogy mi lesz közönséges élelmezési kérdésekből, ha azt a politika veszi kezelése alá, most láthatjuk megható és megdöbbentő módon. Semmi kedvünk kiengedni azt a kérdést a maga köréből és mert semmi bizalmunk sincs abban, hogy a husdrágaságot meg lehet szüntetni tiltakozó menetekkel; hagyjuk csak ezt az unott formáját az eszme propagálásának, Bécsnek. Most előrántják a húst. Pedig az általános drágaság között, nem is a hús az elviselhetetlenül drága. A nagy kalap, a boa, az utitáska- szerü ridikül mindezeknél drágább. Drága a lakás és holmijai, a bútor, a ruha. Az élelmiszerek szertelen drágaságára csak azért figyelünk ma jobban, mert az általános drágaság közepette, nagyon szőrit a — csizma. Azt mondják, hogy mi mindent kifelé viszünk. A gazdák Bécsbe szállítják a hízott ökröt, azért drága minálunk itthon a hús. De hiszen Bécs jajgat leginkább! És kiabál az argentiniai husért, amelynek első próbaszállitásánál kitűnt kettő : az egyik, hogy az argentiniai hús élvezhetetlen, másik pedig az, hogy csak négy fillérrel olcsóbb a bécsi mészárszékeken jegyzett leves- húsnál. Az argentiniai hús tehát már befagyott. Aligha fogják törni érte magukat az emberek Bécsben se. De hát hogyan állunk húskivitelünkkel ? Mindössze 421.642 szarvasmarhát vittek ki a múlt évben hazánkból. A kiviteli többlet értékben 28 millió korona. De már előre jelezhető, hogy a kivitel ebben az évben nem fog növekedni, mert tenyésztésünk az évek óta mutatkozó takarmányhiány miatt visszaesőben van s most a földművelésügyi minisztérium programmja is az, hogy a gazdáknak tenyésztésüket kell szaporítani, nem a mészárszékek számára állatot nevelni. Friss hús, leölt szárnyas és szalonna kivitelünk a múlt évben kiviteli többletet mutat. 38 milliónál többet, mint az előtt öt évvel; de ez természetesen a fejlődés és a nemzeti többtermelés számlájára Írandó. Ez az emelkedés éppen nem okozhatja a drágaságot. Legjobban az argentiniai hús bécsi első vásárja mutatja, hogy a hús termelés oly drága, hogy még az állattenyésztésében extenziv Argentina sem tud velünk árakban az ő fogyasztott húsával kon- kurrálni, ha csak veszteségre dolgozni nem akar. Már pedig feltehető, hogy a milliárdos hajóvállalat a mézes-mázos madzag ismert elvénél fogva az első bécsi szállítmány árát fölemelte volna, ha világos veszteség nélkül tehetné. A megélhetés viszonyai a kereset arányában igazodnak. Ha betekintünk a 30-as évek városrendészeti piaci árjegyzékeibe, nálunk a városházán is vannak erről jegyzőkönyvek, mikor a tanács a mészároscéhhel megállapította a font hús árát, elképedtünk, hogy micsoda olcsón éltek akkor az emberek I Mi volt akkor egy font hús ára? Es mégis, bizony akkor sem főtt minden polgár fazekában más, mert az — drága volt. Az egy sein forint, egy váltó forint, sok volt akkor egy magyar fontért, mert a váltó forint (40 krajczár) akkor óriási summa volt. Más a mai korunk szociális kívánsága. A keresetnek megfelelő alkalmazkodása a piaczi drágasághoz. Megfizetjük mi azt a sok pénzt Lapunk mai száma 16 oldal,
