Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

44. szám. rákos vtdéke 3. oldal. Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének czin- kotai leánynevelő intézetét. Sárcsevits Betti igazgatónő fogadta és kalauzolta a miniszteri tanácsost, aki apróra megtekintette az intézetet és a látottakról teljes meg­elégedéssel nyilatkozott. Bor ellenőrök. A földmivelésügyi miniszter a bor­hamisításnak és hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1908. évi XLVII. t.-cz. 63. §-a alapján Heves vármegye és Jász-Nagykun-Szolnok vár­megye területére, Nits István központi szőlészeti és borászati felügyelőt (székhelye Szekszárd) Nógrád, Zólyom, Liptó és Árva vármegyék területére, Bernhardt Rezső szőlészeti és borászati felügyelőt (székhelye: Sopron) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének abonyi alsó, alsó dabasi dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi, kis­kunfélegyházi, kunszentmiklósi és nagykátai járásai, továbbá Kecskemét thjf. város, Csongrád vármegye, Hódmezővásárhely thjf. város, Szeged szabad királyi város, Békés vármegye és Csanád vármegye területére, Sólyom Albert szőlészeti és borászati felügyelőt (szék­helye Budapest.) Murányi-utcza 61. sz. Pest-Pilis Solt- Kiskun vármegyének biai, gödöllői, monori, pomázi, rácz- kevei és váczi járásai, továbbá Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város területére, Csiszár Zsigmond szőlészeti és borászati felügyelőt (székhelye: Szilágysomlyó) Borsod vármegye, Miskolcz thfj város, továbbá Gömör és Kishont Szepes és Sáros vármegyék területére. Márton Dénes szőlészeti és borászati fel­ügyelőt (székhelye; Pápa) az idézett törvény rendelke­zései alá eső italok ellenőrzésével bizta meg. Tűz a templomban. Paulovits Mihály kerepesi lakos templomszolga folyó hó 15-én a kerepesi templomban megtartott mise után a gyertyákat eloltogatta s a tem­plomból távozott s ugyanaz nap déli 12 órakor amint a templomba ment észrevette, hogy az oltár ég, melyet csakhamar többek segítségével eloltott. Mégis el égett 3 drb. oltárlepedő, 1 drb antipondium, 2 drb. oltárvánkos, 3 drb. kánontábla és 4 drb. gyertya­tartó s az ereklyebarlang megrongálódott; az összes kár 200 korona, mely biztosítás utján megtérül. A templom- szolgát gondatlanság miatt feljelentették. Kellemetlen csönd. A vörös özvegy nem érti tel­jesen a dolgot, de abból, ahogy most ránéznek szót­lanul, gunyoros, nevető szemekkel, kiérzi, hogy neki valamit tenni kellene. — Robi, Robi, mit mondott a méltóságos ur, mi­kor leszállt? Ugy-e azt mondta, hogy kijön? Mikor jön ki a méltóságos ur? . . . Ez egy nagyon jó isme­rősöm — fordul egyenesen a kékruháshoz. — Főispán volt a papája és ő is . . . ő is . . . ő miniszteri taná­csos . . . Akarja, hogy bemutassam . . . Mert meg fog látogatni a méltóságos ur . . . — Nekem ugyan ne mutassa . .. Csak tartsa meg magának a ténsasszony . . . A királyi közjegyző és királyi járásbiró özvegye elsápad a vörös szeplők alatt és elfogja valami asthmás köhögési roham. A torkán akad a fölháborodás. Az ajtó kinyílik és kiált a kis köpczös igazgató, hogy még félóra múlva is rezegnek az ablaktáblák: — „Csendet kérek ... A folyosón ne tessék han­gosan beszélni . . .“ Az özvegy magához tér. Egy perez alatt megérti, bogy igy kérni csendet csak egy igazgatónak lehet joga . . . Odacsusztatja szürke tornaczipőjét az ajtóhoz... — Alázatos jó napot kívánok a tekintetes igaz­gató urnák. Ajánlom magamat. Özvegy Barcsa Gedeonná, királyi közjegyző és — Királyi járásbiró özvegye — ezt már a kék­ruhás mondja és eltűnik. — Nagyon furcsa népség közé keveredtem én — | Hymen. Irgang Viktóriát, Irgang Mihály érdemes rákosszentmihályipolgártársunk, helybeli községi képviselő kedves leányát, Irgang Kálmán gyógyfüszerkereskedő nővérét, oltárhoz vezette a budapesti deák-téri ág. h. ev. templomban Gorka János, az asztalos-ipartestület bútor­csarnok szövetkezetének vezetője. Az uj párt elhalmoz­ták szerencsekivánataikkal úgy szentmihályi, mint buda­pesti tisztelői. — Wegenast Rózsikét, Wegenast József rákosszentmihályi sütőmester kedves leányát eljegyezte Somogyi János fodrász, Rákosszentmihály on. Duda Nándor betegsége Rákosszentmihály egyik régi polgára, Duda Nándor építőmester, aki német anyanyeive ellenére mint lelkes hazafi tűnt ki minden­kor és csinos villájának főékességéül sikerült Kossuth szobrot állíttatott kertjébe, — mint sajnálattal értesü­lünk súlyos beteg lett. Az erős, egészséges, javakora­beli férfin a múlt hét végén rendkívüli idegesség jelent­kezett, mely odáig fajult, hogy hétfőn reggel be kellett szállítani a Schwartzer-ié\e gyógyító intézetbe, hol gon­dos orvosi kezelés alá vették, de bajának arányai és oka felől még nem tudtak kellően tájékozódni az orvo­sok s igy még él a remény, hogy a baj múló termé­szetű és elég rövidesen orvosolható. A szomorú eset általános részvétet kelt községünkben. Halálozás. Vörös József tanító, a Szeretet egyesület rákosszentmihályi intézetének vezetője, — mint mély részvéttel értesülünk, — szerdán reggel meghalt Rákos­szentmihály on. A megboldogult igen tehetséges, szorgal­mas és lelkiismeretes munkása volt a nevelésügynek s a szegény gyengeelméjű gyermekek oktatásával szép sikert ért el. A szentmihályi jótékony intézet országos hírre emelkedett s ebben nem kevés része volt a Vörös József munkájának. Csendes, szerény, inkább kissé zár­kózott ember volt, ki közügyekben nem vett részt. Sok jó barátot szerzett, kik őszintén szerették és becsülték. Fiatalon, harminezöt éves korában ragadta el a halál, hűséges hitvese, Eggert írén és két kis gyermeke mel­lől. Hastífusz ölte meg néhány nap alatt. Egyik kis ár­vája szintén megkapta a rettenetes bajt s midőn e soro­kat írjuk, még élet-halál között lebeg. Vörös Józsefet községünk egész lakosságának osztatlan részvéte mellett helyezték örök nyugalomra a helybeli temetőben. jelenti ki az orrát elfintorítva a vörös özvegy és be­teszi maga után az irodaajtót. . . Másnap a lépcsőn láttam az özvegyet. . . Szere­csenfejű gyűrűt nézegetett egy piros pongyolás asszony ujjain . . . — Nem tudom, volt-e már szerencsénk, özvegy... — Tudom, tudom . . . Király . . . — Igen, igen, én az vagyok hála Istennek . . . — Miért ad hálát az Istennek ? Mert már özvegy ? — Hát bizony, kérem alássan, ha már özvegynek kell lenni, inkább vagyok egy királyi közjegyző és ki­rályi járásbiró özvegye, mint a krajzleré . . . — Az én uram is krajzleros . . . — Igen ... no nem baj . . . Nem zsidó? ! — Nem is tudom mivel szolgálhatok . . . — Nem, semmi . . . Csak éppen ezt a gyűrűt akartam megnézni... Én is ilyet akarok venni. Hol tetszett venni ? — Lovranába. — igen... Hogy volt? A megboldogultnak is nagyon tetszettek az ilyen gyűrűk . . . (Közben ügyesen le- és az ujjára fölhúzza.) — Nagyon jól áll . . . Igazán nagyon jól áll . . . Hogy volt ? — Három korona hatvan fillér. . . — Nem is drága . . . Tudja mit, ezt nekem fogja adni emlékbe . . . A kis piros pongyolás a meglepetéstől nem tud szóhoz jutni . . . Elkezd mentegetőzni . . .

Next

/
Thumbnails
Contents